Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
 nemzetgyűlés 323. ülése 192í. esetben helyet ad. A tárgyalások eredményre nem vezettek, bekövetkezett a német kormánynak a döntése. Csernyák Imre kiadatása ügyében ezzel az indokolással (olvassa): „Dieser Tat aus rein politischen Beweggründen begangen wurde", vagyis megtagadta Csernyák Imre kiadatását azért, mert Csernyák felbujtási cselekményét tisztán politikai bűncselekménynek tekintette. Én ezt csak azért hozom fel, mert olyan viszonosság, amely a nemzetközi jog általános szabályaitól való eltérést irt volna elő követendő utul a mi számiunkra 1 , a német birodalom és Magyarország között fenn nem áll. Ma tehát az általániois szabály az, hogy politikai bűncselekmény esetében kiadatásnak helye nincs. Már most a vizsgálandó kérdés az volt, hogy ez a bűncselekmény politikai bűncselekmény-e, igen vagy nem. Erre vonatkozólag hosszas vizsgálat volt már a rendőrség által bevezetve, majd a büntetőtörvényszék előtt lefolytatva. Ezeknek a vizsgálatoknak adatait lesnek bátor az igen t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni. 1921 augusztus 26-án követtetett el a gyilkosság. A gyilkosságot közvetlenül követő időben a német államférfiak nyilatkozatai, a német sajtó, a német kormánynak a gyilkosság következtében tett rendelkezései, a német pártoknak, nevezetesen a szociáldemokrata pártnak egy kibocsátott kiáltványa, majd a szociáldemokrata párt által rendezett tüntetés, mind adatokat szolgáltatnak a tekintetben, hogy az egész német birodalom kormányával, népével és pártjaival együtt ezt igenis politikai gyilkosságnak tekintette. (Pikler Em?üHát az erkölcs semmi? Létezik Dolitikai gyilkossági Gyilkos: gyilkos! — Drozdy íGyőzö: Moszkvai etika! — Bogya János: A recinrocitás a lényeg!) Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy beszédem elején rámutattam arra, hogy a magvar kormány volt az. amely, amikor Csernyák Imre kiadatását kérte, esy enyhébb viszonossági szerződésre tett ajánlatot. T.öebe és Wirth elparentáló beszédeikben az Erzberger-gyilkosságot^ mint kizárólag politikai bűncselekményt jelölték meg. De nem is lehetett egyébnek tekinteni, mint politikai bűncselekménynek, mert nem volt egyéb, mint a német nacionalista pártnak a köztársasági alapon berendezkedett állam ellen irányuló akciója. Ennek tekintette a szociáldemokrata párt is a másra kiáltványában, de ennek tekintette az az 500.000 embert magába foglaló tüntetés is, amelvet a párt azért rendezett, mert tartott attól, hogy ennek a gyilkosságnak meglesznek a maga politikai következményei, nevezetesen a német nacionalistáknak a feg-yverbeállása fog bekövetkezni a köztársaság ellen. . Ezek azok a motívumok, amelyek megállapítják azt, hogy Erzberger meggvilkolása igenis politikai gvilkoSság volt. Erzberger Mátyás — amint méltóztatnak tudni — aláírója volt. a versailles-i szerződésnek, képviselője volt egy TI agy iránynak. Erzberger Mátyás abban az időpontban ismét azon a ponton volt, hogv a német kormánvban helyet foglaljon. Itt legyen szabad rámutatnom arra. hogy annak niegbirálásához, hogy ez a gyilkosság politikai gyilkosság volt-e, vagy sem. nem egyedül csak az vizsgálandó, amit Rupert Rezső t. képviselő ür megjelölt, nevezetesen, hogv volt-e neki politikai célia, hanem az a kérdés is — ez az úgynevezett céltervria. de van indokteorla is —, hogy volt-e politikai indoka. l évi október hó 22-én, szerdán. 353 Már pedig azokból, aniiket előadtam, bőségesen megállapítható az, hogy igenis volt ennek a cselekménynek politikai indoka. Annak igazolására, hogy mennyire áll az a nemzetközi jogszabály, hogy politikai .bűncselekmények esetén kiadatásnak helye nincs, legyen szabad két eklatáns esetre rámutatniqm, mind a kettő a múlt években történt. Az egyik Ilié Vaszilievich Cataran esete, aki 1911-ben Csernovicból bombát küldött a debreceni görög katholikus püspök címére és ezáltal három ember halálát okozta. A merénylő Franciaországba menekült és mi megtettük a lépéseket, hogy Franciaország nekünk kiadja. Franciaország, anélkül, hogy a dolog bővebb tárgyalásába és vizsgálatába belement volna, egyszerűen azzal az indokolással, hogy ez a cselekmény politikai színezetűnek látszik, megtagadta a kiadatást. Sémi azt nem mondta, hogy ez a cselekmény politikai célt szolgált, sem azt, hogy politikai indokból követtetett el, egyszerűen azt mondotta, hogy az ügy politikai színezetű, tehát kiadatásnak helye nincsen. A másik eset Leitner-Lélai esete. Az osztrák kormány megtagadta Leitner-Lélai kiadatását ugyanazon az alapon, hogy politikai gyilkosság kísérlete volt, kiadatásnak tehát helye nincs. Ezek azok az indokok, amelyek engem arra a döntésre vezettek, hogy itt a kiadatást megtagadjam. Hogy ez az én erkölcsi érzésemmel talán inkongruens, ezt mondhatom^ engem azonban kötnek a magyar törvények, és kötnek a magyar állam becsületét és a magyar nemzet önérzetét biztosító nemzetközi vonatkozású jogszokások. Egész döntésem alapját ez képezi. Még csak egy felvilágositással tartozom. Nevezetesen felvilágositással tartozóin Rupert Rezső t. képviselő urnák arra a kérdésére, hogy vájjon a büntetőtÖrvénykönyv 9. §-a alapján miért nem történt meg a bűnvádi eljárás meginditásának elrendelése Schulze Henrik f ellen. Ez is nemzetközi vonatkozású dolog lévén, itt is a viszonosság áll fenni. Viszonosság pedig ebben a tekintetben Németiország és Magyarország között nincsen. A mi büntetőtörvénykönyvünk igenis módot nyújt hogy a bűnvádi eljárás megindulhasson, viszonosság azonban nincsen, mert a német büntetőtörvénykönyv akképen rendelkezik, hogy külföldön elkövetett bűncselekmény esetében a német hatóságok csak akkor rendelik el a bűnvádi eljárást, ha azt német polgár követte el és a német állam ellen. Ez olyan megszorítás, amely ebbe a viszonossági keretbe bele nem esik. Ezért nem volt lehetséges az, hogy elrendeljük a bűnvádi eljárást. A kormány azonban megtette az intézkedéseket Schulze Henrik ellen, nevezetesen őt rendőri felügyelet alá helyezte és kitiltása iránt intézkedett. Mindazok az erkölcsi momentumok, amelyek ebben az ügyben fenforognak, igenis, állanak a kormány előtt is, de a kormány kénytelen azokhoz a restringált eszközökhöz nyúlni, amelyekre a törvény és a jogszokás szorítja. Végül arra akarok rámutatni, hogy az igen t. képviselő ur felhoz valami Balogi János-féle kiadatási ügyet. Ezzel kapcsolatban csak anynyit mondhatok, hogy én Balogi János ügyét nem ismerem. Hogy Balogi János mit követett el, miért volt elitélve, azt nem tudom. Ha azonban Balogi János esete tényleg olyan viszonossági eset volna, amilyennek laiz igen t. képviselő ur beállítja, akkor mondhatom, hölgy a mellett az alaposság mellett, amellyel e do-
