Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
328 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én t Szerdán. volna. Ezzel szemben kénytelen vagyok itt megállapítani azt az igazságot, amelyet a kormány is tud és tudott, hogy Erzberger, Mátyás XV. Benedek római pápának intim barátja volt (Peidl Gyula: Akkor a római pápa is zsidó! — Derültség a baloldalon.), olyan barátja, hogy amikor 1915-ben megjelent a pápai udvarnál, XV. Benedek pápa Nagyszombat napján, iiusvét napján is, amikor pedig az egyházfejedelem leginkább el van foglalva, akkor is szakitott idót magának arra, hogy Erzberger Mátyást fogadja. T. Nemzetgyűlés! Köztudomású, történelmi tény, hogy Erzberger Mátyásnak a leghathatósabb befolyása volt a pápánál, hogy beleszólt a német kardinálisok kinevezésébe és a legtöbb esetben érvényesült is a befolyása'. Tudjuk mindnyájan, hogy valahányszor Magyarországon megfordult, mindig a magyar hercegprímás vendége volt. Történelmi tény az is, hogy IV. Károlynak és a katholikus főpapságnak Magyarországon is és Ausztriában is kedvelt embere volt. Csak azért haragusznak tehát rá, hogy 1917-ben, amikor IV. Károly király már felismerte a helyzetet és 1917 április 12-én elkészült a Zernin-féle memorandum, mely feltartja a helyzetet, hogy ha rögtön nem kötünk békét, minden elveszett: Erzberger Mátyás akkor is nemcsak jó német hazaiinak, de egyúttal jó magyar hazafinak is mutatkozott, mert hiszen igyekezett épen IV. Károly király kívánságára az osztrák-magyar monarchia feje felől is" az összeomlás veszélyét elhárítani. (Nagy Vince: Ugy van!) Ismeretes most már a megjelent memoárokból, és iratokból, hogy Erzberger Mátyás annakidején, 1917-ben az orosz polgári forradalom idejében, amikor, a német birodalmi gyűlésen elmondotta azt a hires beszédét, amelynek a vége az lett, hogy a német birodalmi gyűlés békereviziót fogadott el, IV. Károly magyar király befolyásárai és kérésére tette ezt, mert akkor IV. Károly király előtt egy memorandum feküdt, amelyből a király láthatta, hogy ugy Magyarország, mint Németország elveszett. Annak idején t. i. IV. Károlynak Czernin külügyminister a következő jelentést mutatta be 1917 április 12-iki kelettel (oU vassá): „Egészen világos — mondja Czernin —, hogy katonai erőink a végükhöz közelednek. — Ez 1917 áprilisában volt. — Az én szememben kétségtelen az, hogy teljesen ki van zárva egy ujabb téli hadjárat, tehát más szavakkal, a nyár, végén, vagy az ősszel mindenáron le kell zárni a küzdelmet. A forradalmi veszély pirkad egész Európa horizontján. A nyíl anynyira feszül, hogy a szétpattanást naponkint lehet várni. Nekem az a szilárd meggyőződésem, hogy Németország is eljutott erejének végére, ugy, mint mi, és ezt nem is tagadják az illetékes német körök. Ha a központi hatalmak fejedelmei nem, tudnak a legközelebbi hónapokban békét kötni, akkor, a békét a népek fogják megkötni a fejedelmek feje felett GS SL forradalmi összeomlás hullámai mindent elsöpörnek majd, amiért testvéreink és fiaink ma harcolnak és meghalnak. Amerika hadüzenete kétségkívül nagyon megrosszabbitotta a helyzetet Németországban nagy reményeket fűznek a búvárhajó-harchoz. Én ezeket a reményeket csalékonyaknak tartom. Felségedtől azt a megbízást, kaptam, hogy a német birodalom államférfiajnak adjam tudtára: mi elérkeztünk erőink fogytához és Németország a nyár végén túl nem számithat reánk. Én ezeket az utasitásokat végrehajtottam és a német államférfiak t nem hagytak engem kétségben, árranézve, hogy egy ujabb téli hadjárat Németország szempontjából is lehetetlenség. Felséged igy a bizonyítékát adta annak, hogy nem gondolkodik egoista módon és többet senki nem kívánhat Felségedtől. De Isten előtt és népei előtt Felséged köteles mindent megkísérelni arra, , hogy megelőzze a Duna-Monarchia összeomlásának katasztrófáját. Isten előtt és népei előtt Felségednek szent kötelessége az, hogy a dinasztikus elvet és trónját védje minden eszköz: zel és, legvégsőbb leheletéig". T. Nemzetgyűlés! íme, amikor ezt a memorandumot Erzberger Mátyás és pedig már tör; ténelmileg niegállapittatott, az akkori német kancellár; befolyására átvette, amikor, a hires ' békebeszédét 1917 nyarán megtartotta a német birodalmi gyűlés főbizottságában, akkor tu, laj donképen olyan dolgot cselekedett, amelyért • a magyar nemzetnek is hálásnak kell lenni, ! mert ha ez a felismerés akkor elfogadtatott volna, és ennek alapján komoly lépések történ: tek volna a különbéke megkötésére — felhasználva az orosz helyzetet —, akkor Magyarország ma nem egyharmad Magyarország lenne, hanem talán némi kis csonkitással megmaradt volna egészében. Ezért nem látom be ezt, hogy miért kellett Erzberger gyilkosát itt különösképen pártfogolni, és miért kellett a kiadatá: sát megtagadni, amikor a magyar tragédiának az elhárításában Erzberger Mátyás megtett minden tőle telhetőt, amiért hálára számithatott volna. Egyéb: bűne mi van még! Az, hogy annak idején szemben állott a német túlzókkai, a túlzó nacionalista militaristákkal, akik lehetetlen dologba akarták újból belevinni a német népet, a lehetetlen ludendorfrzmusba s amikor tulajdonképen Erzberger Mátyás befolyásának volt köszönhető jórészben, hogy a német centrumot a demokrácia szolgálatába állította és szembekerült a német feudalizmussal és a német plutokráciával Helferik-ékkel és Stinnes-ékkel. T. Nemzetgyűlés! Ezek megint nem olyan szempontok, nem olyan érdekek, amelyek a mi szemünkben Erzberger Mátyást valamiképen ellenszenvessé tehetnék és tehették volna. Bűne Erzberger Mátyásnak még az, hogy annak idején igen. komoly adókat vetett ki a német nagyvagyonra. De ha mindezeket el is követte annak idején mint aktív vagy hatalmon levő államférfiú, ezek már rég múlt események voltak akkor, amikor őt 1921 augusztus 27-én meggyilkolták. T. Nemzetgyűlés! Ezek a szempontok, amelyeket megemlítettem és az, hogy Magyarország tulajdonképen hálával és különös rokonszenvvel tartozott volna Erzberger Mátyás személyével szemben, mindezek nem elegendő okok arra, hogy e gonosz merényletet politikai _ gyilkosságnak nevezzük, de egyenesen kizárja, hogy politikai gyilkosság lett volna az a körülmény, hogy 1921 augusztus 27-én — amit nem győzök eléggé hangsiüyozni — Erzberger Mátyás már, régen megszűnt hatalmi tényező lenni. Németország azonban — azt mondja a kormány — megszegte velünk szemben, a viszonosságot. T. Nemzetgyűlés! Én most kimutattam azt, hogy itt politikai 1 gyilkosságról nem lehet szó. De tegyük fel, hogy erről van szó, akkor is lehet-e vájjon azt mondani, hogy Csermák Imre kiadatásának megtagadása analóg ezzel az esettel. Ismételten fájdalmasan szögezem le, hogy annak idején a magyar kor-