Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
352 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. Ez a sajtó igy csepüli le Németországot, azt az államot, amelyet szerettünk mindig mintaképül venni s amelytől sokat tanulhatnának és okulhatnának. Nyilvánvaló, hogy a kormány ennek az irányzatnak hódolt be és ennek szellemében intézte el az egész ügyet. Németország a forradalom után berendezkedett. Németországnak alkotmánya van. Ez az alkotmány áll azóta erősen és szilárdan. Amikor Erzbergert meggyilkolták, ő nem is volt minister, hanem közönséges képviselő, gyilkosai tehát közönséges bűntényt követtek el, amikor őt meggyilkolták. A gyilkosok ki nem adása azt bizonyltja, hogy a kormány — jóhiszemüleg sem képzelhető ez másként — behódolt az itteni terrorisztikus irányzatnak, amely hasonló ahhoz, amelyhez Erzberger gyilkosai tartoznak. (Halász Mórié: Szórói-szóra ez történt Tisza gyilkosaival is!) Bocsánatot kérek, én majd felhozok egy esetet, mely nyilvánvalóan bizonyltja azt, hogy Németország politikai üldözöttet kiadott. Kiadta pl. Baloghy Jánost, aki a bolsevizmus alatt elkövetett cselekményeiért volt elitélve. Baloghy megszökött a fogházból s Németországba ment, ott feljelentették, a magyar kormánynak tudomására jutott a dolog s a magyar kormány kérésére kiadták Baloghy Jánost, aki most itt van s a váci fegyházban üli le további büntetését. Nyilvánvaló tehát, hogy ai kormány eljárása a gyakorlati szokással s a viszonosság szabályaival is ellenkezett, s a kormány helytelenül intézte el ezt az egész ügyet. De ami sajnos ós szomorú' ebben az egész dologban, az az, hogv Magyarországon még mindig ott tartünk, hogy ezeket a bűncselekményeket nem torolják meg, hogy ezek a bűncselekmények még mindig össze vannak kapcsolva azzal a politikai irányzattal, amely keresztény fajvédelmet hirdet, s amely teljesen kompromittálja Magyarországot s lesüllyeszti arra a balkáni nívóra, amely nivón valamikor csak Albánia állott. A következő interpellációt intézem a belügyéé igazságügyminister urakhoz (olvassa): 1. „Kérdem a belügyminister urat, mi volt az oka annak, hogy noha bár a budapesti államrendőrségnek tudomása volt Erzberger Mátyás, volt német birodalmi minister gyilkosainak, Schultze és Thylessen nevű német állampolgároknak Magyarországon való tartózkodásáról, és a rendőrség figyeltette őket, mégis csak a napilapokban történt leleplezésük után tett a rendőrség intézkedéseket személyazonosságuk megállapítására és letartóztatásukra 1 ? Schultze Henrik hónapokon keresztül tartózkodott a tétényi villában, erről a rendőrségnek tudomása volt, valamint arról is, hogy Gömbös Gyula villájában lakott, de u< köteles bejelentést házigazdája elmulasztotta. Inditott-e a rendőrség eljárást a köteles bejelentés elmulasztása iránt, és ha igen, milyen stádiumban van ez az ügy? 2. Kérdem az igazságügyminister urat, hogy a kétségtelenül gyanúsítottak kiadatásának eljárása ügyében milyen okok indították arra az eljárásra, amelyet követett, és minthogy Baloghy János dédesi földmivesnek Németország által Magyarországnak való kiadatási ténye megcáfolja a kormánynak e tárgyban követett eljárását, minő álláspontot foglal el a magyar kormány a Németország részéről ez ügyben ujabban^ érkezett jegyzék ügyében! (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Elnök: Megállapítom, hogy az interpelláció, mint egyedül az igazságügyminister úrhoz intézendő interpelláció van bejegyezve az interpelláeiós-könyvbe, miért is a belügyminister úrhoz intézett interpelláció nem adható ki a belügyminister urnák, hanem egyedül az igazságügyminister urnák adható ki az interpelláció. Az igazságügyminister ur kíván szólui. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Teljesen megértem azt a magas értékelést, amellyel Bupert Kezső képviselő ur Erzberger Mátyás személyéről nyilatkozott; teljesen megértem azt a mélységes elitélést, melyet ő a gyilkosság bűncselekményével szemben használt. Amikor ezekre az interpellációkra válaszolok, elsősorban köszönettel tartozóm a képviselő uraknak azért, hogy nekem alkalmat és módot adtak arra, hogy ebben az ügyben elfoglalt álláspontomat az igen t. Nemzetgyűléssel és a nemzetgyűlés utján a nemzettel is megismertessem. Azokról a kérdésekről, amelyeket Farkas István képviselő ur a rendőrség tényeivel kapcsolatban felhozott, részletesebben nyilatkozni nem tudok, mert azokat nem, ismerem. Kijelenthetem azonban, hogy tudomásom szerint, amikor a rendőrség tudomást szerzett arról, hogy az ErzbergeP meggyilkolásával gyanúsított Förster Nagytétényben tartózkodik, vele szemben a kellő lépéseket megtette. Tudomásom van a rendőrség működéséről attól az időDonttói kezdve, amikor Förstert a rendőrségen őrizetbe vették. Tudom, hogy a rendőrség egész odaadással és egész hűséggel igyekezett és buzgólkodott azon, hogy az akkor még Försternek nevezett egyénnek az Erzbergergyilkossal való azonosságát megállapítsa. Még egy előzetes nyilatkozatot kívánok tenni, azt t. i., hogy ebben az ügyben sem a sajtóban, sem a fajvédők részéről, sem pedig semmiféle részről megnyilvánult vélemény nem járult hozzá állásfoglalásunk kialakulásához sem nem képezte annak alapját, mert rá kell mutatnom arra. hogy a mi álláspontunk, a mi véleményünk kialakulásához az alap kizárólag a magyar törvény és a nemzetközi jog volt. (Helyeslés jobbfelől.) A büntető perrendtartás 474. § következőképen rendelkezik (olvassa): „A kiadatás feltételeire és a kiadatás iránti ügyekben való eljárásra nézve a nemzetközi szerződések s ezek hiányában a fennálló viszonosság az irányadó". Rá kell mutatnom, t, Nemzetgyűlés arra, hogy nemzetközi szerződés a kiadatási ügyekre vonatkozólag közöttünk és a német birodalom között nincs. így marad a nemzetközi jog általános szabálya, mint követendő: a viszonosság. A viszonosságra vonatkozólag az 1908. évből van egy jegyzékváltás utján létrejött megállapodás a kormányok között olyan tartalommal, hoffy a viszonossági szabályok, illetőleg a nemzetközi szabályok csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben a két állam egymással szemben viszonossági alapon jár el. A nemzetközi jognak általános szabálya a kiadatási ügyekre vonatkozólag az, hogv politikai bűncselekmények — (Pikler Emil: A gyilkosság nem politikai bűncselekmény!) — av, is lehet;— esetén kiadatásnak helye nincs. Akko>. amikor Csernyák Imre kiadatása iránt fordult a magyar kormány a német birodalmi kormánvhoz, történt: egy lépés a magyar kormány -részéről az iránt, hogy tekintet nélkül arfa, boe-y az a aryilkosság politikai indokból, vagy politikai célból követtetett-e el, legyen olyan viszonosság, amely a kiadatásnak ebben az
