Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-324
370 A nemzetgyűlés 32i. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. hiszem, az 1923 j as listák összeállításánál — nagymértékű választói kihagyások és szavazatirtások niiatt, amelyek a százezret megközelítették — amint majd később rátérek —, kénytelen volt kibocsátani egy pótrendeletet, amelyben a központi választmányt tulaj dónk épen uj összeírásra utasította, hogy akkor a kormány egyszerűen megnyugszik abban, hogy ez a központi választmány, amely a kebeléből teljesen kizárta az ellenzéket, csináljon számunkra a jövő választásokra érvényes névjegyzéket és ha ebből történnek a kihagyások, senkise kérhesse a míaga felvételét a választók körébe, aki igazolni is tudja, hogy van nemzetgyűlési választójoga: én a kormánynak ezt a magatartását és rendelkezését a magam részéről megérteni nem tudom. De méltóztassék megengedni, hogy már ennél a pontnál foglalkozzam azzal a kérdéssel: egyáltalán lehetséges-e az előzmények után azokkal a listákkal választani, amelyeket a központi választmány állított össze, lehetséges-e azon listák alapján, amelyek készültek 1923-ban és készültek 1924-ben, törvényhatósági választásokat csinálni? Itt valahányszor a választói névjegyzékekről vam szó, elsősorban azzal a megjegyzéssel találkozunk, hogy Budapesten igen nagy a választók száma. Hát hogy Budapesten milyen nagy a választók száma, hogy a Friedrich-féle választójog idejében volt Budapesten 468.800 választó. (Rassay Károly: Ötven százalék!) Akkor még az általános választó jogtó nem féltek és nem ijedeztek Azt hiszem!, nem is volt egyáltalában okuk, hogy ne legyenek megelégedve az ezen választói jog alapján végzett választásokkal, úgyhogy nem értem, miért gyűlölték meg annyira az általános választói jogot, mikor az ezen választójog alapján történt választások és előállott eredmények nemzették őket? Tulajdonképen miért haragudtak meg a szülőanyjukrai és az apjukra: erre a választójogi rendeletre? A 468.000 választó 1922-ben, amikor már az iskolai bizonyitványok választójoga volt érvényben, lemállott 361.000-re. Az 1923-ban készült lista, minthogy a népesség tudvalevőleg folyton fogy, már 311.000, más adatok szerint 304.000 választót mutat. Azt hiszem;, a 304.000 a helyes. Ennek következtében az 1922. évi lista 361.000-ről leszállott 304.000-re. tehát majdnem 60.000-rel kevesebb már a választók száma egy esztendő alatt. Most, 1924-ben készül egy lista, amelv az eddigi adatok szerint, azt hiszem, 303.000 választót fog felmutatni. Ha tehát a Friedriich-féle választójoggal hasonlítom össze a választók számát, akkor csekély 160.000 választóval van ma kevesebb Budapesten, mint volt a Friedrich-féle választójog szerint. (Friedrich István: A választás is tisztesség s volt!) Már most, hbgy mennyi választónak kellene itt lenni, ezért én nem megyek vizsgálódni sem Bécsbel sem Berlinbe, sem Rómába, ezt én sokkal olcsóbban végezhetem el. Én sajnálom ezért az útiköltséget (Derültség.), itthon ma.radok és egyszerűen előveszem a népszámlálási adatot. (Helyeslés half elől.) Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint 24 éven felüli, négy elemit végzett férfi Budapesten volt 265.000.^ 30 éven felüli, iskolát végzett nő — unies részletezve az iskolai képzettség, tehát ebből ki kell hámozni még a hat elemit — 185.000. 