Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. évi október hó 24-én, pénteken. 397 féle rezsim alatt tették. (Ugy van! a közéven.) Könnyű volt a Vázsonyi-féle rezsimnek palotá­kat építeni és minden palota kapualjára kiszö­gezni a hivalkodó márványtáblát, hogv: „Épült Bárczy István polgármestersége, X. Y. tanács­noksága és nem tudom, kinek ajtónállósága idején". De elfelejtették odaírni, hogy: „A számlák kifizetését pedig fentartottuk a Ke­resztény Községi Pártnak". (Taps a jobbolda­lon és a középen. — Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits jGéza: Önök fize­tik? — Pakots József: Önök jól éltek belőle! — Lendvai István: Azokkal kellene megfizet­tetni, akik csinálták! — Allatidó zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Viczián István: A legnagyobb készséggel elismerem Vázsonyi, Rassay és néhány más képviselő ur bírálatának tárgyilagosságát, sajnos azonban, ugyanezt nem koncedálhatom a t. szociáldemokrata párt részéről felszólalt legtöbb szónoknak. Mert amit őtőlük a Keresz­tény Községi Párt gazdálkodásával szeinbejp hallottunk, azt mindennek nevezhetjük, csak tárgyilagos bírálatnak nem; «ez sokkal inkább üres mocskolódás és piszkolódás. (Lendvai Ist­ván: Általános, nyilt piszkolódás! — Zaj a szél­sőbaloldalon.) Sőt, amint Szabó József t. bará­tom megállapította, olyan adatokkal is előjöt­tek, amelyeknek épen az ellenkezője áll. Neve­zetesen egy képviselő ur azt állította, hogy a szegényházi üzem deficitmentes (Malasits Géza: A hajléktalanok menhelyéről volt szó! — Zaj.) és ebből csinálta azután a szociáldemokraták lapja a munkások között a nagy reklámot a saját pártjuk mellett és az uralmon levő Ke­resztény Községi Párt ellen; holott — amint Szabó József t. barátom hivatalos adatokkal be­bizoiryitotta — az nem volt deficitmentes, ha­nem! igenis 100 milliókat költött a székesfővá­ros a szegényházak fentartására. (Malasits Géza: Ugyan kérem, a hajléktalanok menhelyé­re százmilliókat? — Halász Móric: Ugy van! — Zaj. — Elnök csenget.) Egyéb hasonló valótlan állításokká] is ta­lálkoztunk, amelyeknek túlnyomó részét a Ke­resztény Gazdasági Párt részéről felszólalt képviselő urak már előzetesen, esetleg utó­lagosan helyreigazítottak. De még így is bizo­nyára maradtak adatok, amelyek helyreigazí­tásban nem részesültek és amelyeket szintén kellő fentartással kell fogadnunk. A Keresztény Községi Párt gazdálkodásá­nak és magatartásának bírálata során nagyon természetesen szóba jött a, szélsőbaloldalról az úgynevezett hamis névjegyzékek kérdése is. Azonban jólesően állapitomi meg, hogy ennél a kérdésnél már bizonyos haladás tapasztalható, t. i. mig a múlt évben a nagy zaj és lárma so­rán arra a logikailag nem épen indokolt állás­pontra helyezkedtek, hogy sokakat kihagytak a névjegyzékből, tehát hamisítottak, addig ma már azt is hallottuk egyes ellenzéki képviselők részéről — főként Vázsonyi és Rassay képviselő urak részéről —, hogy hát igaz, lehet hogy a régi, eredeti névjegyzékek is hamisak voltak, amelyekből a kihagyások történtek, vagyis már az összeírás, illetőleg a bevallás lehetett hamis, ami viszont feltételezi azt, hos-v az ebből való kihagyás nem hamisítás. (Zaj.) Azok után a megállapítások és adatok után, amelyeket egyes képviselőtársaim itt előad­tak ... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. kan jobbról, de különösen a szélsőbaloldalról, azonban a szónok urak minél kevesebbet fog­lalkoztak magával a törvényjavaslattal. A vita során túlnyomó részben a Keresztény Községi Párt negyedféléves gazdálkodásának, illetőleg politikájának bírálatáról volt szó. Én megenge­dem és készséggel elismerem.!, hogy ez olyan téma, amely méltán hozzátartozik ennek a tör­vény javaslatnak a vita anyagához, mert orszá­gos érdek az, hogy az egész nemzet tisztában legyen azzal, hogy a Keresztény Községi Párt, mint a székesfőváros többségi pártja miképen gazdálkodott az ország fővárosában és az or­szág fővárosát milyen állapotba juttatta. Azok a t. képviselő urak, akik egyszersmind a Keresztény Községi Párt tagjai, elsősorban ennek a pártnak vezére; Wolff Károly t. bará­tom hosszas beszédben tárta az egész nemzet színe elé a Keresztény Községi Párt gazdálko­dását és magatartását. S én azt hiszem — de erről meg is győződtem azon beszélgetések so­rán, amelyeket itt folytattunk és folytatunk —, hogy a nemzetgyűlésnek úgyszólván minden elfogulatlan tagja belátta, hogy a Keresztény Községi Párt becsületesen és hűségesen kezelte e székesfőváros ügyeit (Ugy! van a közéven.) és kétségkivül nagy érdemeket szerzett a nem­zet előtt azáltal, hogy az erkölcsileg és anyagi­lag: lezüllésben volt székesfővárost a posvány­ból felemelte és abba a helyzetbe hozta', hogy az a törvényhatóság, amely most következik, erre az alapra, mint szilárd alapra építheti fel a maga épületét. (Ugy van! Ugy van! a közé­pen!) Ezzel szemben a baloldalról hallottunk — készséggel elismerem — tárgyilagos bírálatot is. Nem vonom kétségbe Vázsonyi és Rassay képviselő urak előadásának tárgyilagosságát. Azt hiszem azonban, hogy ezek a t. képviselő urak sem veszik tőlem rossz néven, ha megálla­pítom, hogy az ő beszédeikből is minduntalan kicsillámlott és kitűnt a jó ügyvéd szava, aki folytonosan csak tagad. Vázsonyi t. képviselő ur beszédében is folytonosan csak azt hallot­tuk, hogy: tagadom ezt, tagadom azt — amint a jó ügyvéd szokta moüdani a bíróság előtt. Tagadta még azt is, hogy a székesfőváros ház­tartásában az egyensúly helyreállott, még pe­dig azzal a két indokkal, hogy a Keresztény Közsésri Párt nem vette fel a költségvetésbe a régi Vázsonyi-féle rezsim adósságait, illetőleg annak törlesztését, továbbá, hogy a főváros ve­zetősége — úgymond — még most is uj, nagy adók kivetéséről, nevezetesen a kereseti adó megduplázásáról tárgyal. Ezekkel, azt hiszem, semmiképen nincs megcáfolva az, hogy igenis a községi háztartásban az egyensúlyt helyreátlli­tatott; ez nemi bizonyítj 3J £122 ellenkezőt. De azt, amit Vázsonyi képviselő ur állított Wolff Károly t. képviselőtársammal szemben, Wolff Károly t. képviselőtársam nem tagadta. Ö ném mondotta azt, hogy a székesfőváros költségve­tésébe a régi adósságok törlesztése teljes miér­tekben beállittatott; hanem, csak azok az össze­gek állíttattak be természetszerűleg, amelyeket a külföldi hitelezőkkel kötött ideiglenes meg­egyezés értelmében ez idő szerint fizetni kell. Nem tagadta Wolff Károly t. barátom, sőt egyenesen rámutatott arra, hogy óriási anyagi áldozatokkal, a közönség nagy megterhelésével sikerült csak az egyensúlyt helyreállítani; de rámutatott arra is, hogy épen ezért tettük azt, mert sohasem kerestük a népszerűséget a vá­rosházán és inkább emelttik az adót, mint hogy áthárítsuk a folyó terhek viselését a következő generációkra, mint ahogyan azt a Vázsonyi­Viczián István: ...más megállapításra nem 60*

Next

/
Oldalképek
Tartalom