Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. 347 dett a gyenge termés, vagy a termés r elmarar dása következtében, amely "lakosságnál tehát áll az a veszedelem, hogy esetleg a télen kenyér nélkül maradva, nem tud önmagáról és család­járól gondoskodni, előáll annak szüksége, hogy kenyérkereső 'munkaalkalom biztosittassék oly munkálatok lehetővé tételével, amelyek elvég­zése egyébként is közérdek. Itt elsősorban gondoltunk különösen útháló­zatoknak részint kiépitésére vagy tökéletesíté­sére, részint feljavítására, vizlecsapoló munká­latok elvégzésére, vagy pedig, mivel az idő most már erre nem alkalmas, a vizlecsapoló munkálatokat megelőző munkák végeztetésére, hidak ja vitásária!, valamint oly állami épületek megépítésére, amelyek részben már megkezdet­tek, vagy pedig amelyekre a költségvetési hitel a jelen számadási évben biztosíttatott. Annak idején — talán egy hónappal ezelőtt — a törvényhatóságok első tisztviselőit felké­rettem a fővárosba s velük ezt a kérdést meg­tárgyaltam. Felérkeztek hozzám az igénylések is. Az igénylések végösszegét azután az egye­sekkel való tárgyalás révén rayoniroztufc — hogy ezt az idegen szót használjam — vagyis a valósághoz valamiképen hozzásimitottuk, mert egyik-másik törvényhatóság részéről olyan mértékű igények mutatkoztak, mintha ezen al­kalommal lehetett volna az egész háborús mu­lasztást és az azt követő tiz esztendőnek mu­lasztásait egyszerre rendbehozni, ami természe­tesen lehetetlenség. Az összegek, amelyek ezen munkálatok haladéktalan megindítására szük­ségesek, részben az államkincstárból folyosit­tatnak, mint előzetes megtérítése azoknak az összegeknek, amelyeket útadó és közmunka vált­ság címén az illető törvényhatóságok az állam­kincstártól a kumulativ adóbeszedési rendszer révén igényelhetnek. Mivel a leszámolás — amint méltóztatnak tudni — rendesen hosszabb időt vesz igénybe, az illető törvényhatóságok ezeket a nekik jogosan járó váltságösszegeket csak jóval később kaphatták volna meg, janu­árban, februárban, ellenben a pénzügyi kor­mánynál sikerült keresztülvinni azt, hogy ezek az összegek már a tegnapi napon folyósittattak. A másik része a szükséges fedezeteknek köl­csön alakjában nyujtatik a törvényhatóságok­nak nagyon előnyös feltételek mellett. E köl­csön szintén két részre osztatott. Az első rész most ezekben a napokban fog az előbb emiitett, már ^ folyósított összegek után rendelkezésre bocsáttatni, a másik rész pedig a kora tavasszal megindítandó, illetve folytatandó ilyen közér­dekű munkák végzésére február első felében fog rendelkezésre bocsáttatni, úgyhogy azt hi­szem ezzel a közmunkaakcióval, ha nem is min­dent, de a jelen rendkívül súlyos pénzügyi vi­szonyok között legalább annyit sikerült meg­tennünk, amennyivel a legjogosabb igényeket kielégíthetem, illetőleg a talán legnagyobb mér­tékben fenyegető kenyértelenség veszedelmének valamiképen elejét venni tudjuk. Az interpellációban felemiitett második gondolat az volt, hajlandó vagyok-e a munka­nélküliség ellen való biztosítás törvényjavasla­tát haladéktalanul benyújtani a Ház elé és ad­dig is, amíg ez olyan módon érvénybe lép, hogy hatását a munkanélküliek javára érezteti, haj-, landó vagyok-e segélyt folyósítani. Az első kérdésre sajnálatomra nem-mel kell felelnem, t. i. még nem vagyok abban a helyzet­ben, hogy ezt a törvényjavaslatot haladéktala­nul be tudnám nyújtani, ellenben azt hiszem, hogy egészen rövid idő múlva a szakemberek, ' •a szakférfiak és a szakkörök, amelyek és akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel, befejezik tanul­mányaikat és abban a helyzetben leszek, hogy a nemzetgyűlés elé léphetek ilyen törvényjavas­lattal. Ami a másik kérdést illeti, hogy vájjon ad­dig is hajlandó vagyok-e munkanélküli segélyt folyósítani, azt hiszem, nem vagyok illetékes erre felelni, mert hiszen az én tárcám hitel­rovataiban ilyen címen nekem összegek rendel­kezésemre nem állanak. De azt gondolom, hogy a kormány sem volna abban a helyzetben, hogy a munkanélküli segélyek rendszerére térjen át, hiszen nagyon bölcsen méltóztatnak ismerni az államháztartás helyzetét és én nem gondolom, hogy lehetősége volna annak, hogy az állam­háztartás erre a célra, ha már egyszer meg­indult volna ilyen rendszer, a szinte lavina­szerűen megnövekedve mutatkozó igényeknek megfelelő nagy összegeket tudna rendelkezésre bocsátani. Ami a többi kérdéseket, nevezetesen a pénz­ügyminister és kereskedelemügyi minister urakhoz intézett, most tisztelettel adott vála­szomban nem emiitett kérdéseket illeti, azokra nem tudok most választ adni. Épen ugy nem tudok választ adni arra a kérdésre sem, amely szinte kicsattanó ja volt, amint vettem észre, az igen t. képviselő ur interpellációjának, neveze­tesen a novemberi házbérek dolgára. Ebben a kérdésben a törvényhozás már egyszer nyilat­kozott, akkor, amikor a skalárisán haladó és aranyalapra fektetett házbéreket törvénybe ik­tatta. Teljesen igaza van a képviselő urnák ab­ban, hogy ugyanabban a törvényben az is benne van, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy felhatalmazás adatik a kormánynak arra, hogy a gazdaságilag gyengébb exiszteneiák vé­delme érdekében, amikor ez az eset elodázha­tatlan mértékben fenforog, bizonyos könnyíté­seket eszközöljön. Mivel azonban — és itt helyre kell igazitanom a közvéleménynek egy tévedé­sét — ez a kérdés az összkormánynak, tehát az egész kormánynak dolga, és nem tartozik bele a népjóléti minister hatáskörébe, ennek követ­keztében sem vagyok illetékes erre felelni. (Várnai Dániel: Mi a minister ur egyéni véle­ménye?) De azért sem tudok felelni, mert hiszen ezzel a kérdéssel ezelőtt körülbelül négy hónap­pal foglalkoztunk utoljára, amikor én — amint méltóztatnak tudni — ellenkező álláspontot fog­laltam el azokkal szemben, akik a havi részlet­fizetés tervét felvetették. Azóta a háztulajdonosok bizonyos terheket vállaltak magukra, (Peyer Károly: Megpucol­ták az ablakokat és kölcsönt kaptak erre!) amely terhek és munkák végzése azt eredmé­nyezte, a szakszervezetek kimutatása szerint — tehát az urak szempontjából mindenesetre a leghitelesebb helyről veszem az adatokat —, hogy lényegesen hozzájárult, különösen az építőiparban, a munkanélküliség csökkentésé­hez. (Farkas István: De már vége van!) Ez az önök hivatalos kimutatásában szerepel. Ez mu­tatja azt, hogy tényleg az ablakok pucoválásán és a meszelésen tiíl is mindenesetre végeztettek olyan munkálatok, melyek jelentős módon estek bele a gazdasági életbe, különösen az építő­iparba. De ez megint annyit is jelent, hogy a háztulajdonosok súlyos terheket vettek ma­gukra, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Szegé­nyek!) amelyeknek fedezésénél számitottak ezekre a lakbérekre. Hogy vájjon ezekre a lak­bérekre olyan módozatok mellett számitottak-e, hogy ezek egy összegben lesznek esedékesek, vagy részletben, ennek elbírálására nem va­NAPLÓ XXVI. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom