Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
À nemzetgyűlés 323. ülése 1924. lévő intézményeket fenn kell tartani és erre törekednünk kell. Ezt ő nem hangsúlyozza, mert akkor kitűnnék, hogy az akkor már meglévő intézményeket is, amelyeket az az éra teremtett, a legteljesebb mértékben lezüllesztették vagy tönkretették. (Petrovácz Gyula: Halljuk a bizonyítást!) Ennél a bizonyításnál nagyon kényelmes és könnyű álláspont az, ha mindig újra visszamennek az 1918—19-es állapotokra és azokért az állapotokért felelőssé teszik a kommunizmust és a román betörést. Öt esztendő múlt el azóta, és más háboruvesztes országok, más háborút nyögő városok és községek is voltak, amelyek az öt esztendő alatt mégis csak tudtak valamit teremteni és alkotni. Hiába beesülte le ia képviselő ur mindazokat az intézményeket és alkotásokat, amelyeket az elmúlt öt esztendő alatt pl. Bécs városa is alkotott» mert mégis meg kell állapitantink, hogy e háboruvesztes és a mienkkel együtt nagyon sok szenvedésen keresztül ment község, Bécs városa tudott ugyanez alatt az öt esztendő alatt olyan dolgokat produkálni, amilyeneket itt ez az ötesztendős keresztény uralom egyáltalán nem tud felmutatni. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak végeredményben mégis csak az a szándéka és célja, hogy itt nálunk ezt a kurzust stabilizálja (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) s ennek a kurzusnak adja meg a további injekciókat. És ez az, ami ellen mi harcolunk, s amit mi tovább folytatni nem akarunk engedni. Mert ha ez a törvény létre jön, akkar azzal a rendszerrel, amely 317 tagból 67-et kineveztet, a 317 tag mellé csak igen kisszámú kurzusmandátum kell, hogy majorizálhassák azokat a szabadelvű polgári és munkás szavazatokat, amelyeket a főváros lakossága oda beküld. Pedig nem tudom, hogy akadna-e valaki magán a szorosan vett községi párton kivül, aki ennek az ötesztendős kurzusuralomnak további fentartásáért nagyon rajongana. Mert mit csináltak ők öt esztendő alatt 1 Itt megint kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a képviselő ur| egész könnyedén haladt keresztül és ment át azokon a komoly kritikákon, amelyek elhangzottak. Mit csináltak ők öt esztendő alatt? A gyűlölet szellemét teremtették meg idebenn. (Petrovácz Gyula: Dajkamese! — Viczián István: Kégi nóta ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Akárhogy tiltakoznak ellene, a gyűlölet szellemét meghonositották és az még a mai napig és a mai percig is él a főváros intézményeiben és mindenütt, ahova az ő kezük elért. Az eA^angélium CS £ts kereszténység jelszava alatt rendezték azokat a nagy tisztogatásokat, az a nagy gyűlölet-hadjáratot, pedig az evangélium az ő számukra nem volt egyéb, mint egy olyan könyv, amelyre ráállhattak az apró emberek, hogy magasabbnak lássanak. (Viczián István: Ön szerint mi az az evangélium? — Horváth Zoltán: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Nem ugy, mint ön a mozisokat! — Viczián István: Erről is megmondtam a véleményemet, tessék elolvasni! — Pikler Emil: Becker Béby támogatója ! .— Zaj.) Amikor a gyűlölködésről beszélünk és ezt a szellemet akarjuk igazolni, akárhogy próbálják letagadni, én természetesen elsősorban az iskolákat veszem számba és azt a rendszert látom meg, melyet a főváros iskoláiban meghönositottak. A főváros iskoláiba a gyűlölködés, az árulkodás, a megalázkodás és a hamisság szellemét akarták beleplántálni. Hogy ez teljes mértékben nem sikerült, az nem azoktól az évi október hó 22-én, szerdán. 323 uraktól függött, akik ezt a szellemet oda be akarták vinni, hanem azoktól a tanerőktől, akik nem tudták és nem akarták száz százalékig alávetni magukat annak a diktatúrának, amely ilyen szellemet sugárzott ki magából. (Petrovácz Gyula: Mutasson egyetlenegy olyan intézkedést, amely erre irányult! — Horváth Zoltán: Konkrétumokat is mond! — Viczián István: Azt várjuk!) Az a szellem, amely „sok az iskola" jelszóval iskolahelyiségeket adott át pártkörök céljaira ; az a szellem, amely „sok az iskola" jelszóval iskolákat, osztályokat szüntetett meg ugy, hogy a főváros gyermekei közül igen nagy lélekszám nem tudott elhelyezkedni az iskolákban, nem hivatkozhatik arra, hogy ő alkotó munkát végez. Itt ma délelőtt jirról volt szó, hogy a főváros iskoláiban egy-egy osztályban 50—60 gyermek van összeszorítva, és hivatkoznak egy állítólagos kultuszministeri rendeletre. (Petrovácz Gyula: A szanálással kapcsolatosan!) A főváros a maga iskoláiban annyi gyermeket oszthat be egy osztályba, amennyit akar. (Petrovácz Gyula: Naiv feltevés!) Ezt a régi érában keresztül is tudták vinni és meg is tudták csinálni, de akkor, amikor az elbocsátott tanerők helyébe olyan tanerőket alkalmaznak, akik esztendőkön keresztül szabadságon vannak, akik esztendőkön keresztül nem teszik meg kötelességüket, akkor természetes, hogy a gyermekeket össze kell zsúfolni (Petrovácz Gyula: Neveket kérünk !), mert azok a protekciós tanerők, akik hónapokon és esztendőkön keresztül nem teljesítenek szolgálatot, nem tudják ellátni a tanítás munkáját, s ezért azokat a gyermekeket, akik az ő gondjaikra lennének bizva, más osztályokba kell beosztani. (Petrovácz Gyula: Olvassa fel a neveket !) Azután azt sem lehet letagadni, hogy azok a felekezeti heecek, amelyek a főváros egyes iskoláiban vannak, épen' eléggé megértek ahhoz, hogy gondoskodjanak azok megszüntetéséről. Egymásután jönnek hozzám anyák panaszkodni azért, hogy az iskolában a gyermekeket^ szülőik politikai hitvallása miatt faggatják, az után érdeklődnek, hogy az apa vagy anya milyen politikai párthoz tartozik. A gyermekeket valósággal felheccelik, mert — amint a napokban is történt, egy anya mesélte el nekem — azt mondják nekik : Ha az anyád vagy apád pénzt ad neked, hogy újságot hozz neki, s azt mondja, hogy Népszavát hozz, vagy más ügynevezett destruktiv újságot, te hozz helyette Népet vagy Nemzeti Újságot. Egy másik eset ugyancsak most, a héten történt. Egy iskolai ünnepély "keretében magyar táncokat akartak előadni a gyermekek. Felhívták a gyermekeket jelentkezésre, és amikor egy kis zsidó vallású leányka is jelentkezett, azt mondották neki, hogy zsidó leány nem táncolhat magyar táncot. (Petrovácz Gyula: Helyes !) Ha ezt a képviselő ur helyesnek tartja (Petrovácz Gyula: Ugy van!), ha helyesnek tartja azt, hogy az iskolában a gyermekeket vallásfelekezetek szerint osszák meg, hogy a gyermekeket az iskolában figyelmeztessék arra, hogy ne járjanak és ne játsszanak, ne érintkezzenek zsidó vallású gyermekekkel (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes!), ha ezt a képviselő ur helyesnek tartja, akkor a képviselő úrral ebben a kérdésben nem lehet vitatkozni, mert minden jóérzésű embertől olyan szakadék választja el. amelyet semmiféle beszéddel, sem tettel, sem • meggyőződéssel áthidalni nem lehet. (PetroNAPLÖ XXVI. !:
