Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
Ä nemzetgyűlés 323. ülése 1924, (As elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) De itt, Erzberger Mátyás gyilkosainak ügyében nem is lehet odáig elmennünk, hogy viszonossági analógiákat keressünk, hogy azt vitassuk, politikai bűncselekmény forgott-e fenn, vagy pedig nem 1 , mert hiszen Erzberger Mátyás a nemzetközi jog felfogása; és uzusa szerint nem volt olyan hatalmi tényezője Németországnak, akit nyugodt, rendes, normális időkben el kellene tenni láb alól és ha elteszik, akkor az (rendszerváltozást jelent. Erzberger Mátyás nem volt más akkor már, amikor 1921 augusztus 27-én meggyilkolták, mint egyszerű német birodalmi képviselő, mint egyik vezértényezője a német katholikus mozgalmaknak, egyik vezető embere a katholikus centrumpártnak; hatalmi tényező nem iyolt, mert hiszen 1921 augusztus 27-én, amikor, a gyilkosság tör/tént, de már jóval előbb is, megvált hatalmi pozíciójától és úgyszólván ugy élt, mint magánember, ugy élt, mint más országokban is egy egyszerű képviselő élni szokott. Ha már a nemzetközi jog és a nemzetközi uzus felfogása szerint szó is lehet arról a lehetetlenségről, hogy gyilkosság és bármiféle ilyen gaztett politikai bűncselekmény lehessen, ez a minősités csak akkor állhat meg, ha a gyilkos egy rendszernek olyan hatalmi tényezőjét teszi el láb alól, akinek láb alól eltételével azt a rendszert megdönteni lehet. A nemzetközi jog és a nemzetközi jogszolgáltatás uzusa szerint politikai bűncselekmény ezenkívül csak az, amelyet forradalmak idején, a forradalmak dühöngése közben követnek el politikai célból. Itt egyik eset sem forgott fenn és különösen magyar szempontból nem forgott fenn még ia szubjektiv szüksége sem annak, hogy amikor Erzberger Mátyás meggyilkolásáról, a - német katholikusiság egyik vezérférfiának megöléséről van szó, keresve-keressük, hogy ez politikai gyilkosság volt. Magyarország tulajdonképen nagy hálával tartozik Erzberger Mátyásnak és nagy hálával tartozik neki a német birodalom is. Minden ténye csak oda irányult, hogy Németországot és vele együtt Magyarországot is megmentse attól a romlástól, attól a pusztulástól és attól a megcsonkulástól, amely megesonkulásban épen azért, mert az Erzberger-féle politika nem érvényesülhetett, szomorú részünk lett. Németországban nem lehet egy politikai ok, egy politikai cél sem, amiért Erzberger, Mátyást el kellett tenni a láb alól, azt az Erzberger Mátyást, aki akkor már, tulajdonképen félreállott. Ö egyszerűen csak bosszú áldozata, csak igy lehet Erzberger Mátyásról beszélni; Erzberger Mátyást azok a németek gyilkolták meg, akik a múltért akartak rajta bosszút állni, akik a német birodalomnak tulajdonképen akkor is a legnagyobb ellenségei voltak és ma is azok. Miért gyilkolták meg Erzberger Mátyást! Itt egyszerűen bosszú művéről, múltbeli okokról van szó. Meggyilkolták azért, mert Erzberger Mátyás volt annak idején, 1918-ban a német birodalmi fegyverszüneti bizottság elnöke és mint ilyen irta alá a fegyverszüneti szerződést. Aki tudja, ismeri a helyzetet, annak tudnia kell — csak fanatikus, sötétben tartott értelmek és elmék nem tudják —, hogy ő egyszerűen és egyenesen Hindenburg tábornagy kívánságára fogadta el annak idején a fegyverszüneti feltételeket. Hiszen mielőtt Erzberger ai fegyverszüneti feltételeket elfogadta volna, előbb táviratozott Seheidemannak, az akkori német kancellárnak, akitől kitérő választ kapott, azévi október hó 22-én, szerdán. 32? után fordult Hindenburghoz és Hindenburg egyenes kívánságára hozta meg azt az áldozatot, amelyet meghozott. Erzbergernek egész vállalkozása csak egy hősies heroikus vállalkozás lehetett, mert hiszen világos volt, hogy aki azt az odiozus tényt kénytelen lesz véghez vinni, hogy a fegyverszüneti szerződés megkötésénél közreműködjék, az az elvakult, gonoszul félrevezetett tömeg szemében nem lesz rokonszenves egyéniség. (Eckhardt Tibor: Bízzuk a megítélését a németekre! — Peidl Gyula: Gyilkosokról van szó! — Eckhardt Tibor: Miért nem beszélnek Adler Frigyesről^ Stürghk gyilkosáról! Épen annyi közünk van hozzá! — Peidl Gyula: Az nincs itt! — Eckhardt Tibor: Ellenben Ausztriában előkelő pozíciót tölt be! — Drozdy Győző: Mi közünk hozzá! — Peidl Gyula: Rosszul tudja, mert nincs is Ausztriában!) — Eckhardt Tibor: Törődjünk a saját dolgainkkal!) T. képviselőtársam, én épen önnek akarok szót fogadni és épen azt vitatom én is, hogy ennek a kérdésnek a megbirálását bízzuk Németországra; épen azt célozza interpellációm és a miatt panaszkodom, hogy a mi kormányunk nem volt hajlandó ennek a kérdésnek a megítélését és elintézését Németországra bizni. (Eckhardt Tibor: A kölcsönösség alapján történik, mert a Tisza-gyilkosokat sem adták ki és Kun Bélát sem szolgáltatják ki!) Elnök: Figyelmeztetem Eckhardt képviselő urat, hogy az interpelláció az igazságügyminis : ter úrhoz van intézve. (Propper Sándor: Ö már annak érzi magát! — Eckhardt Tibor: Soha!) Rupert Rezső: Erre a kérdésre majd rátérek még és ha itt lett volna a t. képviselőtársam felszólalásom első részénél is, hallhatta volna, hogy én is amellett vagyok, hogy igenis a Tisza-gyilkosokat is ki kellett volna adni és egyáltalában minden gyilkost ki kell adni, mert a gyilkosságot nem lehet politikai bűncselekménynek minősíteni. (Fábián Béla: Ugy van! — Peidl Gyula: Gyilkosok a bíróság elé! Minden gyilkos! — Pikler Emil: A Somogyi-gyilkosokat is jó lenne kiadni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: Amikor a fegyverszünet megköttetett, Erzberger Mátyás már nem tartozott a hatalmon levő párthoz, hiszen tudjuk, hogy akkor a, német szociáldemokrácia kezében volt a hatalom intézésének joga. Erzberger Mátyás iránt csak hálával viseltethetik a német nép azért, hogy Erzberger Mátyás egyéni érdekeinek és presztízsének feláldozásával, amikor már kitérni előre nem lehetett, amikor már Hindenburgnak is az volt a felfogása és egyenes .utasítása, hogy feltétlenül el kell fogadni ai fegyverszünetet, mert máskülönben Németország a legsúlyosabb óráknak néz elébe, ezt a hazafias cselekedetet elkövette s ezért sem a történelem, sem aiz erkölcsi rend szabályait tiszteletbentartó ember nem tekintheti őt bűnösnek, nem tekintheti olyan valakinek, aki ellen politikai gyilkosságot lehetne elkövetni ugy, hogy azt más állam honorálja. Mi volt a további hibája Erzberger, Mátyásnak! Az ő további és még korábbi hibája az volt, hogy már 1915-ben felismerte a helyzetet, látta, hogy minden elveszett és már akkor megjelent Olaszországbain, a Vatikánnál bebocsáttatást kért és nyert, és igyekezett létrehozni a békét az ellenséges népek között. A fajvédő sajtó ugy tünteti fel Erzberger Mátyást — olvastam ilyenféle jelentéseket róla —, mintha ő kommunista, zsidó
