Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

396 A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. évi október hó 24-én, pénteken. Rupert Rezső képviselő ur a házszabályok 215. § B) pontja értelmében félremagyarázott szavainak helyes értelmezése címén kér szót. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Ügyvéd és biró barátaim figyelmeztettek arra, hogy tegnapelőtt elmondott interpellációm esetleg félreérthető volt abban az irányban, hogy az Denk Tivadar táblabiró urnák egyéni és birói integritását érintette. Minthogy ez a szándék teljesen távolállott tőlem, kötelességemnek tartom itt kijelenteni, hogy én Denk biró urnák személyi és birói integritását érinteni nem akartam. Róla itt, amikor azokat az aggasztó jelenségeket, amelyek közepette a Márffy-ügy biróságot cserélt, feltártam, csak mint harmadik szenvedőről akartam beszélni, akinek a róla és nélküle történt intézkedések meggyőződésem szerint bizonyára kellemetlenséget okoztak és azt a látszatot keltették, mintha neki ehhez az egész dologhoz köze volna. Denk Tivadar táblabiró urnák sem személyét, sem birói integritását érinteni nem akartain. Távol állott tőlem a szándék, hogy konszenzust tételezhessek fel közte és azok között, akik az ő személyét kombinációba vették e tekintetben, hogy tőle esetleg elfogult, pártos Ítélet lesz várható és nem olyan igazságos, illetve esetleg olyan szigorú Ítélet, mint a minőt a Payl-tanácstól vártak. Ismétlem, Denk biró urat csak a helyzet kényszerűségénél fogva emiitettem meg beszédemben, de nem is emiitettem azt, mintha Denk biró urnák is köze volna ehhez és az ő egyetértésével történtek volna mindezek a dolgok. A hiba csak az volt, hogy súlyos alkotmány- és törvény sérelem történt és ő kénytelen szereplőjévé vált ennek az egész ügynek. Ennélfogva, amikor azt a kijelentésemet tettem, hogy ebben az ügyben az a megnyugtató, hogyha már igy történtek a dolgok, ahogyan történtek, Denk bíró nr helyett Langer Jenő törvényszéki elnök ur fogja tárgyalni az ügyet, ezt nem ugy értettem, mintha Denk biró úrtól nem lett volna esetles: pártatlan Ítélkezés várható, hanem ugy értettem és azt akartam mondani, hogy miután a közvéleményben már aggodalmak merültek fel, amelyek odiozussá tették azt, hogy Denk biró ur tárgyalja le a Márffy-ügyet, megnyugtató, hogy nem Denk bíró ur fogja ezt tárgyalni és ennélfogva minden kombináció elesik. Denk biró urat illetően még megállapítom itt, hogy nemcsak róla és nélküle történt dolgok voltak azok, amiket előadtam, hanem a magam tájékozottsága és barátaim informálása szerint is Denk biró ur semmi okot nem adott arra és Ítélkezéseiben semmi nyoma nincs annak, hogy tőle akár jobbról, akár balról pártos Ítélkezés lenne várható. Azt a hibát, ami itt Denk biró ur ellen az én legnagyobb fájdalmamra is történt, a törvényszék elnöke, illetve az a nyilatkozó követte el, aki azt a kommünikét adta ki, hogy a biróságváltoztatásnak semmi mellékes célzata nem volt, hanem azért volt szükség a változtatásra, mert a vádtanács élére gyors áttekintésü és kitűnő bírót kellett állítani. Aki ezt a kommünikét kiadta, az követett el súlyos sértést Denk biró ur ellen, még pedig az ő tekintélyét, egyéni és birói integritását is érintő súlyos sértést, mert hiszen abban, hogy őt a vádtanács elnöki székéből áthelyezték a főtárgyalási elnöki székbe azzal az indokolással, hogy a másik helyre gyors áttekintésü és kitűnő bírót kell alkalmazni, indirekte benne foglaltatott a leminősités Denk táblabiró úrral szemben, akivel szemben pedig ez a minősités a magam tapasztalatai szerint is — ezt megállapithatom — nem helytálló, mert, amennyire én az ő keze alól kikerült jogászi munkákat ismerem, azok elsőrendű, kiváló biróról tesznek tanúságot. (Halász Móric: Ezért kár a biróságot idehozni!) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Viczián István! > Viczián István: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott Kiss Menyhért t. képviselőtársam kissé elkalandozva ugyan a szőnyegen fekvő tárgytól, de beszédének úgyszólván túlnyomó részében azzal a kérdéssel foglalkozott, vájjon Magyarországon a zsidóság csak felekezet-e pusztán, vagy pedig egyszersmind nemzetiség is. Méltóztassanak elhinni, én örülnék legjobban, ha a magyarországi zsidóság nem azzal, hogy vallását elhagyja, és megkeresztelkedik — mert erre valóban nincs szükség —, hanem azzal, hogy a keresztény világnézet alapjára helyezkedik, teljességgel beolvadna az itteni magyar társadalomba épen ugy, mint ahogy pl. a szintén keleti származású örmény faj is beolvadt. Sajnos azonban, nekem súlyos aggályaim vannak abban a tekintetben, hogyha bekövetkeznék az a szerencsétlenség — amelytől Isten óvjon meg bennünket —, hogy ez iái mai csonka Magyarország is idegen uralom alá kerülne, nem ébrednénk-e mindnyájan annak a szomorú valóságnak a tudatárias hogy igenis van zsidó nemzetiség? Az elszakított országrészek példája ugyanis ezt mutatja. A cseh-szlovák hivatalos lap kiniutaítása szerint Felsőmagyarország területén összesen 135.000 zsidó él. E közül a 135.000 zsidó közül ma 29.000 vallotta magát tót nemzetiségűnek. Azelőtt ugyebár tót zsidókról sohasem tudtunk; csak magyar és német anyanyelvű zsidók voltak. És ezzel a, 29.000 tóttal szemben csak 21.000 vallotta magát magyarnak. Tehát a Felvidéken ma még a tótoknál is sokkal kisebb számban vannak a magyarok a zsidók között. 8000 vallotta 'magát németnek és 71.000, tehát több mint a fele zsidó nemzetiségűnek vallotta magát. Még szomorúbb adatokat és a magyarságtól való még nagyobb elpártolást látunk a^ rutén földön, ahol a cseh hivatalos kimutatások szerint 93.000 zsidó él, akik közül mindössze csak 6800 vallotta magát magyarnak, ellenben 79.500 vallotta magát zsidónak. (Fábián Béla: Buday azt mondja, hogy azok sem magyarok!) A rutén földön tehát az összes zsidóságnak cca 85%-a magát zsidó nemzetiségűnek vallotta. (Petrovácz Gyula: Az is! — Fábián Béla: De hogyan csinálják ezeket a statisztikákat!) Ha laz egész cseh köztársaság területét nézzük, azt látjuk, hogy az egész köztársaság területén élő 354.000 zsidóból 180.000, tehát több mint a fele vallotta magát zsidó nemzetiségűnek. Ezek rideg számadatok, amelyek bármenynyire legyen is valaki elfogult jobbra vagy balra, mindenesetre megfontolásra és gondolkozásra intenek mindnyájunkat. (Ugy van! a halközéven.) Rátérve a szőnyegen fekvő törvényjavaslatra, azt látjuk, hogy a vita már igen régóta folyik és hogy a vitában felszólaltak igen só-