Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

35 A nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. egyezményt megkötni, hanem egy hatalma­sabb, nagyobb erő, ez a nagy érdekcsoport, amelynek a kül- és a belpolitikánk; is a kezébe esett, rájuk parancsolt, mert ennek a csoport­nak üzleti érdekei követelték azt, hogy az orosz szovjettel ez a szerződés létrejöjjön. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon és a középen.) Zaj a jobboldalon.) T. Miiiisterelnök ur ! Ezek a konzekvenciák beleillenek azokba a fejleményekbe, azoknak a jelenségeknek logikai rendszerébe, amelyeket a szanálási törvény meghozatala óta látunk, mert hiszen ezek olyan halálos ugrások, ame­lyeket a miiiisterelnök ur eddigi múltjával, viselkedésével szemben másképen megérteni nem lehet. Mindenesetre alapos és nyomatékos tehát a gyanú, hogy ez igy van. Ha pedig nincs igy, akkor a t. miiiisterelnök urnák — miután a jelenségek arra mutatnak — kétsze­res kötelessége a kérdést itt a nemzet közvéle­ménye előtt tárgyalásra bocsátván, azt minden oldalról megvilágítani és nyugtalanságunknak véget vetni ; sőt ezt már akkor meg kellett volna tennie, mielőtt ezt az egyezményt meg­kötötte. (Zaj.) De, t. miiiisterelnök ur, más okból is szüksé­ges e kérdés tárgyalása. Szükséges azért, hogy az az erkölcsi téboly, az az anarchia, az a káosz végre megszűnjék, hogy amikor az egyik oldalról szélsőséges, vad rendszerekkel, nem tudom, mint amilyen a kommunizmus, mondjuk, gyilkos rendszerekkel barátságra méltóztatik lépni, ugyanakkor az az erkölcsi téboly, az az erkölcsi lehetetlenség ne legyen itt a szemünk előtt és ne botránkoztasson meg bennünket, hogy más, ártatlanabb, úgynevezett bűnös emberekkel szemben — akik csak a kor­mány szemében bűnösök — viszont irgalmat­lan és kegyetlen álláspontra helyezkedik. JJJgy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Pusztulnak az emberek a börtönökben! Mert valaki házbizalmi volt, 5 esztendőt, 15 eszten­dőt kap! Szégyen, gyalázat! — Gr. Bethlen István ministerelnök: A bíróság itélt, nem én! — Nagy Vince: Lovászy Márton nem jó, Kun Béla jó!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak saját szónokukat zavarni! (Prop­per Sándor: Garaminak nem lehet hazajönni! — Nagy Vince: Kun Béla jön a királyi palo­tába, ott vacsoráznak együtt! Rupert Rezső: Azt látjuk, hogy egészen nagy ilyen rendszerekkel, amelyekről azt szo­kás mondani, hogy a gyilkosságoknak és rab­lásoknak rendszerei, kibékül, barátsági szer­ződést köt a kormány; ugyanakkor pedig kis inasgyerekeket, ártatlan embereket rönirat­olvasásokért 15 évi fegyházra Ítélnek. Hiszen közkézen forognak közirat jellegű dokumen­tumai annak, hogy a kormány kivételes bá­násmódban részesiti a kimondott kommunistá­kat, mert azok számára szabadlábon való vé­védekezést biztosit. (Ugy van! a szélsőbal olda­lon.) A napokban láttam egy dr. Somló nevű balassagyarmati ügyvéd kezében Bécsben egy ügyészi határozatot. Tessék csak meghallgatni! Ez a dr. Somló, akit csak a Károlyi-forrada­lomban való részvétellel lehetne vádolni, a következőkép folyamodott: „fin, t. ügyészség, a Károlyi-forradalomnak voltam a részese, an­nak voltam ilyen meg ilyen kis szerepben a funkcionáriusa; szeretnék sokévi távollét után végre hazatérni, nem olyan nagy az én bű­nöm, — csak engedtessék meg, hogy szabad­lábon védekezhessem!" Erre kapja a végzést, amelyben