Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
 nemzetgyűlés 323. ülése 1924. lem kapcsolatban mondott, mégis legalább egyet elismert, bár azt is osak feltételesen, mert azt mondja, hogy az ellenőrző szerepét később velünk szemben kellett gyakorolnia. Kérdem a t. képviselő urat, talán ugy gyakorolta velünk szemben az ellenőrzést, hogy az egyik kormányzópártból belépett a másik kormányzópártba? Hiszen kilépett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt ja-ból,amely a kormányzópártnak egyik része volt és átlépett a Kisgazdapártba, a kormányzópárt másik részébe. (Rassay Károly: Szó sem igaz az egészből! — Lendvai István: A budai plakát beszél!) Amikor kilépett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja a kormányzópártból, a képviselő nr továbbra is tagja maradt a kormányzópártnak. A másik kérdésben is végeredményben igazat ad nekem a képviselő nr, mert elismeri, hogy van világnézet, de nem ismeri el nálunk. A kereszténységet elismerte, de nem nálunk. (Rassay Károly: Nem a maguk politikájában!) Ne vegye rossznéven, én keresztényszocialista politikáról beszéltem és az elismerést a mi pártunk politikájának követeltem. A képviselő ur ezt nem ismerte el tegnap és ha utóbb elismeri, megegyezünk, ha pedig nem ismeri el, ugy igazat állítottam 1 és nem mondhatja, hogy valótlant mondtam. A harmadik állítás a palotaforradalmat illeti. A képviselő ur memóriája nem elég jó. Konstatálnom kell, hogy a Wenckheim-palotabeli tanácskozásra nem elésr jól emlékszik. Személyi ambiciókról beszél. Hol voltak személyi ambíciók? A mi részünkről, a keresztényszocialisták részéről ki akart igazságügyi államtitkár lenni? Mi állítottunk személyi ambíciókat és mégis a képviselő ur lett államtitkári És mindezek ellenére a palota forradalom lecsillapodott? Ha a palotaforradalom azért lett volna, mert keresztényszocialista akart igazságügyi államtitkár lenni, akkor a palotaforradalom tovább tartott volna. De mivel a palotaforradalom részesei megtudták, hogy az államtitkári pozícióra Rassay képviselő ur van kiszemelve, és erre a palotaforradalom lecsillapodott, egymagában ez a tény bizonyítja, hogy nem mondtam valótlanságot. (Rassay Károlv: Huszár majd megmondja!) így lett a képviselő ur államtitkár. Amikor államtitkár lett, szintén a keresztény világnézetet, a keresztény politikai pártállást tette magáévá, de — főként ez volt a kifogásom 1 — felfogásom szerint nem maradt, következetes. Főként akkor nem, amikor azt kivánja tőlünk, hogy mondjunk le arról, amit annakidején ő is magáénak vallott. Elnök: Rassay képviselő ur kért szót személves kérdésben. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Nem akarok vitatkozni. A tényeket elmondtam, a tanukat felhívtam. Ha oly nagyon fontos a kérdés, a tanuk nyilatkozhatnak, beszélhetnek. Csak esryet mondok, a t. képviselő ur régebbi felszólalásában megint nem a ténveknek megfelelően állított valamit. Azt állította, hogy kiléptem a kereszténypártból és beléptem a kisgazdapártba. Ez soha meg nem történt, ez szemenszedett valótlanság. A kisgazdaoártnak soha tagja nem voltam. Engedelmet kérek, ha valaki a harc eszközének azt a modort választja, hogy érvek helyett személyes támadásokkal igyekezzék visszaverni a támadást, akkor a képviselő urnák (Zaj half elöl.) mégis legalább a tényeket meg kellene tanulnia és büen elmondania. Két párt esrvesült a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában, a, Keresz- . tény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazdáéin október hó 22-én, szerdán. 321 Párt... (Bartos János: Egyesült!) En bloc olvadt össze a két párt, Én ebből a közös pártból léptem ki és mentem ellenzékbe önökkel szemben, de nem léptem ki a kereszténypártból, hogy belépjek a kisgazdapártba, vagy fordítva. (Szabó József: De ott maradt!) Nem maradtam ott. ön tovább maradt ott akkor is, amikor én már itt az ellenzéken voltam. Ha a képviselő ur emlékezete nem terjed vissza három esztendőre, ugy vegye revízió alá az öt év előtti eseményeket. Valószínűen a képviselő ur téved és nem én, aki az ön által felhívott tanukat szívesen elfogadom az igazság bizonyítására. Elnök: Malasits Géza képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Malasits (Géza: T. Nemzetgyűlés! Távollétemben Szabó József képviselő ur azt a merész állítást kockáztatta meg, hogy én beszédemben a számokat illetőleg nem mondottam volna igazat. Különösen kifogásolta azt, hogy én azt állítottam a fővárosi törvényhatóságról, hogy a hajléktalanok menhelyének a zárszámadását felesleggel zárta le, a többit azonban nem. Tartozom erre nézve kijelenteni a következőket. Én nem zárszámadásról beszéltem, legkevésbé arról a zárszámadásról, amelyről Szabó képviselő ur: beszélt. Szabó képviselő ur az 1921. évi zárszámadásról beszélt, ennek adataiból bizonyitotta be azt, hogy a székesfőváros törvényhatósága a hajléktalanok menhelyére ráfizet Én pedig az 1923/24. évi költségvetésről beszéltem. (Felkiáltások a közéven: Arról is beszélt Szabó Józsefi) Ebben világosan benne van az, hogy a költségvetési előirányzatban a hajléktalanok menhelye nem zárult deficittel. Erről én meggyőződtem. (Felkiáltások a közéven: Rószszül győződött meg! — Petrováez IGyula: Mese H A költségvetési előirányzatban milliós defieittel zárult a Gellért-szálló, illetőleg a Gellért-fürdő, ellenben a hajléktalanok menhelyénél_ semmiféle veszteség előirányozva nincsen. Én tehát nem zárszámadásról beszéltem, hanem költségvetésről és főképen kifogásoltam ezt akkor, amikor Budapest székesfőváros a tüdővésszel nem tud mit csinálni, amikor 1 a tüdőbeteggondozóknak csak pár ezer koronát vet oda és amikor ugyancsak pár ezer koronát vet a nemi betegségek ellen küzdő Teleia-egyesületnek is. En tehát konstatálni kívánom, hogy nem mondottam valótlant, mert a székesfőváros törvényhatóságának költségelőirányzatából Idéztem. T++ vannak az adatok; ha kivanják megtekinthetik. Egyébként tartozom még kijelenteni a következőket. Szabó képviselő ur előttem igazmondás tekintetében már levizsgázott Győrben, amikor azzal vádolt engem, hogy én húszegynéhány millió koronányi állami pénzt elsikkasztottam. (Szabó József: Nem számolt el vele!) Az ő állítása szerint ugyanis 1918-ban muri kanélküli segélyek céljaira húszegynéhány millió koronát vettem volna fel. Amikor azután kérdőre vontuk ezért és kijelentettük, hogy ez szemenszedett hazugság, akkor Szabó képviselő ur azt állította, hogy én ezzel az összeggel nem számoltam el. Itt. az ország színe előtt kérdem: elhiszi valaki (Szabó József: Majd a bíróság elé kerül!), hogy earv szocialista ember, aki 1918-ban húszegynéhány millió koronát vett fel munkanélküli segélyekre és ezzel nem számnlt el, ma szabadon járna, amikor házbizalmiférfiak, keresztény szeaény munkásemberek 8—10 esztendőt kanták? Elhiszik az urak ezt? Ez jellemzi Szabó képviselő ur igazmondását. Én eírv fillérnyi munkanélküli segélyt soha senkitől fel nem vettem, munkanélküli segély kiutalásába soha senkinek megbízást nem adtam. Egész