Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

338 À nemzetgyűlés 323. ülése 1924, kis jóindulattal el lehetne kerülni. A létszám­csökkentés egész keresztülvitelénél nyilvánvaló a bosszúállás és a tudatos félrevezetés, úgy­hogy azt hiszem, hogy az egész, ami ott tör­ténik, nem egyéb, mint a törvény végrehajtá­sával űzött szélhámoskodás. Nem történik más, mint politikai üldözés. Ha normális mérlege­lés alapján hajtanák végre a létszámcsökken­tést, az ellen nekünk seml lehetne kifogásmik, hiszen tudott > dolog, hogy a kicsi Magyaror­szág nem birja el azt a nagy adminisztratív terhet, amelyet a nagy Magyarország elbirt. De itt nem arról van szó, hogy adminisztratív terhet jelentő erőket kell skartba tenni és B-listára helyezni, hanem arról van szó, hogy produktív munkásokat helyeznek B-listára és ahelyett, hogy ezeket elbocsátva szűkítenék az üzemet és arányba hoznák az adminisztratív erőt a még megmaradt produktív munkaerő­vel, igyekeznének az üzemet rentábilissá tenni, az elbocsátott és súlyos ( milliókkal kártalaní­tott munkások helyett uj munkásokat vesznek fel. Ezzel egyrészt megkárosítják az elbocsá­tott munkásokat, másrészt pedig megkárosít­ják magát az 1 államot. Megkárosítják az elbo­csátott munkásokat azzal, hogy az előző tör­vényre való hivatkozással nyugdíjigényüket öt esztendővel leszállították. Másik károsodás az­által érte a munkásokat, hogy akiket június 30-ika előtt bocsátottak el, azok alacsonyabb végkielégítésben részesültek, mint akiket jú­nius óta bocsátanak el. Az utóbb elbocsátottak végkielégítésébe ugyanis beszámítják a termé­szetbeni ellátást is, ami majdnem 75%-kal emeli a végkielégítés összegét. Tehát vagy az állam károsodik e miatt a 75%-os többlet miatt, vagy pedig azok károsodnak, akiket július előtt bo­csátottak el és ennek az összegnek visszatartá­sával elégítettek ki. Szerintem azonban sokkal súlyosabb sére­lem az, hogy ezek helyett a munkások helyett, bár még javakorbeli produktív munkások vol­tak, majdnem mindenhol kivétel nélkül uj munkásokat alkalmaztak. (Esztergályos János: Ebből is kilátszik a lóláb!) Sokszor idevágják felénk, hogyha panaszunk van, álljunk elő kon­krét adatokkal. Itt van a kezeimben a szolnoki műhelyfőnökségnek kifüggesztett meghívója, amelyben 1924 február 7-ére fogadalom tételére idéz meg negyvenhat munkást. Fogadalomé­tételre idéz meg olyan munkásokat, akiket részben 1921 június 30-tól 1923 szeptember 10-ig alkalmaztak ugyan, de van közöttük tizenöt olyan ember is, akiket 1923 szeptember 23-ika ótav tehát a törvény életbeléptetése után két nappal és a további napokban alkalmaztak as elbocsátott munkások helyett. Ezeket a munká­sokat, akiket becitált a műhely főnökség, nem jog szerint alkalmazták, mert a törvény szerint, ha végre akarják hajtani a létszámcsökken­tést, nem kellett volna őket 1923 szeptember kö­zepétől kezdve alkalmazni. Arra vonatkozólag, hogy ebben igazam] van, a következő eseteket vagyok bátor feï­emliteni. "ügy a szolnoki, mint az Északi-főmű­helyből, azonkívül az Istvántelki-főműhelyből névszerint tudok megnevezni embereket, aki­ket mások elbocsátása után újonnan vettek fel. Az István telki-főnmhelyben Hajdú Ferenc ko­vácsot 36 millió korona végkielégítéssel elbo­csátották és ugyanakkor Okol Ferenc kovácsot alkalmazták helyette. Harmat József kovácsot 36 millió korona véekielégitéssel elbocsátották és helyette Urban Ferenc kovácsot alkalmaz­ták. Ugyanitt Nagy Jenő kovácsot 36 millió kő­éin október