Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. évi október hó 24-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. — ' Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitőso. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur; a javaslatok mellett felszó­lalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javas­latok ellen felszólalókat pedig Bartos János jegyző ur. T. Nemzetgyűlés ! A magyar; és az olasz királyi kormányok között létrejött egyezmény értelmében folyó hó 23-ika és 28-ika közötti időben 17 hősi halottunk földi maradványa fog Budapestre érkezni, melynek kegyeletes ünnepség keretében való fogadtatására a szé­kesfőváros tanácsa a nemzetgyűlés tagjait meghívja. Javaslom, hogy ezen ünnepségen való kép­viseletére a nemzetgyűlés Huszár Károly al­elnök urat kérje fel. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni i (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a székesfővá­ros törvényhatósági bizottságának újjászerve­zéséről szóló törvényjavaslat (írom 345, 485) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 Bartos János jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A nyári félbeszakítással már több hét óta egy rendki­vül fontos törvényjavaslat fekszik a nemzet­gyűlés színe előtt, amely „a székesfőváros tör­vényhatósági bizottságának újjászervezéséről" címet viseli, s amely a maga fontosságában egyike azoknak, amelyek a legnagyobb érdek­lődésre tarthatnak számot. Az a vita, amely e törvényjavaslat felett eddigelé a nemzetgyűlésben lefolyt, mutatja azt, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak egy­szerű közigazgatási törvényjavaslat, hanem egy nagy politikai kérdésnek a megvitatása is. A szónokok ugy a jobb-, mint. a baloldalról egyformán foglalkoznak a törvényjavaslat közigazgatási részéveli s foglalkoznak annak politikai hatásával és kimenetelével is. Csak egy sajátságos tünetre mutatok rá, amelyet én nem tudok megérteni és amelyről nagyon különösnek tartom, hogy mégis meg­történt. Ezt a törvényjavaslatot, bár ellene egyformán kifogásokat emelt a szélsőbaloldal ás a középoldal, mégis ugy a középoldalnak NAPLÓ xxvi. eddig felszólalt szónokai, mint a demokrata szónokok egyformán elfogadták tárgyalási alapul. (Lendvai István: Nem egyformán, csak egyaránt!) Ugy látszik, e törvényjavaslat bí­rálatánál tulajdonképeni ellenzék csak mi ma­radunk: a szociáldemokrata párt és a fajvédő párt, legalább is én. a magam részéről kény­telen vagyok ezt a törvényjavaslatot el nem fogadni, bár ez párthatározattá nem tétetett. Megérteni azt nem tudtam, hogy lehet egy tör­vényjavaslatot elfogadni Wolff Károly, Ras­say Károly és Vázsonyi Vilmos t. képviselő­társamnak egyaránt. Ök elfogadták ezt a ja­vaslatot tárgyalási alapul, amiből azt állapí­tom meg, hogy ez politikai kompromisszum eredménye, amelytől, ugy látszik, mindkét ol­dalon eredményeket várnak. Hibájául rovom fel a jelenlegi gyenge ala­pokon ingadozó kormányzatnak azt, hogy ezt a törvényjavaslatot ilyen későn hozta a nem­zetgyűlés elé és hogy a székesfőváros törvény­hatósági közgyűlését autonómia-ellenes hely­zetbe sodorta, mert ahelyett, hogy alkotmá­nyos életet engedne élnie, most, miután meg­szűnt a törvényhatósági közgyűlés jogköre, a maga befolyását és irányítását egy kormány­biztos kinevezésével igyekezett biztosítani. A kormánynak elég idő állott rendelkezésére, hogy ezt a fővárosi törvényjavaslatot már a múlt nemzetgyűlésben olyan időpontban mu­tassa be, hogy letárgyalható lett volna. Állan­dóan húzódoztak azonban ettől, nem jöttek vele, úgyhogy a mai helyzet a törvényható­ságok szellemével és különösen a magyar autonóm élet szellemével homlokegyenest ellenkezik. A székesfővárosról két törvény rendelke­zik: az 1872. évi XXXVI. te. és az 1920. évi IX. te. Már most leszögezem azt az álláspon­tomat, hogy szemben tegnap felszólalt igen t. képviselőtársammal, nagyon hibásnak tartom, hogy amikor 1920-ban az első nemzetgyűlés szükségét találta annak, hogy a székesfővá­rosra vonatkozólag uj törvényt hozzon, tehát hogy foglalkozzék a székesfőváros törvény­hatóságának közgyűlésével, ugyanakkor nem gondoskodott a magyar faluról, a vidékről, a vármegyékről, ugyanakkor, ha rendeleti utón is, nem gondoskodott arról, hogy az összes vármegyékben meglévő törvényhatósági köz­gyűlések szintén megujittassanak. A kormány­nak csak a székesfővárosra volt gondja, hogy ilyen javaslatot nyújtson be, és itt a székes­fővárosi törvényhatóság csakugyan megkez^ 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom