Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. 413 ban olyan ténykedést imputálnak egy magyar politikusnak, amely de facto kifelé káros hatás­sal van. (Igaz! Ugyvan! jobbfelől.) Mert ma egy király-puccsot csinálni őrültség (Igaz! Ugy van! — Meskó Zoltán: Akármilyet!), akármi­lyen irányból jöjjön is az. E kérdés felvetése nem szolgálhat mást, mint a most készülő ke­resztény koncentrációnak megbontását a ki­rálykérdéssel (Eőri-Szabó Dezső: Azt akarják!), nem tudom, milyen célból, de talán azért, hogy a szabad király-választás és a legitimizmus kér­dése megint szembekerüljön egymással. Mióta az az emlékezetes szerencsétlen ki­rály-puccs megtörtént, én teljesen visszavonul­tam ettől a kérdéstől, mert azt tartom, hogy Magyarország jelenlegi helyzetében külső be­folyások nélkül nem lehet erről a kérdésről be­szélni. Már pedig ha hangoztatjuk, hogy mi egy szuverén nemzetnek vagyunk képviselői, akkor nem szabad ezt a problémát abba a helyzetbe hoznunk, hogy a külföld ebbe a kérdésbe bele­szóljon. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) És cso­dálom, hogy pl. Rubinek képviselőtársam, bár azt hiszem, eléggé jól ismer engem, szintén felül ezeknek, amidőn megállapítja, hogy Wild József állításának valamilyen alapjának mégis csak lennie kell, holott Wild képviselőtársam mai nyilatkozatában kijelenti, hogy ő nem is ugy értette, ahogy én azt felfogtam. (Zsirkay János: örült, hogy nyilatkozhatott!) T. Nemzetgyűlés! Ugyanez a Wild kép­viselőtársunk, akkor, amikor a Döhmel-ügy volt aktuális, és amikor még senki sem is­merte ezt az egész kérdést, megjelent TJlain képviselőtársunknál és azt mondotta: „Gib Acht, Freund", vigyázz, barátom, valami ké­szül ellenetek. TJlain képviselőtársam nem tudta, hogy mi készül akkor ellene. Egy hó­napra rá megvolt a Döhmel-ügy. Ez a machi­náció, ez a stilizálás, ez a beállitás és a Döhmel-ügy arra enged következtetni, hogy egy olyarn beteges Nachrichten-Offizierrel ál­lok szemben (Derültség.), egy olyan kémszol­gálatot teljesítő tiszttel — beismerem, mindig becsületesen, nagyszerűen teljesítette ezt a szolgálatot —, aki nem tud megszabadulni at­tól, hogy valamit ne kutasson; nem képes el­viselni a nyugodt életet', tehát folyton keres ós szolgálatot akar tentni a Bethlen Istvánok­nak, ugyanakkor, amikor az országnak árt azzal, hogy olyan ténykedésekről és fegyver­kezésekről beszél, hogy holnap masírozni fo­gunk Budapest ellen. Ezért én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben is meg' kell vizsgálni a kérdést; a képviselő unnak pedig ajánlom, hogy ő esetleg orvos által is vizsgáltassa meg magát. (Derültség bálfelől. — Zaj a jobbolda­lon. — Elnök csenget.) Hogy történt ez az egész dologi A nemzet­gyűlés folyosóján egy kijelentést tetteim. A ki­jelentést nem én interpretáltam, mások inter­pretálták, és ahelyett, hogy tőlem megkérdez­ték volna, hogy mit mondtam, Wild képviselő ur volt az, aki lefutott valahová és ott leko­pogtatta a nyilatkozatot, amelyet ő tőlem sohasem hallott. És akkor megjelenik egy nyilt levél, amelynek bevezetéséül odaállítja az ok­tóberi eseményeket, azt mondván, hogy Ma­gyarországnak jelenlegi helyzete azonos az ok­tóberi eseményekkel. (Farkas István: Rosz­szabb!) Kijelentem, hogy én semmiféle hason­latosságot nem találok; én remélem, hogy azok, akiknek ma a hataJota a kezükben van, semmiféle olyaiui megmozdulást nem fognak tűrni, illetőleg minden olyan megmozdulást le tudnak verni, amely az államnak és nemzet­nek érdekei ellen volna. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) És ezt igy állitja be a képviselő ur azért, hogy hangulatot teremtsen azok szá­mára, akik felületesen nézik az eseményeket. Igenis, kijelentettem, hogy politikai hitval­lásomból következik az, hogy nem tudom el­képzelni, hogy Budapest városában baloldali többség vegye át az irányítást, Vázsonyi Vil­mos vezetése alatt. Nem mondtam, hogy mi­képen fogom ezt megakadályozni, de logikus és világos, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a választásokon one jöjjön be a baloldal és Vázsonyi Vilmos. (Ugy van! a balközépen.) Én mást nem mondottam, csak azt, hogy nem tudom elképzelni — és bejelentem újból, itt a Ház szine előtt is, hogy nem tudom elkép­zelni —, hogy Magyarország fővárosában ne a magyar mentalitásnak megfelelő politika űzessék. (Helyeslés a balközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Erzberger gyilkosa magyar mentalitásul Döhmel és Hitler urat hozzuk talán bel Csodálatos dolog!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. jGömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Ea^sz politikai gondolkozásomból, hitvallásomból következik ez a megállapítás, ezért ne tessék tőlem ezt rossz néven venni. Ha azt monda­nám, hogy boldog volnék, ha Vázsonyi és a baloldal jönne be többségben, akkor hazudnám. (Pakots József: Ez más kérdés! Ne tessék két­ségbe vonni magyarságukat! — Rassay KároW: Mi közünk nekünk az ön boldogságához?) Ön­nek az én boldogságomhoz nincs köze, de ne­kem van közöm a magyar nemzet boldogságá­hoz és nekem az a szent meggyőződésem, hogy ha a baloldal és a zsidóság kap többséget, ak­kor ismét megkezdődik a teljes destrukció. (Rassay Károly:« Ügy mint Kecskeméten! Önök kezdik meg a destrukciót!) T. Nemzetgyűlés! Wild József képviselő­társam szememre veti azt is, hogy milyen rossz benyomást tett kifelé a fajvédelmi moz­galom, és hogy különösen a nemzetiségi vidé­keken jóvá nem tehető hibákat követtünk el, amikor a magyar faj védelmét hangoztattuk. Mi preciziroztuk kecskeméti programunkban, hogy mit értünk fajvédelem alatt. Értjük a magyar faj és mindazon nemzetiségek erősíté­séi, amelyek nem zsidók. Antiszemita progra­mot vallottunk Kecskeméten, amely program­nak az a célja, hogy a zsidóság szuprémáciáját visszaszoritsuk arra a mértékre, amelyet a nemzet szuverenitása elismer, és ne stabilizál­juk, vagy fokozzuk azt a helyzetet, amely ma nézetem szerint a magyar faj megalázása! je­lenti. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Foglalkozik azután a képviselő ur a jelen­legi helyzettel. Ezért az ellenzék köszönettel tartozik Wild József képviselő urnák, aki meg­állapitja, hogy az egész országban nagy az elég-edetlenség a kormánnyal szemben; be­ismeri, hogy a jelenlegi rendszer ellen nem nagyon nehéz okokat felhozni az elégedetlen­ség tekintetében. Ezt mi akceptáljuk. Mi hir­detjük pártkülönbségre való tekintet nélkül, hoigy a kormány rossz politikája idézte elő azt az elégedetlenséget, amely mindenkinek lelké­ben él. Minidezekbői egy Plussforoierunghoz hasonló stratégiai tanulmánnyal szerencsélteti a magyar közvéleményt és megmagyarázza an­nak, aki neim tudja, hogy én azért mondtani azt. hogy Vázsonyiék ne jöjjenek be a város­házára, mert egészen más céljaim vannak, az a szándékom, hogy a figyelem erre kon­fc2 fe

Next

/
Oldalképek
Tartalom