Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-324

A nemzetgyűlés 324. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. 371 Rassay Károly: Ez a tényállás! — Petrovácz Gyula: Különbség" van az összeíró küldöttségek és a központi választmány között!) Nekem teljesen mindegy, hogy a bizottsági tag ur az ösaszeiró küldöttségeit akarja prédául odadobni. (Mozgás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi Vilmos: Az összeíró küldöttségeket a központi választmány küldi ki. Az öszszeiró küldöttségek is kizárólag egy párt tagjaiból állnak; azt pedig a t. képviselő ur tudja a legjobban, hogy a központi választmány miként alakult, annak ellenére, hogy a rendelet kisebbségi képviseletet statuál (Pakots József: Ezt is csúnyán kijátszották!) és ott tulajdonképen két ellenzéki

1 tagnak kellene lennie. A többség felosztotta önmagát többségre és kisebbségre és a két kisebbségi központi választmányi tag mandátumát is magának tartotta meg. (Rassay Károly: Azokból kitellett minden: többség is, kisebbség is! — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi Vilmos: Ha én választójogi listát készitek és a választójog felett ítélkezem, ez egy bírói funkció és miért legyen az nekem kellemetlen, hogy ezen birói funkciónál van két ellenőröm, két ellenzéki ember — ez a rendelkezés még az, én választójogi' javaslatomból van átvéve —, amint ezt a választójogot rendelet statuálja? Amikor az urak ezt a két ellenzéki központi választmányi tagot kinullázták, már ezzel is azt mutatták, hogy ők kedélyesen, maguk közt akarnak lenni akkor, amikor a választójog kérdésében döntenek. (Rassay Károly: Szórói-szóra igy van!) Sikerült tehát beigazolnom, hogy nem 4000. hanem 45.720 kihagyottról van szó. Ehhez tessék szívesen hozzávenni a 4000-et és akkor 50.000 olyan választót kapunk, akit ezen híres összeírás alkalmával kihagytak. (Rassay Károly: Megpróbáltak kihagyni! — Petrovácz Gyula: Disztingválni kell!) Hogy a közigazgatási bitóságnál nem sikerült ezeknek reklamálása, az természetes, mert ugy áll a dolog, hogy az okiratok összeszedése (Mozgás a közéven. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) rendkívül nehéz; de még egy dolog rendkívül nehéz, és ezt tudja minden polgári politikus: rendkívül nehéz a polerári társadalom, sajín]o!s„ közömbösségével: megbirkózni a választójog kérdésében. Azok a választók, akik, amikor itt van a választás, szeretnének szavazni' és reklamálják a választójogukat, amikor arról van szó, hogy választójogukat megszerezzék, önmaguk önmagukért nem akarnak cselekedni semmit. (Propper Sándor: Azért kell hivatalból összeiratni!) így van ez minden pártnál és ez a vallomás, amelyet itt teszek, azt hiszem, nemcsak reám vonatkozik, hanem minden polgári párt sajnosán tapasztalhatja ezt a maga embereinél. Épen azért, mert ez igy van, vagyok annak híve, hogy olyan választójogunk és olyan választójogi összeírásunk legyen — a polgári társadalom és a polgári demokrácia érdekében ez a követelésem —, amely a választókat ugy irja össze hivatalból, hogy úgyszólván az ő közreműködésük nélkül, automatikusan kényszerülnek belekerülni a választók névjegyzékébe. (Rassay Károly: Ez a becsületes eljárás!) Hiszen az urak a kötelező szavazás gondolatával, ebben az eszmekörben mozognak. A kötelező szavazás, amely közvetlenül Ausztriából jött át hozzánk és az ottani keresztényszocialisöknak volt egy fegyvere a szervezett szociáldemokratákkal szemben, azon a gondolaton alapult, hogy a polgárok nincsenek ugy csoportokba összegyülekezve, mint a munkások gyárakban, műhelyekben, szervezetekben. A kötelező szavazás eszmekörében mozogva nem kellett-e volna önöknek a kezdeténél kezdeni, a kötelező összeírásnál, de olyan jogcímeket teremtve, mint magát az általános választójogot, ahol a polgár közreműködése nélkül belekerül a választójogi névjegyzékbe, akár akar. akár nem akar. (Buday Dezső: Nem vagyunk ellene!) Mondom, ezért vagyok én hive egy ilyen választójognak, ezért vagyok én hive egy ilyen összeirási rendszernek. De tovább kell folytatnom a választási listák kérdésének taglalását. Itt vannak az 1924-ben készült listák. Az 1924-ben készült listáknál is látjuk azt a sajátszerűséget, hogy a 12.179 kihagyott közül — ez már nem olyan nagy szám — 50 százaléknál több sajátszerű módon két kerületre esik. Az egyikre — megtisztelő módon arra a kerületre, amelynek egyik képviselője vagyok —, a Terézvárosra, a 12.179 kihagyottból 4892 esik. (Buday Dezső: Ott van a legtöbb szavazó!) Bocsánat, nem igy van! Hogyan lehet a Terézvárosban a legtöbb szavazó? A Terézvárosban annyi szavazó van, mint az összes szavazóknak a fele? A Terézvárosban jelenleg 50.000 szavazó van és ebből az 50.000 szavazóból kihagynak 4892-t, tehát az összes kihagyottaknak majdnem felét kell keresni ebben a kerületben. És hogyan: csinálják ezeket a kihagyásokat? Itt van például a IX. választókerület, amelynek képviselője voltam. Még az egyéni kerületi' választás idején — azért jutok, ugy látszik, ehhez a megtiszteltetéshez — itt 1497 férfit és 238 nőt hagytak ki ebből az egy kerületből. Ez a kerület tulajdonképen egy City-kerület, mert az Andrássy ut elejétől az Oktogonig terjed, tehát törzsökös polgár-közönséget hagytak ki a polgári társadalom védelme alatt. Oly nagy mértékben igaz ez, hogy az 1497 férfi közül 686 benne van az 1918. évi névjegyzékben, tehát a választójogi rendelet szerint a kihagyás már ezen az alapon is törvénytelen, mert aki benne van az 1918. évi névjegyzékben, azt kihagyni egyáltalán nem szabad. (Petrovácz Gyula: A közigazgatási bitóság mégis csak 254-et vett fel!) Ebből még egyet sem vett fel és egyet sem utasított vissza, mert én a most készülő, folyamatban levő összeírásokról, az 1924. évben készülő. 1925-re majdan érvényben leendő választói névjegyzékről beszélek. (Petrovácz Gyula: Ott pedig 1148-at hagytak ki! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: A IX. kerületben. Ezt is mondta. — Petrovácz Gyula: Az nem 50%. — Ugrón Gábor: Az a másikra vonatkozik. — Zaj. — Elnök csenget) Az esrész Terézvárosról beszéltem, nem csupán a IX. kerületről; ott van még a X., XI. és XII. választókerület. Legyen szíves ezeket összeadni, akkor a 4892 számot fogja kapni... (Petrovácz Gyula közbeszól.) Elnök: Petrovácz képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Vázsonyi Vilmos: ... amely megközelíti az 50%-ot. Elég az hozzá, hogy egy közigazgatási kerületben annyit hagytak ki, mint hat más közigazgatási kerületben. (Horváth Zoltán: Azért, mert ott van a legtöbb zsidó! — Petrovácz Gyula: A legtöbb lelkiismeretlen bevalló! — Fábián Béla: Akik 1918-ban benne voltak a jegyzékben! Ki volt adva az utasitás! — Zaj.) Mindezeket annak kimutatására hozom fel, hogy választást nem lehet máskép csinálni, csak a fair play elve alapján. A választás