Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 823. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. B2Ô Hiány tényleg szabályszerű megkeresést .intézett a német birodalmi kormányűoz, és nyomatékos gyanuokokat hozott fel a német birodalom előtt; sajnálattal szegezem le, hogy a német birodalmi kormány a kikeresi eljárásban a magyar kormány kérését nem teljesítette, de azt hiszem, hogy ez a két est nem is analóg, nem pediglen azért, mert hogyha a magyar kormány álláspontjára helyezkedem; is, hogy t. i. lehetséges egy gyilkosság is, amely politikai bűntettnek minősíttetik, akkor; is azt kell mondanom, hogy Erziberger Mátyás esetében ez a minősítés nem foroghat fenn, míg a másik esetben — akármilyen sajnos> is ránknézve ernniek vitatása — csakugyan politikai gyilkosság ismérve fordul elő, mert hiszen annak idején a forradalmak dúlása közben történt ez a gaztett. De egyébként sem analóg ez a két eset azért, mert más Mők voltak akkor, és más időket élünk ma. Más volt Németország berendezkedése akkor, és más volt az egész európai helyzet, mint ma. Egészen más volt a magyar helyzet is. Ha külföldről néztük a magyar helyzetet, itt nem volt meg annakidején a garanciája annak, hogy valaki a politikai bosszú áldozatául ne essék. Hiszen méltóztassék csak visszaemlékezni a Tisza-perre. Abban az időben Magyarországnak pár hónappal azelőtt volt ministexelnökét, Friedrich Istvánt is odaállították a Tisza-gyilkosok közé, nyilvánvaló bosszúból. Es amint a perben később kiderült, két esztendeig tartották fogva ártatlanul Fényes Lászlót. Ha egy külállam, amely csakugyan komolyan veszi az igazságszolgáltatást és megvannak erről a helyes fogalmai, azt látja, hogy itt tisztára politikai bosszúból állitanak embereket gyilkosság vádjával terhelten a bíróság elé, amely gyilkossághoz pedig nekik semmi közük sincs, akkor, azt hiszem, meg lehet érteni, hogy az illető állam gondolkozni fog afelett, hogy akit tőle ugyanilyen címen kikérnek, kiszolgáltassa-e a másik állam igazságszolgáltatásának, vagy sem. Azóta megváltozott, azóta fordult a helyzet. Tisztult Európának és az egyes államodnak légköre. (Halász Móric: Gyönyörű tisztulás!) Azóta történt az, hogy Magyarország* belépett a nemzetek szövetségébe és ebben a minőségében kötelessége nemcsak az erkölcsi rendet megvalósitani, hanem mint az európai államok népszövetségi szövetséges társának kötelessége is van azzal a népszövetséggel szemben, amelynek feladata Európában és világszerte az igazság eszméjét fentartani és védelmezni. Magyarország, mint a népszövetségnek tagja sem tehette meg, hogy a gyilkost az igazságszolgáltatásnak ki ne szolgáltassa, hiszen egy gyilkos nemcsak annak az egy nemzetnek ellensége, amelynek valamelyik fiát megöli, hanem ellensége az egész emberiségnek. Ennélfogva a magyar kormány — különösen a mai viszonyok mellett, amikori mái" az amnesztiák miatt is megrendült a bizalom és szinte a félelem vert gyökeret bennünk, hogy az életbiztonság gonosztevőknek van kiszolgáltatva; amikor a szolnoki Ítélkezés lehetséges volt és más efféle esetek is előfordulhatnak s amikor, államunk a gyilkos merényletek sor rozatának színhelyévé vált — mondom, a kormány, az áEam és a magyar igazságszolgáltatás érdekei iránt tartozó kötelességét is megsértette» amikor ilyen esetben a gyilkos mellett foglalt állást, (Ugy van! balfelől.) Ez alkalmas arra» hogy igazságszolgáltatásunkat is megrendítse, mert hiszen egy ilyen tény szinte a felhívás erejével hat a szenvedélyekre, hogy mivel a kormánynak is ez az erkölcsi felfogása, lehet kompromisszum a lelkekben, lehet a bírónak is afelett tanakodnia, vájjon a gyilkosok ügyét opportunitásból ő is ne tekintse-e kevésbé súlyosnak, amint aminővel azt különben tekintenie kellene. Felhívás ez a vad szenvedélyekhez és a gyűlölethez is, Hogy ttjo&ei., gyilkoljatok tovább! (Zaj jobbfelől.) Veszedelmes játék volt ez a tűzzel, mert látjuk, hogy Magyarországon van, politikai mozgalom, politikai irányzat, amely azt hirdeti, hogy a gyilkosság, mint kormányzati eszköz, joggal gyakorolható. Nemcsak azért, mert nemzetközi viszonylatokban is igen súlyos megítélés alá esik és külpolitikai érdekeinket is sérti, hanem okosságból és bölcseségből is — amiért ilyen emberek vannak Magyarországon — és belpolitikai okokból is arra a helyes erkölcsi magaslaton álló álláspontra kellett volna helyezkednie a kormánynak, hogy egyetlen nyomorult gyilkosért sem vállal semmi körülmények között semmiféle felelősséget, (Ugy van! a baloldalon.) A kormánynak, amelynek kötelessége ismerni Európának legalább is most készülő történelmét, nagyon jól tudomása lehetett arról, hogy az Erzberger-féle gyilkosság egészen másfajta gyilkosság, mint akármi más, mert hiszen azóta — különösen a Harden-perben — nyilvánvalóvá vált, hogy azok az emberek, akiket elküldtek Eathenaut, Erzbergert, vagy másokat meggyilkolni, tulajdonképen bérencek, akiket a Consul-szervezet tinanciroz. (Halász Móric: Na! Na!) Mindezek ma már kiderített tények. Azonkívül talán van különbség más gyilkosság és az u. n. politikai gyilkosság között is. Különbség van abban, hogy a politikai gyilkosság esetét a gyilkosok nyíltan be szokták vallani, hiszen egyik ismertetőjele a politikai gyilkosságnak, hogy a tettesek minden, kockázatot vállalva, hősies gesztussal és elhatározással viszik véghez tettüket. (Halász Móric: Láttuk a Tisza-gyilkosságnál! — Ugy van! jobbfelől.) De ezúttal Erzberger Mátyást, aki Dietz birodalmi képviselő társaságában, ha jól emlékszem Kilbnife mellett sétára indult, orvul támadták meg és azok az emberek, akik megölték, kivonták magukat az igazságszolgáltatás alól, nem állottak oda hősi pózban, hogy ezt mi cselekedtük, mert Németország, a haza érdekében szükségesnek tartottuk, hanem elbújtak és Magyarországra menekültek. Egyikük, Schultze, itt Förster álnév alatt lakott, és a legintenzívebb bizonyításra volt szükség, hogy kilétét, személyazonosságát megállapíthassák. (Ugy van! balfelől.) így viselkednek az u. n. politikai gyilkosoki Ez orgyilkosság, bérgyilkosság volt, és ez a nemzetközi jogszabály, az erkölcs törvényei és a nemzetközi jogszolgáltatás rendelkezése szerint is ki van véve a politikai bűncselekmények közül. (Ugy van! balfelől.) A magyar kormánynak talán arra is gondolnia kellett volna, hogy ma, 1924-ben, már annyiban is megváltozott a világnak és Európának atmoszférája, hogy nemcsak az u. n, felségmerényleteket kell kizárni a politikai gyilkosságok közül, hanem az egyszerű emberek meggyilkolását is. Hiszen békeidőben már megvolt az a nemzetközi jogrendszer, hogy: az u. n. felségmerényletek nem tartoztak a politikai büntetendő cselekmények közé. Az egyes államok között kötött kiadatási szerződésekben