Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

320 Â nemzetgyűlés 323. ülése 1924. tern ben Szabó József t. képviselő ür szükséges­nek látta, hogy a saját személyemmel is foglal­kozzék. Ezzel kapcsolatosan két kijelentést tett. Az egyik kijelentés a következőképen hangzott (ol­vassa): „Rassay képviselő ur ezenkivül azután sokkal többet nem is mondott a főváros politi­kájáról, csak egyet: azt kívánta, hogy mi, akik a „keresztény" szóval is nevezzük politikai pártállásunkat — én mindig beleveszem ebbe magamat is, mert én keresztény szocialista vagyok — mondjunk le erről, mondjunk le ai világnézeti kérdésről, mert ilyen nincs". T. Nemzetgyűlés! Annál súlyosabban itélem meg a t. képviselő urnák ezt az előadását, mert ő jelen volt a tegnapi ülésen, amikor beszéltem és igy tudnia kellett volna., hogy én ezt nem mondtam. (Szabó József: Azt mondotta, hogy frázis!) Mit mondottam én? Méltóztassék! megen­gedni, hogy felolvassam. Azt sem mondottam, hogy frázis, hanem a következőket mondottam szórói-szóra a Napló szerint (olvassa): „Ha van keresztény világnézet — mint ahogy van — és ha van a keresztény világnézetnek erkölcsi tar­talma — mint ahogy van —, akkor ez nem egyéb, mint a<z emberi testvériségnek és a min­dent átfogó szeretetnek a dogmája". Majd to­vább folytatva a következőket mondottam (ol­vassa): „De ha én ebből meritem magamnak a kereszténység dogmáját és a kereszténység po­litikai tartalmát, akkor legyen szabad megkér­deznem, hol vámnak ezek a tételek abból a po­litikából, amelyet az urak itt éveken keresztül keresztény politikának neveztek?" T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy ez két különböző dolog: amit én mondottam és amit a t. képviselő ur nekem inputált. Én nem azt állítottam; hogy nincs keresztény világnézet, én azt állítottam, hogy az a politika, amelyet önök követnek, nem felel meg a keresztény vi­lágnézet parancsának, a keresztény világnézet elveinek. Ez az egyik. A másik az, hogy azs igen t. képviselő ur tovább foglalkozva a személyem­mel, a következőket mondotta (olvo-em): , Rassay képviselő ur egész politikai pálya­futását meg tudnám rajzolni és akkor hamaro­K-m rájönnénk arra, hogy a képviselő ur már akkor is, amikor a Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártjának tagja volt, nagyon ingadozott Emlékezem arra a bizonyos intézőtaná^si ülésre, amelv a Wenckheim-palotában folyt le; emlékszem, hogy amikor az intézőtanács bpn^ ülésezett a tanácsteremben, Rassay képviselő ur kívül palotaforradalmat csinált. Akkor fel is kellett függeszteni a tanács ülését és csak amikor Huszár Károly, akkori dezignált mi­nisterelnök kiment és megnyugtatta, hogy: léerv nvu'f?odt barátom, te leszel az igazságügyi államtitkár — csak akkor csillapodott le a pa­lotaforradalom". Amit a képviselő ur itt elmondott- elejétől kpzdve szemen szedett valótlanság. (Propner Sándor: Épen iskolát tartott az igazmondás­ból.) Semmiféle Dalotaforradaïmat nem csi­náltam. A kérdéses intézőtanácsi ülés ilyen üggyel kapcsolatosan nekem tényleg adott sze­rettet. Erre Huszár Károly, akkori 1 dezignált ministerelnök a tanú és nagyon jól kell emlé­kezni erre mindazoknak az uraknak, akik ott jelen valtak, többek között Friedrieb. Tstván t. kénviselőtársamnak. A feladat, az volt, hogy engem kért meg arra, menjek ki és mondjam meg azoknak az uraknak, akik jogosulatlan évi október hó 22-én, szerdán. személyi ambíciókkal, és itt a keresztényszo­cialisták egyik... (Szabó József: Nem is volt bent az intézőtanácsi ülésen, hanem kivül!) Megint téved, mert én az intéző-tanácsnak tagja voltam. Kiküldött engem azzal, mond­jam meg, ne veszélyeztessék az ügyet személyi ambíciókkal, mert felborítják az egész koncen­trációs kabinet alakulását. Ezt mondotta ne­kem Huszár Károly szemben a keresztényszo­cialisták részéről támasztott jogosulatlan kö­vetelésekkel. Nagyon egyszerűen fogom fel ezt a kérdést és elfogadom a bizonyításnak azt az egyszerű, klasszikus formáját, hogy azt a ta­nút, akit velem szemben akartak állítani, hí­vom fel arra, hogy igazolja, vájjon előadásom megfelel-e a valóságnak. A harmadik dologban az igen t. képviselő urnák igaza van, amikor azt állítja rólam, hogy nekem az a szerep adatott, hogy Bárczy István igazságügyminister ellenőrzője legyek. Ez az, amiben neki igaza van. És ez az a fel­adat, amire vállalkoztam. Miért kellett erre vállalkoznom? Azért, mert akik résztvettek azokban az időkben a koncentrációs kabinet megalakításánál, ahol a pártok aránya szerint osztották szét a ministeri tárcákat, amibe én bele nem folytam és amiről nem tudtam, fel­merült követelés, hogy a demokrata páuí részéről töltsék be az igazságügyi tárcát. Ez el­lenérzést váltott ki, mert feltételezték, hogy a demokrata párt a kommunistákat szabadon fogja engedni es kedvezni fog nekik. Akik az akkori időket ismerik, tudják jól, hogy Clark, az entente akkori kiküldöttje, ebben a kérdés­ben Huszár Károlynak levelet irt, amelyben felhivta a figyelmét arra, hogy bár tudja, hogy ez nehéz áldozat, el kell fogadni ellenőrzőnek azt, akit oda tesznek. Tényleg, ez volt a szere­pem. Hogy Bárczy nem akarta a kommunistá­kat szabadon engedni, hogy Bárczy a törvé­nyeket épségben akarta tartani és azoknak tisz­teletbentartásáért küzdött, hogy soha egyetlen­egy pillanat nem volt, amikor nekem Bárczy István kezét meg kellett volna ragadnom, hogy törvénytelenséget ne kövessen el, ez szá­momra csak kellemes helyzetet teremtett, de azért ezt soha nem sajnálom és nem vagyok azért szomorú, hogy ebben a szerepben nem kel­lett brutálisan fellépnem és az államügyek vi­telébe beavatkoznom. Ebben van a magyará­zata annak, igen t. képviselőtársam, hogy mi most nem egy nlattformon állunk. Én az ellen­őrzőnek szerepét betartottam egész politikai pályafutásom alatt. Az egész idő alatt a tör­vény uralmát tartottam a legfőbb dogmának, amelyért a mandátumot adták a politikai ná­lyára. Nagyon sajnálom, hogy ma nem egy he­lyen vagyunk, de ebből csak az következik, hogy én betartottam szerepemet és ezt az ellenőrzést az idők későbbi folyamán az urakkal szemben' kellett gyakorolnom. Ennyit voltam bátor elmondani, amihez még hozzáteszem, hogy a magam részéről soha sem államtitkárságért, sem pedig képviselősé­gért nem tolakodtam. Erre nem politikai bará­taim sorából kérek tanukat, hanem elfogadom Huszár Károly t. képviselő urat, hogy a túl­oldalról is hivjak fel valakit, elfogadom Pékár Gyula, t. kénviselő urat, aki végesvégig ismer, politikai pályám kezdete óta. Elnök: Szabó József képviselő ur kért szót személyes kérdésben. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Csak ^né­hány percre veszem igénybe a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Rassay képviselő ur abból, amit ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom