Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-314
À nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. 35 törvényjavaslat tárgyalása fontos, — ezt elismerem, —- azt első helyen kivánom napirendre tűzetni, a második helyre azonban tűzessék napirendre az orosz szovjettel való egyezmény tárgyalása. Sőt leszek bátor kiegészíteni ezt a [napirendi indítványt azzal, hogy egyúttal a genfi beszéd megbeszélése is tűzessék napirendre. (Helyeslés a baloldalon.) Az a kifogás, amelyet a t. ministerelnök úr. felvetett, hogy t. i. a szovjet-respublikával kötött egyezmény még nem fekszik javaslatképen a nemzetgyűlés előtt, tehát tárgytalan volna az azzal való foglalkozás s annak napirendre tűzésé, — nem helytálló, mert hiszen mi nem a javaslatot akarjuk napirendre tűzetni, hanem magát a kérdést, azokat a jelentéseket, amelyek alapján itt feküsznek és amelyek a nemzet közvéleményét valóban nyugtalanítják. Nem tudok osztozni a ministerelnök urnák abban a szimpla, macchiavellista felfogásában sem, hogy külpolitikai kérdésekben nincs helye szentimentalizmusnak. (Nagy Vince: Az alkotmányosság szentimentalizmus?) El tudok képzelni oly helyzetet, amelyre illik ez a recept, de akkor mindenesetre szükséges, hogy ennek a receptnek beváltása olyan helyzetben történjék, hogy a nemzeti becsületet sérelem ne érje. Mert egészen más a szentimentalizmus és más a becsüllet kérdése. Egy nemzetnek nemcsak anyagi kényszerű kérdései vannak, hanem becsületbeli kérdései is. Egy nemzetnek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi becsületbeli érdekeire is vigyáznia kell. És mikor merülhetne fel inkább az óvatosságnak szüksége, mint épen most, amikor arról van szó, hogy egy nemzet kezet fog oly rendszerrel, amelyet erkölcsileg az egész világ és mi is, — elsősorban a t. ministerelnök úr és az ő irányzatához tartozó emberek — Ítéltek el a legmélységesebben. Itt ma vita folyt, előadás, tanfolyam volt az erkölcsiségről. Azt hiszem, hogy nekem és mindazoknak, akiknek nevében szerencsém volt felállani, volna ehhez a kérdéshez hozzászólni valónk. Hiszen mi soha semmiféle vonatkozásban nem vettünk részt abban a kultuszban, amely gyilkosságokat adorait, amely gyilkosokkal kezet fogott, azokkal barátságban élt, azoknak bűneit amnesztiával fedezte. (Propper Sándor: És hivatalokba rakja!) Mi ebben a kultuszban nem vettünk részt. Nekünk egyéni szempontból nem sok kifogásunk lehet az ellen, hogy azok, akik ezt a kultuszt űzték, a hasonlókkal kezet fogjanak. (Propper Sándor: Babarczy úr adóforgalmi ellenőr!) Ezen mi meg sem botránkozunk. Bennünket csak a nemzet érdekel, mert hiszen a kormány és a nemzet egészen más. Minthogy pedig* a nemzet tele van kétséggel, nyugtalansággal, izgalommal, mondhatnám erkölcsi felháborodással is, szükség van arra, hogy ezt a kérdést tárgyaljuk és a ministerelnök urnák módjában legyen itt bebizonyítani és ezzel együtt a nemzet közvéleményét megnyugtatni, hogy minden erkölcsi szempont, minden erkölcsi inpedimentum dacára miért van a magyar nemzet életérdekeinek szempontjából szükség^ arra, hogy egy gyilkos rendszerrel kezet fogjunk. Ezt a megnyugtatást várja a inagyar nemzet, és várja épen a ministerelnök úrtól, várja attól a rendszertől, amely azt a szoyjetegyezményt megkötötte. Várja azért, mert ez a rendszer eddig a legdiametriálisabb ellentétben állott a szovjetrendszerrel és annak ténykedéseivel s a legjobban elitélte azt a rendszert, amellyel most összeölelkezik. Nemcsak az embereknek, a kormánynak, a kurmáiiyférfiakniak, hanem a népeknek is vannak skrupulusai. Ezek a skrupulusok veszedelmesek, azért ezeket idővel el kell oszlatni. Az a felfogásom, hogy tárgyaljuk ezt a kérdést, adjunk alkalmat a kormánynak arra, hogy bebizonyítsa Magyarország közvéleménye előtt, hogy miféle állam-rezon, miféle nagy kényszerűség bírta arra, hogy ezt az egyezményt megkösse. Épen azért nem is bocsátkozom most erkölcsi szempontból e lépésének kritikájába, hanem egyszerűen sürgetem, — mert ennek a kérdésnek tárgyalása a dolgot előbbre vinné — hogy ezt az egyezményt méltóztassék benyújtani a nemzetgyűlés elé mielőbb, hogy megnézzük, hogy tulajdonképen ez a szerződés milyen körülmények között, milyen kényszeri tő okok hatása alatt és milyen tartalommal jött létre. Nekünk ugyanis, t. ministerelnök ur, nagyon is gyanús ez az erkölcsi debacle, amelyet vállalni méltóztatott akkor, amikor megtagadta múltját, cselekményeit, megtagadva azokat a szenvedéseket is, amelyekkel itt százakat és ezreket sújtott azért, mert egy kérlelhetetlen, rideg álláspontra helyezkedett, — most egy ilyen salto mortalet csinál. Ennek a háta mögött mi egészen mást keresünk, mást sejtünk, mástól félünk s nem hisszük, hogy itt a nemzet érdekében történt valami. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi láttuk már a szanálási törvény tárgyalása idején, — de különösen láttuk a fejleményekből, — hogy annak idején ezek a törvények, — amelyekben a magyar nemzet életereje sorvad el, s amelyek részben nemzetközi szerződések, —- nem a nemzet javára, hanem ennek a hatalmi, uralmi rendszernek fentartására alkottattak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon és a balközépen.) Ezekben a szerződésekben egy nemzetközi tőke-érdekcsoportnak eladatott ez az ország azért, hogy ez a nemzetközi érdekcsoport azután ellenértékül protezsálja a t. kormányt, ezt a hatalmi rendszert a külföld hatalmasságai előtt. (Ugy van: a bal- és a szélsőbaloldalon és a balközépen.) Mi látjuk, érezzük, hogy belekerültünk egy külföldi tőkecsoport hálójába (Ugy van l bal felől és a balközépen.) és mi kénytelenek vagyunk most ennek a lépésnek minden konzekvenciáját levonni. Létjuk, hogy ez a nagy bankárszervezet, amely vezeti a mi belső politikánkat, irányítja a mi külső politikánkat is s protekciós elbánást biztosit és szerez a t. ministerelnök ur számára a külhatalmaknál, diktálja ma minden lépésünket, diktálja nemcsak politikai, hanem gazdasági életünk lépéseit is. Mert hogy a t. kormány eltűri azt, hogy amikor a Jegybank 12 és fél százalékért kiadja a pénzt, a bankok azt ritka esetben 32%-ért, hanem inkább -48 és 60 %-ért adják tovább és ezzel gátolják termelésünket, a munkanélküliséget pedig fokozzák, mondom, hogy ezt eltűri a kormány, — pedig két perc alatt lehetne rajta segíteni, — ezt nem lehet mással megmagyarázni, mint hogy az a nagy pénzkouzoreium, amely átvette felettünk a gondnokságot bel- és külföldön, egyszerűen ráparancsol a t. kormányra, hogy ez igy történjék, mert ennek a nagy pénzcsoportnak, ennek a bankái-szervezetnek tagjai, beltagjai az itteni bankosok, az itteni bankárok. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbalóldalon és a középen.) Csak igy lehet elképzelni ezt a szovjet-egyezményt is, mert hiszen a ministerelnök urnák és a hozzátartozóknak maguknak nem lett volna és nem is lehetett volna erkölcsi bátorságuk ezzel az egyezménnyel jönni, ezt az 5*
