Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-326
414 A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. centrálódjék és közben másfelé támadhassak. Én egyik legszebb tudománynak és művészetnek tartojm a stratégiát, azonban meg kell állapitanom, hogy katonai gondolkozást és műveleteket a politikába szó szerint átvenni semmi körülmények között sem lehet. Semmiféle utógondolatom nem volt, mikor azt mondottam, hogy Vázsonyiék nem jöhetnek be Budapesten. Nem volt szó arróL hogy a Kecskeméten már megszervezett tömegekkel megyek Budapest ellen. (Zaj a szélsőbalodalon. — Propper Sándor: Csak ezután fogják megszervezni.) Kijelentem, hogy semmiféle ilyen szervezkedésben nem' veszek részt; kijelentem, hogy semmiféle fegyveres szervezkedésről nem is tudok, csak azt tudom, hogy le vagyunk fegyverezve s hogy még a rendes hadseregnek sincs annyi puskája, amennyire szükség volna. Könnyelműség tehát arról beszélni, hogy mi fegyverkeztünk, mert egyrészt itt bent az országban nyugtalanságot kelt az ilyen híresztelés, másrészt könnyelműség az entente felé, mert fokozottabb mértékben rátereli az entente figyelmét Magyarországra; megint idejönnek a különféle missziók és kutatnak, keresnek és azt is el fogják venni tőlünk, ami nekünk megmaradt. (Zaj. — Lendvai István: Hazafias munka volt!) T. Nemzetgyűlés! Politikai ízléstelenségnek kell minősítenem azt az eljárást, hogy Albrecht királyi herceg Őfensége személyét vonták bele a vitába. A képviselő ur maga nem emiitette ezt, ő csak alludált arra, hogy egy vérbeli királyfi érdekében akarom ezt a puccsot megcsinálni, a „Reggel" című hétfői reggeli lap azonban már címében közölte, hogy Albrecht-puccsra készülök. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nagyon jó dolguk van itt a fiatal főhercegeknek, az bizonyos! — Farkas István: Nagyon dédelgetik őket! Erre költik az ország pénzét! A főhercegekre van pénze az, országnak! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gömbös Gyula: Felszólalásom elején arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a királykérdésnek újból való felvetése a keresztény gondolat veszélyeztetését jelenti. Megijeszteni egyrészt a zsidóságot és a baloldalt, másrészt a legitimistákat szembeállítani a szabadkirály választókkal. (Rassay Károly: Bennünket nem lehet megijeszteni!) Nem arról beszélek, hogy megijednek-e vagy sem, de ez volt a tendencia: szétbontani azt a blokkot, amely talán el tudná érni a keresztény gondolat megvalósitását. Kérdezem: miért! Ha nem a kormány adta a felhatalmazást, ha a párt nem tudott róla — mint ahogy akceptálom és köszönettel tudomásul veszem —, akkor kérdezem, hogy nem pathológikus tünet-e az, ha valaki, aki még csak két vagy három év óta magyar állampolgár s nincs tisztában azzal, hogy mi a magyar psyche, mi a magyar helyzet, nem tud belehelyezkedni a mi életünkbe... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Akkor miért választották meg! Mi lesz a hat évi helybenlakással?) Ugy tudom, hogy legfelsőbb elhatározásból lett magyar állampolgár. (Zaj a szélsőbalodalon. — Farkas István: Mi az a legfelsőbb elhatározás? — Drozdy Győző: Ilyent nem ismer a magyar alkotmány! — Saly Endre: A törvény mindenkire egyformán alkalmazandó! — Peyer Károly: Legfelsőbb elhatározás a nemzetgyűlés akarata! — Nagv zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rakovszky Iván belügyminister: Benne van a törvényben, olvassa el az állampolgárságról szóló törvényt! — Zaj.) Gömbös Gyula: Valaki, aki még nem érthet meg bennünket, nem tudom milyen oknál fogva, talán azért tette ezt, mert túl sok energia szorult beléje, talán azért mert más politikai koncepció alapján áll, talán azért, mert szolgálatot akar tenni a kormánynak — bár nézetem szerint senkinek sem tett szolgálatot, csak megnehezítette belpolitikailag és külpolitikailag azt a magyar helyzetet, amelyből kivezető utat találni mindannyiunknak kötelessége. A személyi vonatkozásokról itt a Házban nem tárgyalok. A képviselő ur azt mondotta nekem: aki haragszik, annak nincs igaza. Politikailag nem haragszom, mert naivitásnak tartom az egész beállitást. Mint férfi haragszom — megmondom őszintén —, azért, mert én ilyen feminin, hisztérikus emberekkel szemben nem tudom hogyan viselkedjem. (Helyeslés a balközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita sem határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, áttérünk napirendünkre. Napirend szerint következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485) általános vitájának folytatása. Bogya János képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Halljuk! jobbfelől.) Bogya János: T. Nemzetgyűlés! A „Magyarország" szombati számában olvasom a nemzetgyűlés legutóbbi üléséről szóló hirek között, hogy Urbanits Kálmán beszéde közben, amikor azt mondotta: sokan vannak a képviselők közül, akik kénytelenek hazautazni, minthogy a legnagyobb utánjárással sem tudnak Budapesten lakást kapni, Szabó Imre képviselő ur közbeszólt és azt mondotta: „vannak olyanok is, akik kettőt is kaptak és eladták: pl. Bogya." Mivel ezt a közbeszólást a gyorsírói feljegyzés alapján készült naplóban nem találtam meg, legyen szabad itt a Ház előtt azt a kérdést intéznem Szabó Imre képviselő úrhoz, hogy ezt a közbeszólást megtette-e vagy nem? Elnök: Szabó Imre képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Nem emlékszem arra, hogy ilyen közbeszólást tettem volna, de ki kell jelentenem, hogy tudok róla, és itt a folyosón nyilvánosan pertraktálják képviselőtársaim azt, hogy Bogya képviselőtársam a mai nyomorúságos lakásviszonyok között két lakáshoz is jutott, s az egyiket is eladta és a másikat is eladta. (Zaj a szélsőbaloldaton.) Ha a képviselő ur kíváncsi, akkor egész nyugodtan elindulhat ezen az utón és tisztázhatja azt a kérdést, hogy ez kitől ered, kik beszélik, mert én semmi mást nem mondhatok, mint azt, amit idáig elmondottam ebben a kérdésben. Mondom, nem tudom, hogy tet) tem-e ilyen kijelentést, de ha tettem volna ilyen közbeszólást, annak valószínűleg van alapja, mert hiszen szavahihető képviselőtársaim pertraktálták ezt a kérdést (Zaj.) Egyelőre nem tudok a képviselő urnák többet mondani. (Peyer Károly: Igaz-e, hogy kapott két lakást'?) Ha ilyen közbeszólást tettem volna, ennek az volna az alapja és szavaimat ma is állom. (Nagy zaj.) Elnök: Bogya képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Kapott-e két lakást vagy nem 1 ?) Bogya János: T. Nemzetgyűlés! Szabó Imre képviselő ur kijelentése után meg kell
