Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

412 A mmzetgyülés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. társaim ellenem mindig az intrika fegyverével harcolnak. (Propper Sándor: Vezérkari iskola!) Lehet, hogy annak folyománya, t. képviselő ur! (Derültség balfelől. — Zsirkay János; Osztrák iskola! Elavult!) A császári és királyi hadi iskolának voltam hallgatója, amidőn egy szép napon kihallgatásra rendeltek és Krausz Alfréd altábornagy kijelentette nekem, hogy egy honvédtiszt jelent meg nála, aki azzal vádolt engem, hogy a magyar függetlenségi párttal szoros összeköttetést tartok fenn és a függetlenségi párttal együtt forradalomra készülök. A császári és királyi hadiiskolában az volt a szokás, hogy a tisztek elöljáróikat nem látogathatták meg privátim, még pedig —- igen bölcsen — azért, hogy privát érintkezés alakjában helyet ne adhassanak az intrikának. Ez a tiszt mégis elment parancsnokom privát lakására és ott vádolt be. A parancsnok korrektül azt mondotta: Ő velünk szemben mindig szolgálatban van és követeli, hogy ez a tiszt kihallgatáson jelentkezzék, amely kihallgatásra engem is megcitált. Ezen a kihallgatáson hallottam meg, hogy én Apponyi Albert gróffal állok összeköttetésben és hogy az ő utasításai szerint készítem elő Ausztriából a forradalmat Magyarországon. (Derültség balfelől.) Ezt a vádat kellett hallanom, holott még akkor nem is volt szerencsém Apponyi Albert grófot ismerni. Kisült végül, hogy ez a tiszt, aki rangban mögöttem volt, elém akart kerülni és engem az iskolából ki akart dobatni. A vége az volt, hogy ezt a Hofrichtert, aki magyar uniformisban járt, azonban más nemzetiséghez tartozott, az intrika miatt az iskolából kidobták. (Kiss Menyhért: Wildet nem fogják! — Zsirkay János: Kormányfőtanácsos lesz!) Wild képviselőtársam között és közöttem régi barátság volt. Együtt harcoltunk, együtt küzdöttünk mint katonák és a forradalomkor is együtt teljesítettünk szolgálatokat a nemzet érdekében. Én voltam az, aki súlyt helyeztem arra, hogy Wild bajtársam képviselő legyen (Meskó Zoltán: A

z osztrák Wild? Akkor még nem volt magyar állampolgár!), és minden befolyásomat felhasználtam arra, hogy Wild képviselőtársam tényleg belekerüljön a nemzetgyűlésbe. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hálát senkitől sem vártam sohasem, azt a korrektséget azonban elvártam volna már akkor, amikor az első offene Brief-et intézte hozzám (Derültség balfelől.), hogy tekintettel arra, hogy régi barátság kötött össze bennünket, legalább a baráti lojalitásból kifolyólag eljött volna hozzám és barátilag figyelmeztetett volna arra, hogy amit én csinálok a magyar közéletben s az a politika, amelyet — akkor még mint az egységespárt ügyvezető elnöke — követtem, helytelen. Akkor én egy barátommal szemben természetesen a vitatkozás álláspontjára helyezkedtem volna. Hogy azonban engem offene Brief-ekkel hátba támadott egy olyan lapban, amely kifelé nagyobb hatással van, mint befelé, ez nézetem szerint oly fogyatkozás, amelyre én nem tudok eléggé elitélő szavakat találni, mert izlés kérdése is és baráti kötelesség kérdése is. (Zsirkay János: Elküldik ideggyógyászatra!) Lehet, hogy a politikai macchiavellizmus szabályai követelik azt, hogy offene Brieffel támadjanak meg egy olyan nemzetgyűlési képviselőt, aki — merem állítani, de lehet hogy tévedek — teljes becsületességgel és férfiassággal a magyar ügyet kivánja szolgálni. (Ugy van! balfelől és a balközépen,) Senkisem mondhatja rám, hogy nem érzem át azt, amit mondok; nem mondhatja senki sem, hogy nem áldozok mindent azért, amiért harcolok. (Várnai Dániel: Csak eszközeiben nem válogatós!) Nem érhet engem ez a vád, és nem vádolhat meg senki pl. azzal sem, hogy személyeskedésekkel veszem igénybe a Ház türelmét. Én mindig igyekeztem szenvedélyeim felett az eszemet tenni úrrá, és a nemzetgyűlésen senki sem foghatja rám, hogy talán azok közé tartoznám, akik szélsőségekbe csapongnak. (Esztergályos János: Na, a rohamcsapat!) Hogy politikai céljaimat el akarom érni, az természetes. De nem erről akarok ma beszélni. Azt kell kérdeznem az egységes párt ügyvezető alelnökétől és a kormányelnök úrtól, vájjon van-e valami köze az egységespártnak és a kormány elnök urnák ehhez a nyilatkozathoz? (Almássy László: Nincs! — Felkiáltások jobbít elől: Nincs! Nincs!— Hegymegi-Kiss Pál: Mi van a fegyelemmel?) Köszönettel tudomásul veszem. Azért kérdeztem ezt meg, mert a magyar közélet szempontjából fontos, hogy tudjuk, kiknek az inspirálására iratnak ilyen levelek. (Hajós Kálmán: Mindenkiben van annyi önállóság, hogy saját inspirálására ir!) Csodálatos, hogy mindig épen akkor jelenik meg egy offene Brief a Pester Lloydban, amikor a kormány körül valami baj van (Meskó Zoltán: Deus ex machina!), felforgató tendenciával vádolva meg azt a pártot, amely legkellemetlenebb a kormánynak. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy kellemetlen! — Zsirkay János: Politikai csiriz, összekovácsolni a pártot! — Hajós Kálmán: Magukat könnyű összekovácsolni!) Ha pedig egyéni akciója ez Wild József t. képviselőtársamnak, akkor fel kell szólítanom őt, hogy itt, a Nemzetgyűlés szine előtt bizonyitsa ezt a vádat. (Helyeslés a balközépen és jobbfelől. — Zsirkay János: Most tanul magyarul a Berlitz-iskolában! Holnap fel fog szólalni! — Derültség a balközépen és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gömbös Gyula: Ha egy képviselőtársunk nem akar beszélni, akkor legyen egészen csendben, mert azt, hogy mindig a Pester Lloyd hasábjaira menekül ahelyett, hogy itt, a Házban beszélne, nem tudom egészen akceptálni. (Zsirkay János: Szereti a fedezékeket!) Ugy látszik a nemzetgyűlés szine előtt nem akarja magát kitenni a kritikának. Vasárnap ir, holott hétfőn válaszolni nem lehet. Ezt is el kell Ítélnem és követelem Wild t. képviselőtársamtól, hogy a nemzetgyűlés szine előtt mondja el ezeket és a következő vádakat is, mert tudom, hogy egy bizonyos idő múlva megint egy offene Brief-fel fogja szerencséltetni a magyar közéletet. (Zsirkay János: Ha Nagyatádi benmarad a pártban! Ettől teszi függővé! — Egy hang jobbfelől: Ez fáj! — Zsirkay János: Dehogy fáj!) Szeretném, ha felszólalásomat még barátaim se zavarnák. (Derültség.) Azért kérem őket erre, mert egészen tárgyilagosan akarok erről a kérdésről beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Wild képviselőtársunk irt egy levelet. Eev hétfőn megjelenő reggeli lap már könzekvensebb és pozitivebb volt, mint Wild képviselő ur. Aki nem tudja, hogy a „Béggel" című hétfő reggeli lap Wild képviselő úrhoz milyen közel áll, az nem látja az összefüggést. Én tudom azt, hogy amit Wild képviselő ur elhallgatott, azt az a reggeli lap egy cikkében kimondotta, azt irván, hogy én egy Albrecht-puccsra készülök. Ez nyiltan megirta. Nagyon szomorú, hogy amidőn ezek az urak folyton azt hirdetik, hogy a külföldi relációkra mennyire kell vigyázni, akkor lapjaik-