Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. tűrt mandent, amely a fajiság:, a magyarság sorsával nem törődött, hanem boldog volt, ha Budapesten egy-egy előkelő lipótvárosi szalonba egy-egy haut-financier feleségéhez meg volt hiva teára (Rothenstein Mór: Maga hányszo. volt ott?), egy-egy ott kapott vállveregető dicséretért mindent, elfelejtett és nem vette észre, hogy amikor egymillió galiciai bevándorol, ugyanakkor egymillió ember kénytelen innen kivándorolni Amerikába, az amerikai bányákba. Olyan demokráciát, amely liberalizmus nélkül van, amely a magyar tömegeket felszabadítja, elfogadok. Ezt a törvényjavaslatot, ha egész Magyarországra vonatkoznék és nemcsak Budapest székesfővárosra, nem tudnám elfogadni és a legnagyobb harcot tudnám ellene indítani, mert a magyar néprétegek nagy tömegeit zárja ki a választói jogosultságból. Budapest helyzete azonban corpus separatum, amilyen volt a magyar közjog szerint annak idején Fiume helyzete. Budapestet nem szabad összetéveszteni Magyarország lakosságával. Néhány képpel már rámutattam arra, hogy milyen más Budapest lakossása, Budapest helyzete, Budapest gazdasági és szellemi élete. Ez mindennek mondható, csak magyarnak nem. Ha olyan törvényjavaslatot tudott volna az igen t. minister ur ideter jeszteni, amelyben a demokrácia elve megvan liberalizmus nélkül, amely a munkástömegeknek megadja a választójogot anélkül, hogy kétessé tenné a vezetés keresztény voltát, ezt nagyon jónak találtam volna, de ugy látszik, hogy sem az igen t. minister ur, sem pedig azok az aranyközéputas tanácsosai, akik ebben a tekintetben véleményt mondottak, ezt a plattformot nem tudták eltalálni. Ezért ezt a javaslatot elfogadni nem tudom. Az a vándorlás, amely Galíciából megindult és tart Budapest felé már száz év óta, amelynek veszélyes számait már bátor voltam felolvasni, azzal járt, hogy a magyar középosztályt kifosztották birtokából, hogy Kovács Alajos ministeri tanácsos adatai szerint ötmillió katasztrális hold földbirtok került részben tulajdonjog, részben bérlet formájában a zsidóság kezébe.^ Méltóztassék felütni Budapest telekkönyvét és megnézni, hogy a legutóbbi öt esztendő alatt kik vettek házat vagy telket Budapesten. Vázsonyi igen t. képviselő ür a tegnapi napon rámutatott arra, hogy a házak és telkek értéke egyik-másik helyen az aranyértéken túlhaladt és ő ezt a többletet; kívánja megadóztatni középitési célokra. Ez nagyon helyes és ez a keresztény ellenzék programja volt mindig. (Propper Sándor: Wolffék eltörölték!) De viszont ez az adóztatás a zsidó plutokráciát érné elsősorban. Személyes tudomásom van arról, hogy az adásvételi szerződések 90—95%-a zsidó bankok és plutokraták részéről köttetett, úgyannyira, hogy ma már a régi tőzsgyökeres német, sváb vagy magyar keresztény autochthon lakosság, amely Budapest törzsökösségét alkotta és szellemét adta meg, már régen elszegényedett, tönkrement és most még talán néhány évig eladott házának jövedelméből él. Hogy ez bekövetkezett, abban a magyarság is hibás. Sohasem felejtem el, amit egy volt zsidó nemzetgyűlési képviselőtől hallottam. A Nyírségben történt. Egy magyar nemes ur mondotta el, hogy ő bérbeadta birtokát egy zsidó bérlőnek. A bérlő gazdálkodott rajta és minden kimondott kívánságát teljesítette. Egyszer eszébe jutott neki az, hogy daklit akar venni, és azt mondta a bérlőnek ; kérem, Schwartz ur, vegyen nekem minden áron egy évi október hó 24-én, pénteken. 393 daklit. Azt mondta rá a bérlő, kérem nagyságos uram, meglesz, azonnal megveszem. Erre azt mondta a birtokos: mondja Schwartz ur, menynyibe fog kerülni ez a dakli, mire a bérlő azt felelte, hogy 200 koronába. Rendben van, úgymond a birtokos, meg fogom adni. csak mielőbb, 24 órán belül szállítsa a daklit. Ezzel elment, de Schwartz ur negyedóra múlva visszajött és azt kérdezte a földbirtokostól, mondja kérem, mi is az a daklit Ez jellemzi azt, hogy a magyar középosztály, a magyar földbirtokososztály a kényelmesebb módját választotta a gazdálkodásnak, zsidó bérlőknek adta ki birtokát bérletbe, akik minden kívánságukat teljesítették és még megalázó szerepet is vállaltak, csakhogy a birtokban benne legyenek. De mi történt'? Az történt, hogy 8—10—15 esztendő alatt a birtok gazdát cserélt, a bérlőből tulajdonos lett és az illető gentry ur kénytelen volt Nyíregyházából Debrecenbe vagy a megyei székhelybe bevonulni irattárnoknak, vagy pedig niásod-harmadrangtf hivatalnoknak. Ez történt a Nyírségen, Marostorda vármegyében, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, ez történt az egész országban, és ezt eredményezte " iberalizmus, melynek kopott, népszerűtlen, lehetetlen lobogóját az igen tisztelt demokrata baloldal újból ki akarja bontani Magyarországon. Minthogy azok a szempontok, amelyeket mi is szeretnénk ebben a törvényjavaslatban megvalósítva látni, nincsenek benne, én ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. A törvényjavaslathoz tulajdonképen csak két részben volna hozzászólásom. Ami annak közigazgatási részét illeti, a baloldali képviselő urak közül a legtöbben a hatévi helybenlakást kifogásolták. Tagadhatatlan, hogy ez visszafejlődés, mert az első törvényben kétéves helybenlakás kivántatatik meg, a hatéves helybenlakás pedig feltétlenül ezt a szempontot szolgálja, melynek indokait magam is kifejtettem, t. i. azt, hogy Budapesten ne legyen választójoga és kommunitási beleszólási joga olyan embereknek, akik csak rövid ideig éltek Budapesten, akik a vá, ros múltját, polgárságának életét és fejlődését nem ismerik. Tagadhatatlan, hogy a jog szempontjából sokkal helyesebb volna az, ha nem két lista volna a választás alkalmával: külön lista a képviselőválasztásnál és külön lista r a törvényhatósági választásnál. Ha nemzetiségi és nemzeti szempontból a magyarság carte blanche-a olyan volna, mint Franciaországé, vagy Angliáé, akkor ezt a pontot feltétlenül törölni kellene, de épen azért, mert Budapest székesfővárosban a 25 százalék zsidóság itt van és uralkodik, és mert ennek a fővárosnak szellemi, vagyoni, gazdasági életét és hatalmát kezében tartja, látom indokoltnak azt a hatévi helybenlakást, amelyet különben a közigazgagatási jog szempontjából nem tudnék elfogadni. Egy másik pontja a törvényjavaslatnak az. amely a testületek és intézmények képviseletéről szól, a 13. §. Itt az a 18 intézmény van megnevezve, mely ' intézmények vezető tényezőit, elnökeit törvényhatósági bizottsági joggal ruházza fel a törvényjavaslat. Tagadhatatlan, hogy ének a 18 vagy 19 szakembernek a bevonulása hatással lesz a közgyűlésre, de még a szélső szociáldemokrata képviselő uraknak is, amennyiben nyugodtan tárgyilagosan bírálják meg a törvényjavaslatot, el kell ismerni ök, hogy az olyan szakembereknek, mint például az iparkamara, a.i budapesti ügyvédi, mérnöki, orvosi kamara elnökeinek bevonulása a törvényhatósági bizottságba (Felkiáltások a smlsÖbalolda-