az van: ,.Kérelme nem teljesíthető, mert a vonatkozó ministeri rendelet csak azokra vonatkozik, akik kommunista bünte­tendő cselekménnyel vannak vádolva." (Zaj a, szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Csak azoknak lehet szabadlábon hazajönni! Olvastuk ezt a határozatot! Csak kommunistákkal barátkoz­nak! Gratulálunk!) Én hivatkozhatom itt ba­rátaimra, többen vannak, akik személyesen szintén olvasták ezt a határozatot. Hébelt Ede: Ez a bornirtság netovábbja! — Horváth Zoltán: Mit szólnak ehhez a volt főispán urak?) A szovjet-respublikával való megegyezés ezt involválja maga után, mert nem lehet szenti­mentálisnak lenni, a kommunistákat tehát szabadlábra kell helyezni; ellenben minthogy a Károlyi-forradalomban részesek, a többi emigránsok nem voltak egy kommunista rend­szer bivei, azok ellen nem azért van kifogás, mert kommunisták, azok továbbra is szen­vedjenek. (Zaj.) T. miiiisterelnök ur! Ha már olyan sokat beszélünk az erkölcsről, végre ezt az erkölcsi tébolyt, anarchiát, abszurdumot fel kell szá­molni. Nem sajnálom, hogy ez a kérdés napi­rendre került, mert hiszen sok mindem sok hazugság eloszlik végre ennek világításában. Eloszlik végre, hogy azok az úgynevezett emig­ránsok hazaárulók és bűnösök, eloszlik ez a vád is, mert hiszen a ministerelnök ur maga mondotta ki a verdiktet rájuk, hogy külpoli­tikai kérdésekben és ilyen nagy kérdésekben nincs helye szentimentalizmusnak. (Dobóczky Dezső: Egy kis csavargyár nem kellene! — Felkiállások a szélsőbaloldaon: Az ott van a ministerelnök ur székében!) T. ministerelnök ur, azoknak is voltak ilyen pillanataik, azok is állottak ilyen külpolitikai kérdés előtt, amikor nem lehetett nekik szentimentálisaknak len­niük és nem voltak szentimentálisok, mert hi­szen a ministerelnök ur megegyezik az orosz szovjettel, megköti ezt az egyezményt, azokat pedig az a szovjetreiidszer kiüldözte^ az or­szágból. Most kérdezem, miért bűnösebbek azok, akikkel a szovjetrendszer nem állott szóba, akiket innen kiüldözött; még szociál­demokratáknak, mint pl. Garami Ernőnek is menekülnie kellett. Lehet-e továbbra fentartani erkölcsileg azt a lehetetlenséget, hogy míg a ministerelnök ur lepaktál a minden szovjetek hivatalos fórumával, hatalmával, addig ugyan­azokat az embereket, akik a szovjettel ellen­tétben állanak még ma is és állottak akkor is — mert ezért menekülniük kellett —, üldözik Magyarországon. Erkölcsileg lehetségesnek tartja ezt a ministerelnök ur? (Dobóczky Dezső: Mi köze ennek a napirendhez!) Itt van az a kiáltó pikantéria, hogy mig a szovjettel ki méltóztatott békülni, addig a polgári emigrá­cióval nem akar a ministerelnök ur szóba ál­lani, hanem itt van ezzel szemben még az a kiáltó erkölcsi lehetetlenség, hogy mig a szov­jetrespublikával — amint szépen, szép sza­vakba, öltöztetve mondja — egyezményt köt­nek (Nagy Vince: Eddig vörös banda volt!), addig idehaza a kommunizmussal, a szovjettel, a bolsevizmussal szembenálló szociáldemokrata pártot, de bennünket, demokrata polgári ele­meket is üldöznek, kegyetlenül és irgalmatla­nul kezelnek, nem engedik meg nekünk a gyü­lekezést, nem adnak nekünk szabad sajtót. Ho­gyan méltóztatik ezt összeegyeztetni! Hát ez olyan erkölcsi káosz, amelyet likvidálni kell, mert ha ez az erkölcsi káosz, ez a téboly itt marad, ebből nem következik jó, nemcsak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom