Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

324 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. váez Gyula: Teljes társadalmi és gazdasági izolálás !) A főváros iskoláiban azonkivül a kurzus meghonosította azt, hogy olyan gyűjtések és pumpolási akciók folynak, amelyek természetesen a munkáscsaládokra a legnehezebb terhet róják. (Viczián István: Talán pártadót szednek ott is ?) Az iskolában nem szednek pártadót. Az lehet, hogy a kurzus pártadót szedet az iskolákban (Viczián István: Az nem!), a szociáldemokratákat azonban soha nem engednék odáig, hogy az iskolákban bonyolítsák le az ilyen pénzügyeket. A képviselő ur közbeszólása arra enged következtetni, hogy esetleg az önök pártjának pártadóját (Viczián István: Nálunk egyáltalában nincs pártadó!) a gyermekek utján szedik be a szülőktől. Az egész világon mindenütt már esztendők óta meghonosították az iskolákban a szülői értekezleteket, amelyek azt célozzák, hogy a szülők és az iskola között olyan kapcsolat létesüljön, hogy a szülők gyakorlati tapasztalatai párosuljanak a tanerők, a tanitók és tanítónők tapasztalataival, és ennek révén egymásnak hasznos, elméleti és gyakorlati tanácsokat adhassanak. Ezeket a szülői értekezleteket nálunk is rendszeresítették és esztendőkön keresztül, mialatt ezek rendszeresítve voltak, mindig nagyszerű hasznát vették ezeknek ugy a szülők, mint az iskola. A kurzus a szülői értekezlet intézményére is rátette a kezét, és az utóbbi esztendőkben a szülőknek már nem pedagógiai, gyermeknevelési tanácsokkal szolgálnak a szülői értekezleteken, hanem Zilahi Kiss Jenő ur politikai előadásaihoz van szerencséjük. Egyáltalában nem tartom megengedhetőnek, hogy politikát akármilyen cimen, akármilyen párthoz tartozók — akár a kormánypárthoz, akár ellenzéki párthoz tartozók — az iskolába bevihessenek. Nem tartom helyesnek azt, hogy a gyermekeken keresztül presszionálhassák, terrorizálhassák a szülőket olyan irányban, amely az iskolafen tartó kurzusnak kedves. A többi intézményeket, amelyeket nem tudtak ugy beállítani a maguk szolgálatába, mint a szülői értekezleteket, például a napközi otthonokat, vagy az iskolaorvosi intézményt, annyira lezüllesztették és annyira csupán formalitássá degradálták, hogy ma már ezekről komolyan nem lehet beszélni. Meg nem lévő dolgokról pedig még kritikát sem lehet mondani. S amikor; mi ezek után mindig és újból átnézünk a szomszédos Bécsbe és megnézzük, hogy ott mit tettek a mi szocialista elvtársaink, megint és mindig az iskolánál állunk meg és azoknál az intézkedéseknél, amelyeket ők az iskolaügyben tettek. S megállapíthatjuk, hogy most, a háború utáni ötödik esztendőben a bécsi iskolák az elenii iskolai tanulókat teljesen ingyen látják el könyvekkel, tanszerekkel, felszereléssel (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), az utolsó darab rajzlapig, ceruzáig, radírig az iskola látja el a tantdókat. Legutóbb a kultnszministerium egyik helyettes államtitkára, tehát egy az önök részéről teljesen megbízható, konstruktiv ember tanulmányozta ezeket az iskolákat, ő maga irja azt, hogy egy igen kicsi konzervatív sarok kivételével egész Ausztria el van ragadtatva azoktól az eredményektől, amelyeket a bécsi iskolák felmutatnak. Az ingyen tanszeren, ingyen felszerelésen kivül a gyermekeket minden időben, amikor csak a legkisebb alkalom is kínálkozik, kirándulásra viszik, foglalkoznak velük, ingyen villamost bocsátanak rendelkezésükre, hogy a gyermekeket a szabad levegőn tarthassák. (Mozgás a balközépen. — Propper Sándor: Halljuk! Halljuk!) Az iskolában ott nincs politizálás. Ott a 8000 tanító közül 1200 keresztényszocialista és 1500 nacionalista tanitó van. S kérdést intézve ezekhez a keresztényszocialista és nacionalista tanitókhoz, ezek nyíltan bevallották, hogy ők még politikai gyűléseken is agitálhatnak, beszélhetnek, vallhatják a maguk politikai nézeteit, mert az iskola falain belül sem ők nem politizálnak, sem őket nem üldözik politikai meggyőződésükért. (Pikler Emil: Halljuk! Halljuk!) Ha ezzel a szocialista városi igazgatással, amely ennyire mentes a gyűlölködés szellemétől, amely ennyire túl tudja magát emelni a pártpolitikán, amikor a gyermekek érdekéről, a gyermeknevelésről van szó, összehasonlitjuk a mienket, amely nemcsak szocialistákat, nemcsak olyanokat dobott ki, akik a szociáldemokrata párthoz tartozóknak vallották magukat, hanem azokat is, akikben csak egy szemernyi szabadgondolkozást tudtak felfedezni, akkor csak sajnálkozhatunk és csak irigyelni tudjuk amazt a rendszert. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem is beszélve arról, hogy a fővárosi lakosságot a kidobottak után milyen óriási költséggel terhelték meg, hogy a főváros költségvetésében milyen jelentékeny tétel ennek az összege. (Petrovácz Gyula: Mégis egyensúlyban maradt!^— Propper Sándor: Mert kifosztják a lakosságot, nemsokára a

z

, utolsó falatját is elveszik! — Zsirkay János: Miről van szó? A zsidókérdésről van szó % — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Nem, a Tűzről van szó !) Elnök: Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothensten Mór: A szegedi Tűz-ről van szó!) Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lendvai képviselő urat hasonlóan kérem. (Zsirkay János: Halljunk valamit a munkáskérdésről !) Zsirkay János képviselő __ urat másodszor figyelmeztetem. Kéthly Anna: Az iskola épugy a munkáskérdéshez tartozik, mint egyéb dolog. Sőt az iskolakérdés becsületes megoldása a munkásosztály számára még sokkal fontosabb, mint akármi más, mert a munkáscsalád csak az iskola nevelésére van utalva, nem tarthat gyermekei mellett sem bont, sem nevelőnőt. Ami a székesfőváros lakáspolitikáját illeti, azt látjuk, hogy a székesfőváros ez idő alatt nem tudott egyebet csinálni, mint azt, hogy a beomlott házakhoz kiküldte a tisztiorvost, és az konstatálta, hogy a ház lakhatatlan. De azt a rengeteg mulasztást, melyet esztendők óta elkövettek, igy az egészségügyi és csatornázási berendez_kedések hiányosságát, - amely a munkásnegyedek házaiban tapasztalható, ugy hogy munkáscsaládok bűzben és szennyben laknak, mert ezek a csatornázási és egészségügyi berendezkedések nincsenek helyrehozva — és hiába járnak az elöljáróságtól a tisztiorvoshoz és megfordítva, segélyt és segítséget nem kaphatnak, —- ezt elkönyvelhetik, mint a saját eredménvüket. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Bécs az utolsó esztendők alatt 25 ezer kislakást épített. Mindenütt, ahol a háború utáni lakásínség felütötte a fejét, legalább megpróbálták, hogy ezeken a bajokon segítsenek, Nálunk olyformán segitettek, hogy egyáltalán nem léptek közbe akkor sem, mikor a szállodákat irodahelyiségekké alakították át. Nagy szál-