Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

394 A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. Ion: Miért szakemberek?) feltétlenül nemcsak a jogi, hanem az intellektuális szempontjából is szükséges, és azonkivül olyan szakszerűséget és állandóságot ad a törvényhatósági bizottságnak, amely erkölcsi és szelOemi } állandó-! ságra szükség van akkojr; is, ha szociáldemokraták, akkor is, ha a keresztény tömegek képviselői kerülnek be a közgyűlési terembe. Valószínű, hogy ezek az urak pártpolitikával nem foglalkoznak majd, vagy legalább is' nem annyira, hogy a törvényhatóság állásfoglalását el tudnák dönteni; nem is fogják tudni eldönteni, de mindenesetre villámhári- j tóul vannak szánva abban a tekintetben, hogy j olyan turbulens, szélsőséges elemek ne kerekedhessenek felül a közgyűlésen, mint amilyenek felülkerekedtek 1918-ban, akik máról holnapra birtokba vették a székesfővárost, és akik végeredményben annyira destruálták magát a fővárost és az országot, hogy az a trianoni békéhez vezetett. A belügy min ister ur fentartja magának a 19. §-ban a belügyministeri főfelügyéleti jogot. Ezt én a magam szempontjából kissé aggályosnak tartom, tekintettel arra, hogy eddig a belügyministernefe nem volt meg az a joga, hogy a törvényhatóságot feloszlathatta volna. Nem tudjuk, milyen idők fognak elkövetkezni, ha olyan idők fognak elkövetkezni, hogy a belügyministeri hatalom olyan ember kezébe kerül, aki éberen őrködik a magyar nép és a magyar nemzet fenmaradása felett, abban az esetben jó, ha a belügyministernek ez a plein pouvoir-ja, ez a teljes joga megvan, de viszont a törvényhatóságok életét és politizálás] jogát ennyire csorbítani még sem tartom szükségesnek. A vidéki törvényhatóságok politikai élete két dologban merült ki: kimerült az újoncok és az adók megajánlásában, és azonkivül még harmadiknak oda lehet venni azt a jogukat, hogy politikai kérdésekben az egyik törvényhatóság átiratot intézhet a másik törvényhatósághoz. A budapesti törvényhatóság a kormánnyal szemben nagyon függő helyzetben van, mert ha ellenzéki politikát fog folytatni, aibban az esetben a hóhérbárd mindig ott van » minister ur kezében, aki akármikor feloszlathatja a törvénvhatóságot, úgyannyira, hogy ez az autonómiának nagyon súlyos sérelme lehet. Jobb lett volna tehát, ha a minister ur ezt kihagyta volna a javaslatból, mert ez szerintem ellenkezik az autonómia szellemével. Még van egy paragrafusa a törvényjavaslatnak, a 22. §, az önkormányzati működés folytonosságáról, amelvre nézve megjegyzéseket kiyánok tenni. Utalás történik itt arra vonatkozólag, hogy az igen t. minister ur azért a törvénytelen állapotért, amelyben ma szenved a minister ur által vezetni kivánt székesfőváros, a felelősséget magától el kiváiija_ hárítani és intézkedéseit törvényesíteni kivánja. Én — mint már beszédem elején is rámutattam — a ministe--* ürnak ezt a mentesítést nem vagyok hajlandó megadni, mert a minister urnák rendelkezésére állott az az idő és az az óriási többségi- párt is, amely idő alatt és amelynek seeitsésrével ezt a törvényjavaslatot ke

1

!© időben bemutathatta és elfogadtathatta volna. A minister ur ezzfd a hatalmával nem élt és ebből igen nagy kára volt ugy a székesfővárosnak, mint magának az egész országnak. Azok a beszédek, amelvek a baloldalról elhnnarzn+fak és e?i a törvényjavaslatot támadták, feltétlenül felnvitották a politikai élet P^ndorra szelencéié* és előtérbe állították a világnézeti kérdést is. Az előbb már kimutattam, hogy a forradalomnak az volt a hibája, évi október hó 24-én, pénteken. hogy nem volt szilárd, hogy nemzetietlen irányban tolódott el és nem volt elég erős ahhoz, hogy megmentse a maga hatalimát, illetőleg, hogy olyan tényezőknek adják át a helyét, amely tényezők a magyar államiság szilárd bázisai lehettek volna. A forradalom legnagyobb hibája az volt, hogy a közhatalmat a gyűjtőfogházban adták át letartóztatott kommunistáknak. Nem tudom, mert nem olvastam, nem kisértem figyelemmel a Károlyiper tárgyalását, kit terhel ezért a felelősség. Mindenesetre azt mondóim, hogy a kormány feltétlenül borzasztó hibát követett el akkor, amikor nem fogadta el Nagy Vince t. képviselőtársamnak azt a javaslatát, hogy a Károlyikormányt állítsa a biróság elé, hogy a biróság állapitsa meg, ki idézte elő és kiknek milyen részük volt abban a szörnyű tragédiában, hogy a magyar polgárság és a magyarság életét a kommunizmus megcsonkította, lehetetlen tette, és amely az ország mai helyzetéhez vezetett. A felelősség kérdését okvelenül meg kellett volna állapitani. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy i'gen: messze elkalandozott a tárgytól. Eddig még összefüggésbe tudtam hozni azt, amit a t. képviselő ur mondott, a szőnyegen levő törvényjavaslattal, de teljesen el méltóztatott térni a tárgytól és nem látom az összefüggést a képviselő ur mondatai és a törvényjavaslat között. Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni, illetőleg a tárgyhoz visszatérni. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A Károlyi-kormánynak ezt a szerepét csak azért húztam alá, mert Vázsonyi képviselő uí szükségesnek tartotta ezekre az eseményekre állandóan kiterjeszkedni és mert ez a törvényjavaslat mostani rigorózus formájában nem született ^ volna meg, ha azok a forradalmi események nem

1 játszódtak volna le. Beszédemet nem kivánom tovább folytatni, mert hiszen mindazokat az észrevételeket, amelyeket a törvényjavaslatnak ugy közigazgatási, mint politikai részével kapcsolatban el szándékoztam mondani — elmondottam. Csak rá kívánok mutatni arra, hogy igazságtalanság történt a Keresztény Községi Párttal szemben. A Keresztény Községi Pártot a szélsőbaloldal állandóan támadja azért, mert szociális alkotásokat nem hozott és mert nem költött annyit demokratikus és szociális intézményekre, mint amennyi szükséges lett volna. Előttem fekszik Petrovácz Gyula t. képviselőtársam beszéde, amelynek háromnegyed része nem egyéb, mint felisorolása azoknak az intézményeknek, amelveket a Keresztény Községi Párt alkotott. Ha Petrovácz Gyula t. képviselőtársam elismeri azt a nagy érdemet, amelyet a Vázsonyi-rezsim szerzett magának a gázgyár

1 megváltásával, akkor ugyancsak el kellene ismernie a baloldalnak is azokat az érdemeket, amelyeket a Keresztény Községi Párt szerzett magának a villámosvasutak megváltásával és más intézmények megalkotásáA^al. Nem kivánom felsorolni ezeket, de jól esett látnom a naplóban, hogy Petrovácz Gyula t. képviselőtársam mintegy nyolc oldalon keresztül sorolja fel azokat az összegeket—billiókat és milliárdokat—, amelyeket a Keresztény Községi Párt invesztált. A Vázsonvi-rezsim óriási adótételeket hagyott hátra. Mentségére legyen felhozva, invesztálásra fordítva ezeket az összegeket és azért elviselhetetlen ezen összegeknek visszafizetése, mert háború volt és a masryar korona leromlott. A tömegek valóságos Vázsonyi-adókat fizetnek ezek törlesztésére. Ezek a befekte-