Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. 341 emelkedni. Ezt legjobban az építőipar tudja bizonyítani, mert az építőipar szolgáltatta azokat a munkásokat, akiket eddig- a.Z. ideig épen a tatarozásoknál foglalkoztattak. Ha ebben a kérdésben az okokat keresem, akkor elsősorban rá kell mutatnom arra a hibás, két balkezes kormányintézkedésre, amelyet láttunk az utóbbi esztendőkben, amelyet azonban különösen látunk a szanálás megkezdése óta ebben az országban. Húsvét óta törvényerőre emelkedett nálási törvényjavaslat. Ha végig nézzük az ipari, a kereskedelmi vállalkozásokat, a bankintézményeket, mindent, de mindent, ahol alkalmazottakat foglalkoztatnak, azt látjuk, hogy azóta rendkivüli nagyarányú elbocsátások történtek mindenfelé. Úgyszólván jelszó, jelige lett az országban a szanálás, és az egyszerűbb emberek a szanálás szava alatt azt értik, hogy a munkáslétszámot, az alkalmazotti kart csökkentik, ennek körében elbocsátásokat hajtanak végre. És úgyszólván igazat kell adni azoknak, akik igy gondolkoznak, mert a szanálás ideje alatt nem is tapasztaltunk, nem is láttunk mást, mint azt, hogy megbénult az inar, a kereskedelem, megbénult minden, ami idesorakoztatható, és mindez abban a nagyarányú létszámcsökkentésében nyilvánult meg, amelyet minden téren tapasztalhatunk. De nem volt elegendő, hogy az alkalmazottak és a munkások létszámát mindenütt csökkentették és ezzel a munkanélküliek táborát szaporitották, hanem azonkívül, különösen ipari telepeken, igen nagy számban találhatók olyan üzemek, amelyek a munkaidőt csökkentették és a megmaradt munkásokat leredukált munkaidő mellett foglalkoztatják. Ez is a megélhetésnek, az életfentartásnak megromlásához vezet. S ha vizsgálom — ismétlem —, kutatom azokat az okokat, amelyek szerintem* a munkanélküliséget és a gazdasági válságot előidézik akkor legfőképen rá kell mutatnom arra, amiről ugyan már beszéltem itt a nemzetgyűlés szine előtt, amit azonban szükségesnek tartok itt újból megemlíteni : az ipari kölcsön kérdésére. (Uay van! a szélsőbaloldalon. — Batitz Gyula: Uzsorakamatra!) Amig az ipari kölcsön kamata olyan mérhetetlenül nagy, mint napjainkban is. addig egyáltalán remélni sem lehet, hogy itt ipari, vagy kereskedelmi fellendülés következzék be. (Batitz Gyula: A bankok milliárdokat keresnek !) Ebben elsősorban a kormány viszi a Nemzeti Bankkal a főszerepet, mert a Nemzeti Bank kamatlába olyan magas, hogy ez a magas kamatláb teszi olyan súlyossá az ipari kölcsönöket és általában mindennemű ttlvan kölcsönt, amely a gazdasági élet megindításához szüksége«. Pedis 1 ha alaposan meggondoljuk — s ezt mindenkinek tudnia kell. számtalan szónok hangoztatta ezt a nemzetgyűlésben, különösen az indemnitási viták alkalmával—, csak munka és csak alkotó munka építheti •íjjá. ezt az országot. S amikor abban bizakodik, abban reménykedik mindenki, hogy egyszer már tényleg el kell következnie az alkotó munkák korszakának, akkor a kormány részéről olyan intézkedéseket látunk, amelyek egyenesen lehetetlenné teszik, hogy itt ipari és kereskedelmi vállalkozás alakulhasson ki. s az egész gazdasági életben olyan válság dul. amelynek közepette szinte kétségbeejtő arra gondolni, hogy ugyan mi lesz itt még a közeli hetekben, a közeli hónapokban, történetesen azért, mert most már az ősz közepe felé vagyunk, közelednek a téli hónapok. Még a normális időkben, a békés esztendőkben is mindig réme volt a téli időszak a dolgozó társadalomnak, mert bizony még a békés években is a munkanélküliség igen erősen dúlt a munkásság körében; annál kétségbeejtőbb ma gondolni arra, hogy mi lesz télen, amikor egy hosszantartó munkanélküliségben vagyunk benne. Ebben a munkanélküliségben az a kétségbeejtő és azért hasonlíthatatlan ez a munkanélküliség más esztendők munkanélküliségéhez, mert hosszú hónapok óta áll fenn a munkanélküliség állapota, mert hosszú hónapok óta vannak ezrek és tízezrek munkátlanul, akik dolgozni szeretnének, s akiknek egész éle-' tűk munkára van berendezve, de hiába várják és lesik a munkaalkalmat, ez mindinkább távolabb megy tőlük, mert hiszen itt a téli időszak, amikor még azokat a munkaalkalmakat is elveszítik, amelyek eddig megvoltak. Ha tovább kutatom az okokat, akkor nemcsak a Nemzeti Bank magas kamatlábában találom meg azokat, hanem abban is látom az okot, hogy a kormány szintén bűnös könnyelműséggel késedelmeskedik a közmunkák kiírásában. Nem történt abszolúte semmi a közmunka, sőt a rendes évi közmunkák kiadásában is a legnagyobb késedelmesség tapasztalható. Az állami rendelések terén is ugyanez a helyzet, sőt itt még ennél is súlyosabb dolgokat lehet meállapitani. Peyer képviselőtársam szeptember 5-én, amikor egyetlenegy napra összeült a nemzetgyűlés a munkanélküliség kérdésében, már megemlitett egynéhány esetet, amelyekhez magam is kénytelen vagyok hozzáfűzni olyan esetet, amely igenis bizonyítja a kormány bűnösségét és könnyelműségét ezen a téren. Azt mondják ebben az országban, hogy mi, szocialisták, hazafiatlanok vagyunk, mi nem viselkedünk hazafiasain. Amikor azt vizsgálom, hogy mennyire hazafias a viselkedése azoknak, akik ezt nekünk mondják, akkor azt tapasztalom, hogy a kormány viselkedik a leghazafiatlanabbul azért, mert amikor idehaza tízezrek és tizezrek nyomorognak, szenvednek, nélkülöznek, éheznek és úgyszólván a napi kenyérre valót sem tudják előteremteni, akkor a kormány, ahelyett, hogy a munkaalkalmat szaporítaná, még elveszi azokat, mert a munkákat kiadja külföldre, külföldön rendeli meg s ezzel is lehetetlenné teszi, hogy a munkanélküliek itt munkához jussanak. (Mozgás a jobboldalon.) Nem általánosítok, hanem konkrét esetet mondok el. Elsősorban hivatkozom a Peyer képviselőtársam által megemlitett ama tényállásra, amelyet nem vont kétségbe senki, amelyet semmiféle hivatalos tényező nem tagadott le, ez pedig a postai javitóműhely külföldi rendelése. Ez a javitóműhely berendezkedett automobil-javításra és az üzemi gépeket, amelyek igen tekintélyes összeget tettek ki — körülbelül másfélmilliárd korona értékű munkagépeket —, külföldről szerezte be. Az automobilokat is, amelyeket épugy idahaza lehetett volna elkésziteni, mint a munkagépeket, külföldön rendelték meg. Amikor itt a munkanélküliség hosszú hónapok óta dühöng, amikor a nyomorúság olyan nagyfokú, hogy szinte megmérhetetlen, akkor a kormány jár elől jó példával és megmutatja a magánosoknak,, hogy miképen kell ilyen esetben cselekedni, hogy el kell menni a külföldre ós ott kell rendeléseket tenni; igy mutatj» be hazafiasságát, azt, hogy mikéoen kell viselkednie a kormánynak a munkássággal f-i*
