Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

426 A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. dett, hanem a tanácsot a kormánytól kapta, mert a drágítok másik vezére a kormány volt. A kormány és a főváros szoros együttműködésben járt el a főváros kiéheztetésében. így jutót tünk ide ahhoz a ponthoz, amikor tárgyaljuk a törvényjavaslatot és amikot az öt éve birtokon belül levő párt, amely kritikamentesen — mert az ellenzéket még a bizottságokból is kizárta — itt áll és védelmezi a maga jogait és fél az elszámolástól, fél a leszámolástól. Felteszem tehát a kérdést a belügyminister úrhoz, a keresztény községi párthoz és Wolff úrhoz: mi féltenivalójuk van, miért félnek attól, hogy a fővárosba a fővárosi polgárok igazi képviselete fog bejutni? Mi érdekük fűződik ahhoz, hogy az ő gyűlölködő programjuk megmaradjon, mert azok után, hogy ily görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz és azt mindenáron meg akarják tartani, jogoím van a gyanúra, jogom van megkérdezni, hogs'- miért félnek nemcsak a leszámolástól, hanem az elszámolástól is? (Nagy Vince: Tökéletesen ugy van!) A keresztény szívhez tartozik még Wolff Károly urnák nagy antiforradalmár felvonulása és filippikája, amit itt a nemzetgyűlésem a baloldalhoz adresszált. Ismételten hangsúlyozom, nem szeretem a személyi kérdéseket és ha minket nem provokálnak, nem piszkálnak, mi erre a térre sohasem is megyünk át. De mégis lehetetlen dolog, hogy valaki aki nyakig benne volt a forradalomban, aki azt lefölözte, a biró fehér tógájában álljon ide azokkal szemben és azok ellen, akik a forradalomban csak dolgoz^ tak, akik annak csak a terheit viselték, akiket azért

1 csak megkínoztak és üldöztek. Wolff Károly ur, amikor szemére vetették a szocializáló törvénytervezet készítését, ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy a tervezet, amelyet készített, a zárlati biróságról szólt, mely azonban nem lett törvénnyé; ő csak ilyen tervezetet készített, de rekviráláspkkal soha nem foglalkozott. Itt van egy akta, a száma 665/1919, rajta a pecsét: A magyar népköztársaság zárlati bírósága. Ez az akta szószerint ezeket mondja (olvassa): „A pénzügyminister 812. PM. számú átirata a nemzeti palotában a köztársasági elnök részére átadandó konyha és annak béren dezéísA tárgyai átadási határnapjának megjelölése tárgyában. Végzés. Az állami zárlati bíróság a nemzeti palotában lévő úgynevezett főhercegi konyha és berendezési tárgyainak a pénzügyministeri um kezelésébe való átadására határnapul 1919. évi március hó 11-ének délelőtt 10 óráját a helyszínére kitűzi és erről a köztársasági elnök titkári hivatalát, a pénzügyministeriumot, a kincstári jogügyek igazgatóját és Both Alajos zárgondnok urat értesiti. Budapest, 1919. március 7-én. Az állami zárlati bíróság, Wolff Károly elnök, s. k." Itt kapcsolódom bele Wolff Károly képviselő urnák egy második kérdésébe. A képviselő Xir azt kérdezte tőlünk, hogy van az, hogy mi demokratáknak és munkáspártnak nevezzük magunkat és mégis közelebb áll hozzánk a tizenhatezer holdas — nem tudom, ki volt az, akire rámutatott —, mint ő, Wolff Károly. Ez olyan súlyos kérdés, melyet felelet nélkül hagynunk nem lehet. Mi nem azt vizsgáljuk, kinek hány holdja van s ma sem tudom, kinek mennyi pénz van a zsebében. Ezt sohasem vizsgáltam, sohasem kutattam s nem is fogom ezentúl sem vizsgálni, tény azonban az. hogy mi. szociáldemokraták ebben a pillanatban a polgári közszabadságokért küzdünk, azokért a polgári közszabadságokért, amelyeket Anglia polgársága két és félszáz esztendővel ezelőtt, Franciaország polgársága pedig több mint száz esztendővel ezelőtt már kivívott, azokért a polgári közszabadságokért, amelyeknek a kurzus még az utolsó foszlányait is elvette a polgároktól. Illő tehát, hogy amidőn itt állunk és polgári szabadságjogokért küzdünk, ehhez a polgárság is segítséget adjon nekünk, a polgárság is segítsen nekünk kivívni az ő saját jogait. Ez vezet bennünket, amikor mi polgári politikusokkal szövetkezünk, bizonyos jogok kivivására. És most az a kérdés, hogy ki legyen szövetségesünk. Nem a holdak és nem a frázisok állapítják: meg, hanem az egyéni integritás, a megbizhatóság, a politikai következetesség, hogy kit válasszak én. mint szociáldemokrata, illetőleg kit válasszon a szociáldemokrata párt szövetségeséül; azokat-e, akik egy bizonyos elvet vallottak magukénak a háború előtt, a háború alatt, a forradalmak alatt, az ellenforradalomban, azért szenvedtek, ha kellett, azért meghurcolták őket, akik akár demokraták voltak, akár függetlenek, de azok voltak' azelőtt is, azok most is és azok maradnak; férfiak, akikkel szivesen közdünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy lesz idő, amikor esetleg ellenfelekként állunk egymással iszemben, — mert akkor is, tudom, hogy férfias, nyilt ellenfelek lesznek, akik becsületes, kulturális fegyverekkel fognak velünk szemben küzdeni —, vagy vállaljuk-e Wolffot és társait, Wolffot, aki a királyságban aulikus, magas hivatalt tölt be, lefölözi a királyság intézményének eKmyeit, aki a forradalom kitörésének első napján cserben hagyja a kiránt, esküszegővé lesz, felesküszik a nemzeti tanácsnak . . . (Zsirkay János: Hiába izgul, kis zsidó, mégis igaza van neki!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kénytelen vagvok rendreutasítani. Propper Sándor:... aki, amikor a forradalom kitört, hivatalában marad és amikor a forradalom megbukik, amikor már nem lehet rajta keresni, magára rántja a fehér tógát, mint biró jelenik meg és kenyértelenné teszi azokat, akik az ő parancsait hajtották végre. Ilyen politikai következetesség mellett, nem hiszem, hogy lehetne eredményesen együtt harcolnunk. Ez a magyarázata annak, hogy mi nem küzdhetünk velük együtt. Nem a vallás, nem a faj, nem a holdak száma, hanem az. hogy ki tud elfoglalni egy álláspontot és ki tud egy álláspont mellett még áldozatok árán is kitartani, határozza meg a mi állásfoglalásunkat és semmi más mértéket mi el nem fogadunk. r l ' "' ; ' ! A törvényjavaslathoz hozzászólni sajnos, nem sok időm van; a részleteknél leszek majd bátor megjegyzéseimet megtenni. Van azonban egy-két kérdés, amelyről feltétlenül beszélnem kell. Itt van mindjárt a törvényjavaslat 2. §-a, amely hat, illetőleg hét évi egyhelybenlakáshoz köti a választójogot. Ha humorizálni akarnék, azt tanácsolnám a t. keresztény községi pártnak, hogy ejtse el teljesen ezt az egyhelybenlakást kikötő paragrafust, ejtse el, mert ha elejti, ha tegnap jött embereket bocsát az urnákhoz, akik még nem itták a főváros vizét, akik még nem jártak a főváros uccáin, akik még nem fizettek fővárosi gáz- és villanyszámlát, akik még nem utaztak városi villamoson, akkor esetleg remélheti, hogy ezek rá fognak szavazni. (Zsirkay János: És nem ették a gerstlit a zsidó uralom alatt!) Azt azonban, aki hat évig élt a fővárosban, ha józan eszű ember,