hó 22-én, szerdán. róna végkielégítéssel elbocsátották és helyette Szabó István kovácsot alkalmazták. (Eszter­gályos János: És még azt mondják, hogy ez nem politikai bűncselekmény!) Jellemző az Istvántelki-főműhely eljárása különösen az el­bocsátott kovácsokkal szemben. Az elbocsátások utáni napon ugyanis megjelent a hirdető­táblán a hirdetés, hogy: kovácsok felvétetnek. Az egyik elbocsátott kovács, robusztus életerős ember, aki még élete delén van és azzal bocsá­tották el, hogyha uj munkást alkalmaznak, ő első helyen alkalmazandó, másnap beállított a műhelybe és felvételre jelentkezett. Ugy látszik, ott nem ismerik személyesen a munkásokat, mert az irodában az illetőt fel is vették és csak amikor felvételi lapjával a munkahelyén je­lentkezett, akkor hökkentek meg. „Végtelenül sajnáljuk, a felvételi majd később lesz aktuális" — kifejezéssel, szóval diplomatikus nyilatko­zattal elküldték a munkást szabadságra. így néz ki a létszámcsökkentés az Istvántelki-fő­műhelyben. További konkrét adat van arra is, hogy nemcsak az Istvántelki, hanem] az; Északi-főmű­helyben is hasonló állapot uralkodik. Csapódj László lakatost 14 évi szolgálat után 24 millió korona végkielégítéssel elküldték és helyette 1924 márciusában Szűcs János lakatost alkal­mazták. Fajtós Béla lakatost szintén 24 millió korona végkielégítéssel bocsátották el és he­lyette Som Péter lakatost vették fel. Pesti Imre kovácsot ugyancsak 24 millió korona végkielé­gitéssel bocsátották el és felvették helyette Ba­kos Béla kovácsot. Szabó Béla kovács helyett, akit 12 millióval bocsátottak el. szintén uj mun­kást alkalmaztak. Austerlitz Károly lakatost 24 millió korona végkielégítéssel! küldték el a ke­leti pályaudvari kocsihivatalból, de ezzel az emberrel még külön szerencsétlenség is történt. Természetes ugyanis, hogy a 24 millió korona végkielégítés nem elég arra, hogy valaki meg­alapozott egzisztenciáját lássa benne. Szorgal­mas, becsületes munkásembernek ez nem elég és igyekszik munkát keresni magának. Az ipari munkásokról, akiket oly sokszor aposztrofál­nak rossz oldalukról, ki kell jelentenem, hogy mi a B-listára helyezett, elbocsátott munkások­kal széniben annyira nem tudunk rossz akarat­tal viseltetni, hogy mindenütt, ahol módunk van rá, elsősorban ezeket az embereket helyez­zük munkába és igyekszünk további foglalkoz­tatásukról gondoskodni. Austerlitz Károly is elkerült valahogyan a villamosvasút kelenföldi műhelyébe. Ez a fővárosi közüzenii villamos­vasutak kezelése alá tartozik. Itt jelentkezett munkára. Felvették és azt mondták neki, más­nap jöjjön el dolgozni. Amikor másnap reggel jelentkezett, visszaadták az okmányait azzal, hogy: sajnáljuk, B-listára helyezett vasutast nem alkalmazunk. Lehetséges, hogy ez csak egy eset, mtert eddig nem volt alkalmam más hasonló esetet tapasztalni, de ha előfordulhat az, hogy a Máv. részéről B-listára helyezett mjunkást a villamosvasútnál mint feketelistára helyezettet kezelnek és ily módon a munkást a munkaszerzés lehetőségétől elzárják, ez nem­csak azt jelenti, hogy a Máv-nál jártak ell mél­tánytalanul és igaztalanul ezekkel az emberek­kel, hanem azt is jelenti, hogy ezeknek az emh bereknek egyszersmindenkorra az egész vona­lon lehetetlenné teszik a megélhetésüket. Ha ez bebizonyosodik, hogy igy van, akkori méltóztas­sék tudomásul venni, hogy a Máv. által gyár­tott fekete-listarendszernek — vagv ha a vá­rosi villamos vasút ezt megerősíti, annak is —

Next

/
Oldalképek
Tartalom