Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

22 A nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. akkor a szovjetkormány nem hagyta jóvá a koncessziókat, a részvények elértéktelenedtek, Kadek és Litvinov azonban mérhetetlen milliókkal lett gazdagabb. Ez iskolapéldája a vegyes trösztöknek és azoknak a garázdálkodásoknak, amelyeket a nemzetközi siber Castiglioni-had az orosz népbiztosokkal egyetértésben az egész világ tőkéseinek becsapásával rendszeresen folytat. Hogy ez nem az én privát véleményem, hanem más külföldi tényezők véleményével teljesen egybevág, erre nézve, bátor vagyok ismertetni Aubert svájci szenátornak egyik nyilatkozatát, amely a következőképen szól (olvassa): »SzovjetOroszország ma a külföldi tőkéhez intéz felhívást az orosz életben való részvétel iránt. Azt hiszem, hogy mindazok, akik megfelelnek ennek a felszólításnak, egyszerűen ki lesznek rabolva, mert az a látszólagos élénkség, amelyet a Nep, az uj orosz gazdasági kormányzat mutat, tisztán pathoIogikus jelentőségű. A zenés kávéházaknak moszkvai fekete börzének féktelen élénksége az, amelyet gyanús egyének nemzetközi zsargonban ékszerekkel, nemesfémekkel és mindenféle értékkel kereskedve rendeznek, olyan egyének, akiknek sem a proletariátushoz, sem a parasztokhoz, sem bármiféle termelőréteghez közük nincs.« T. Nemzetgyűlés ! Ez az a közgazdasági koncepció, amely az egész világ siber-badát versenyfutásra ösztökéli. Nem a külkereskedelem lehetőségei, nem a becsületes export- és import-üzletek várható nyereségének reménye, — amelyek ma Oroszországban csak minimálisak lehetnek — hanem részvénytársaságok gründolási vágya, a könnyű munkanélküli keresetnek, a tőzsdei manipulációknak reménysége, ez ösztökéli az egész világ siber-közönségét és ezen siber-közönség politikai befolyása alatt álló egyes gyengébb kormányokat arra, hogy ezeknek a nyomásoknak engedjenek. Pár szóval ismertetni akarom az orosz munkásság szociális helyzetét is az adott termelési viszonyok mellett. A bolseviki diktátorok a mai Oroszországban mint a munkásosztály legfőbb kizsákmányolói jelentkeznek. A munkásság szociális helyzetében soha oly mérhetetlen egyenlőtlenség, a gazdag ember és a szegény ember között oly mérhetetlen osztálykülönbség nem volt, mint a mai Oroszországban. (Dénes István : És a mai Magyarországban !) Ha el méltóztatnak olvasni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a müveit nyugat munkásvezetői, pl. Macdonald, Herriot, Vanderwelde vagy Branting az orosz munkás helyzetéről elmondanak, azok igazolják mindazt, amit bátor vagyok itt ismertetni. Vanderwelde pl., aki a mensevikieknek, a mérsékelt szocialistáknak védelmére Moszkvába utazott, egyáltalában nem tartózkodhat Moszkvában, mert rövidesen kiutasitották, és Masaryk, a cseh köztársaság baloldali elnöke a következőket mondja": »A bolsevista rendszer a munkásság és polgárság szolgaságának a rendszere és ez a rabszolgaság teljesebb, mint valaha a római császárok idején volt.« (Dénes István : Akárcsak Magyarországon !) Szovjetoroszországban nies sz trák jog, azzal az indokolással, hogy az üzemek az államéi. Ha kiütnek, fegyveres erővei verik le őket. A sztrájk államellenes bűncselekménynek lett proklamálva Szovjetoroszországban és a munkások gyülekezeteit minden esetben erőszakkal kergetik széjjel. A kommunista párt kilencedik kongresszusa jóváhagyta a szovjet központi bizottságnak azt az elhatározását, amely az ipari proletariátusnak a mozgósítását rendelte el, és ma az a helyzet, hogy a munka kötelező, a munkahely elhagyása Szovjetoroszországban tilos ; munkaadót, illetőleg üzemet cserélni csak a hatóságok beleegyezésével lehetséges. Az ipari termelés Szovjetoroszországban militarizálva van, szükség esetén a katonai alakulatok is igénybe vehetők az ipari munka elvégzésére. Fegyelmi tekintetben, késedelem vagy munkamulasztás esetén kényszermunka és testi fenyíték jár a munkásságnak. Fegyelmi okokból a munkásságot koncentrációs táborokba viszik, ahol, mint például Archangelszkben is, a szó szoros értelmében meg kell fagyniok. (Lendvai István : A Népszava ezt nem hiszi !) És hogyan áll a nyolcórai munkaidő ebben a munkás-paradicsomban '! A nyolcórai munkaidő Szovjetoroszországban tizenkét órából áll és a munkateljesítés ennek dacára jelentékenyen alatta van a békebeli munkateljesítésnek, mert kedvetlenül dolgoznak és a kontárság teljes mértékben uralkodik az orosz üzemek vezetésében. A munkabérekre nézve teljesen autentikus adatok állanak rendelkezésre Herriot jelenlegi francia, ministerelnöknek 1922. évi jelentéséből, aki akkor Poincaré megbízásából beutazta Szovjetoroszországot épen azért, hogy meggyőződjék róla, hogy lehet-e, szabad-e, érdemes-e Szovjetoroszországgal kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni. Herriot jelentése akkor az volt, hogy Szovjetororszországgal nem lehet kereskedelmi szerződéseket kötni, mert nincs olyan kormány, amely a megállapodásoknak érvényt tudna szerezni. A szovjetkormány hatalma Moszkva körül mindössze 200 kilométernyi körzetre terjed, egyébként a helyi szovjetek dirigálnak Szovjetoroszországban, és a szovjetkormány maga sincs abban a helyzetben, hogy a különböző megegyezéseknek érvényt tudjon szerezni, Herriot jelentésében részletesen beszámol az orosz munkásság helyzetéről és innen idézem a következő adatokat. Az államosított Dynamos-társaság 140-300 frankot íizet munkásainak havonta, a Putilovművek 65—500 frankot. Ez körülbelül egy negyede a háború előtti béreknek, ezt sem fizetik ki nekik rendesen. (Propper Sándor: Megint hasonlítunk hozzájuk! — Peidl Gyula: A sok hasonlóság indokolja a szerződést!) Majd lesz szerencsém levonni ebből a következtetést. (Zsirkay János: A főmotivum a kölcsönös megbízhatatlanság! — — Derültség half elöl. — Gróf Bethlen István mínisterelnök: Csak piszkolják tovább az országot! Igazán hasznos az országnak!) Megtudjuk ebből, hogy egy munkás havi keresete a szovjetparadicsomban 300.000 jelenlegi magyar koronánál kezdődik és maximum 2*5 milliót érhet el. De ezt sem kapják meg rendesen. Például Moszkvában a vasutasok f. év március 21-én kapták meg a januári fizetésüket. (Zaj. — Dénes István: Akárcsak nálunk!) Az asszonyok a férfiak fizetésének felét kapják ugyanazért a munkateljesítményért. Ezenkívül a szovjetrendszer szerint a munkabérek egy részét természetben fizetik, amit pajoknak neveznek, és ezt sokszor teljesen értéktelen árukban kapja meg az orosz munkás. (Zaj.) Érdekesnek tartom még megemlíteni azt, hogy az egyenlőség nagy birodalmában a munkásság 17 kategóriába van sorozva és ez a 17 különböző kategória a legkülönbözőbb fizetéseket kapja. A legmagasabb kategóriában természetesen a politikai funkciókat végző szovjetmunkások vannak, a legalacsonyabb kategóriában pedig a brutális fizikai munkát végző szovjetmunkások. Valóságos kasztrendszer alakult ki Oroszországban és az első és a tizenhetedik kaszt közötti különbség meghalad minden olyan különbséget, amelyet mi például az ipari életben ismerünk. Ilyen körülmények között, amint már emiitettem, az ipari munkásság apránkint visszatér a falvakba. Hogy milyen mérveket ölt ez az el-