24 éven felüli férfi van tehát, aki a négy elemi alapján választó kellene hogy legyen és a 185.000 nőből még a legtöbb szintén választó volna; ez összesen 442.000, Ezzel szemben az 1923-ban és 1924-ben készült listák 304.000 és 303.000 választót mutatnak fel. Az 1923. évi listák elkészülte körül —• nagyon enyhe kifejezést fogok használni mindig — nagyméretű fogyatékosságok mutatkoznak. Én ezeket a fogyatékosságokat nem is birálom el önmagam, egyszerűen átadom a szót ebben a ministerelnök urnák, aki akkori interpellációmra adott válaszában kijelentette, hogy sajnálatos módon nagymértékű kihagyások töriéntek és ezeknek reparációjárói gondoskodni fog. (Rassay Karoly: Itt mondta a Házban!) Ennek következménye volt azután, hogy a belügyminister ur kénytelen volt kibocsátani egy pótrendeletet a választási rendelethez (Propper Sándor: " Nem szívesen tette, bizonyos!), amelyben lényegében és alapjában uj szempontok szerint ujabb összeírásra utasította, a központi választmányt. (Petrovácz Györgv: Az optálást máskép értelmezte!) Megmondotta azt, hogy kit nem szabad azon az alapon; hogy nincs négy elemije, kiről kell feltételezni, hogy négy elemije van, megmondotta, hogy kiről kell feltételezni, hogy van állampolgársága, és ha nem szerezhetők be az okmányok, az állampolgárság'ot igazoltnak kell venni; megmondotta, hogy kiről kell feltételezni, hogy nem költözött el, ha bizonyos okmányok nem szerezhetők 'meg, ami lényegileg nem jelentett egyebet, mint azt. hogy a régi választójogi rendelet _ magyarázatának _ alapján tulajdonképen uj szempontokra, ujabb összeírásra utasította a központi választmányt. A központi választmánynak és az összeírásnak védelmezői örökkön-örökké azt lobogtatják szemünk előtt, hogy a közigazgatási bíróság csak négyezer esetben adott igazat a panaszoknak (Felkiáltások a szélsőhaloldalön: Csak!) és azt hiszik, hogy ezzel a négyezerrel elintézik a kérdést, Dehogy! A kérdés sokkal mulatságosabb. Ki lett adva ez a rendelet' amelynek még egy előzményét fel kell említenem; azt az előzményét, hogy a központi választmány különbséget tett a kihagyottak és a kimaradottak között. Ez olyan különbségtétel, amelyet én holtlom napjáig nem tudok megérteni. Azt mö'nídotta a központi választmány, hogy közszemlére csak azoknak a névjegyzékét fogják kitenni, akik elköltöztek, vagy meg-haltak, vagy akik elvesztették polgári jogaikat; de akikről az a vélemény, hogy már eredetileg is helytelenül vették fel őket, azokat nem is teszik ki közszemlére. A különbség csak az, hogy a, meghaltak, az elköltözöttek és a, politikai jogfosztottak voltak néhány ezren, ellenben az eredetileg tévesen felvettek száma megközeliI tette a százezret. (Mozgás és derültség a hal- és a szélsőhaloldalön.) Maga ez a tény, 1IOP<V nem akarták közszemlére kitenni azokat, akiket kihagytak, holott a választójogi rendelet ilyen szellemes megkülönböztetésre, hogy ..tévedésből felvettek" és ..kihagyottak", semmiféle alapot nem ad, megvilágította a követett irányzatot. A belügyminister vf rendelete alapján történt remedium igen jelentékeny remed^rn. bár a dolog természete szerint nem teljes. Volt százötezer felszólalás... (Pet**ováez G^nla: De nem százö+ezer személvre! Egy személyre tizen is felszólaltak!) Mellékes, kérem. Jó, számítsa le lep nádasnak és a, szám, amelv kü^n, elé>.,E kŐ7.fii a 105.000 felszólaló közül 45.720 esetben a belügyminister nr rendelete alapján T köznnnti válfsztrnárív kénytelen volt a kihagyott választókat "felvenni; tehát 45.720 esetben jogtalanul ha^y+ák ki a választókat, (Ugjf van! Ugy van! a hal- és a szélsőhaloldalön, —
