Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

 nemzetgyűlés 323. ülése 1924. lem kapcsolatban mondott, mégis legalább egyet elismert, bár azt is osak feltételesen, mert azt mondja, hogy az ellenőrző szerepét később velünk szemben kellett gyakorolnia. Kérdem a t. képviselő urat, talán ugy gyako­rolta velünk szemben az ellenőrzést, hogy az egyik kormányzópártból belépett a másik kor­mányzópártba? Hiszen kilépett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt ja-ból,amely a kormány­zópártnak egyik része volt és átlépett a Kis­gazdapártba, a kormányzópárt másik részébe. (Rassay Károly: Szó sem igaz az egészből! — Lendvai István: A budai plakát beszél!) Amikor kilépett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja a kormányzópártból, a képvi­selő nr továbbra is tagja maradt a kormányzó­pártnak. A másik kérdésben is végeredményben iga­zat ad nekem a képviselő nr, mert elismeri, hogy van világnézet, de nem ismeri el nálunk. A kereszténységet elismerte, de nem nálunk. (Rassay Károly: Nem a maguk politikájában!) Ne vegye rossznéven, én keresztényszocialista politikáról beszéltem és az elismerést a mi pár­tunk politikájának követeltem. A képviselő ur ezt nem ismerte el tegnap és ha utóbb elismeri, megegyezünk, ha pedig nem ismeri el, ugy iga­zat állítottam 1 és nem mondhatja, hogy valót­lant mondtam. A harmadik állítás a palotaforradalmat il­leti. A képviselő ur memóriája nem elég jó. Konstatálnom kell, hogy a Wenckheim-palota­beli tanácskozásra nem elésr jól emlékszik. Sze­mélyi ambiciókról beszél. Hol voltak személyi ambíciók? A mi részünkről, a keresztényszo­cialisták részéről ki akart igazságügyi állam­titkár lenni? Mi állítottunk személyi ambíció­kat és mégis a képviselő ur lett államtitkári És mindezek ellenére a palota forradalom lecsil­lapodott? Ha a palotaforradalom azért lett volna, mert keresztényszocialista akart igazság­ügyi államtitkár lenni, akkor a palotaforrada­lom tovább tartott volna. De mivel a palota­forradalom részesei megtudták, hogy az állam­titkári pozícióra Rassay képviselő ur van kisze­melve, és erre a palotaforradalom lecsillapo­dott, egymagában ez a tény bizonyítja, hogy nem mondtam valótlanságot. (Rassay Károlv: Huszár majd megmondja!) így lett a képviselő ur államtitkár. Amikor államtitkár lett, szin­tén a keresztény világnézetet, a keresztény po­litikai pártállást tette magáévá, de — főként ez volt a kifogásom 1 — felfogásom szerint nem maradt, következetes. Főként akkor nem, ami­kor azt kivánja tőlünk, hogy mondjunk le ar­ról, amit annakidején ő is magáénak vallott. Elnök: Rassay képviselő ur kért szót sze­mélves kérdésben. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Nem akarok vitatkozni. A tényeket elmondtam, a tanukat felhívtam. Ha oly nagyon fontos a kérdés, a tanuk nyilatkozhatnak, beszélhetnek. Csak esryet mondok, a t. képviselő ur régebbi felszólalásában megint nem a ténveknek meg­felelően állított valamit. Azt állította, hogy kiléptem a kereszténypártból és beléptem a kisgazdapártba. Ez soha meg nem történt, ez szemenszedett valótlanság. A kisgazdaoártnak soha tagja nem voltam. Engedelmet kérek, ha valaki a harc eszközének azt a modort vá­lasztja, hogy érvek helyett személyes táma­dásokkal igyekezzék visszaverni a támadást, akkor a képviselő urnák (Zaj half elöl.) mégis legalább a tényeket meg kellene tanulnia és büen elmondania. Két párt esrvesült a Keresz­tény Nemzeti Egyesülés Pártjában, a, Keresz- . tény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazdá­éin október hó 22-én, szerdán. 321 Párt... (Bartos János: Egyesült!) En bloc olvadt össze a két párt, Én ebből a közös párt­ból léptem ki és mentem ellenzékbe önökkel szemben, de nem léptem ki a kereszténypárt­ból, hogy belépjek a kisgazdapártba, vagy fordítva. (Szabó József: De ott maradt!) Nem maradtam ott. ön tovább maradt ott akkor is, amikor én már itt az ellenzéken voltam. Ha a képviselő ur emlékezete nem terjed vissza há­rom esztendőre, ugy vegye revízió alá az öt év előtti eseményeket. Valószínűen a képviselő ur téved és nem én, aki az ön által felhívott tanukat szívesen elfogadom az igazság bizo­nyítására. Elnök: Malasits Géza képviselő ur szemé­lyes kérdésben kivan szólani. Malasits (Géza: T. Nemzetgyűlés! Távollé­temben Szabó József képviselő ur azt a merész állítást kockáztatta meg, hogy én beszédemben a számokat illetőleg nem mondottam volna igazat. Különösen kifogásolta azt, hogy én azt állítottam a fővárosi törvényhatóságról, hogy a hajléktalanok menhelyének a zárszámadását felesleggel zárta le, a többit azonban nem. Tar­tozom erre nézve kijelenteni a következőket. Én nem zárszámadásról beszéltem, legkevésbé arról a zárszámadásról, amelyről Szabó képvi­selő ur: beszélt. Szabó képviselő ur az 1921. évi zárszámadásról beszélt, ennek adataiból bizo­nyitotta be azt, hogy a székesfőváros törvény­hatósága a hajléktalanok menhelyére ráfizet Én pedig az 1923/24. évi költségvetésről beszél­tem. (Felkiáltások a közéven: Arról is beszélt Szabó Józsefi) Ebben világosan benne van az, hogy a költségvetési előirányzatban a hajlékta­lanok menhelye nem zárult deficittel. Erről én meggyőződtem. (Felkiáltások a közéven: Rósz­szül győződött meg! — Petrováez IGyula: Mese H A költségvetési előirányzatban milliós defieittel zárult a Gellért-szálló, illetőleg a Gellért-fürdő, ellenben a hajléktalanok menhelyénél_ semmi­féle veszteség előirányozva nincsen. Én tehát nem zárszámadásról beszéltem, hanem költség­vetésről és főképen kifogásoltam ezt akkor, amikor Budapest székesfőváros a tüdővésszel nem tud mit csinálni, amikor 1 a tüdőbeteggon­dozóknak csak pár ezer koronát vet oda és ami­kor ugyancsak pár ezer koronát vet a nemi betegségek ellen küzdő Teleia-egyesületnek is. En tehát konstatálni kívánom, hogy nem mon­dottam valótlant, mert a székesfőváros törvény­hatóságának költségelőirányzatából Idéztem. T++ vannak az adatok; ha kivanják megtekinthetik. Egyébként tartozom még kijelenteni a kö­vetkezőket. Szabó képviselő ur előttem igaz­mondás tekintetében már levizsgázott Győrben, amikor azzal vádolt engem, hogy én húszegy­néhány millió koronányi állami pénzt elsikkasz­tottam. (Szabó József: Nem számolt el vele!) Az ő állítása szerint ugyanis 1918-ban muri ka­nélküli segélyek céljaira húszegynéhány millió koronát vettem volna fel. Amikor azután kér­dőre vontuk ezért és kijelentettük, hogy ez sze­menszedett hazugság, akkor Szabó képviselő ur azt állította, hogy én ezzel az összeggel nem számoltam el. Itt. az ország színe előtt kérdem: elhiszi valaki (Szabó József: Majd a bíróság elé kerül!), hogy earv szocialista ember, aki 1918-ban húszegynéhány millió koronát vett fel munkanélküli segélyekre és ezzel nem számnlt el, ma szabadon járna, amikor házbizalmifér­fiak, keresztény szeaény munkásemberek 8—10 esztendőt kanták? Elhiszik az urak ezt? Ez jel­lemzi Szabó képviselő ur igazmondását. Én eírv fillérnyi munkanélküli segélyt soha senkitől fel nem vettem, munkanélküli segély kiutalásába soha senkinek megbízást nem adtam. Egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom