Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-314
20 À nemzetgyűlés 314. illése 1924. évi október hó 7-én, hedden. Az orosz ipar helyzetét azután teljesen ezek a jelenségek szabják meg. A vásárlóerő, a felvevőképesség teljes hiánya adja meg az orosz ipar mai lehetőségeinek kereteit minden tekintetben. Békében is a vasfogyasztás képezte mindig a jólét fokmérőjét. Oroszország ebben a tekintetben békében is az utolsó helyen állt. (Zsirkay János : Mi a vasban bővelkedünk ! — Derültség half elöl. Mozgás.) 1922-ben az oroszországi fémipar mindössze 7%-át termelte a békebelinek. Ukrajna vasfogyasztása az Ekonomiskaja Shisn — az oroszok mezőgazdasági hivatalos lapja — szerint egynegyed része a békebelinek, vagyis mindössze 2'5%-ot tett ki. Mezőgazdasági gépekben mindennek ellenére az 1923. évi egész termelés ma még raktáron van, mert bár maga az orosz ipar is körülbelül csak 32%-át termeli a békebeli termelésnek, ezen sem tud túladni, és az államositott ipar, nehogy a munkátlanok számát a mérhetetlenségig növelje, kénytelen raktárra dolgozni. (Zsirkay János : Eipka majd elhelyezi !) Az orosz ipar államosításának eredményeként aztán az árak is megnövekedtek. Az orosz vasiparban 70, a textiliparban 275. az élelmiszeriparban pedig 241%-kal emelkedtek az árak — aranyban számítva. Az állami ipar összes termelése 1922-ben Oroszországban 1118 millió aranyrubelt tett ki, ami a békeévek termelésének csak 32%-a, és ez is túltermelést jelentett már az orosz piac felvevőképessége mellett. Az árakra jellemző az, hogy az orosz paraszt ma egy méter szövetért egy és fél métermázsa rozsot kénytelen fizetni, holott békeidőben 15 kg rozsért megvásárolhatta. (Cserti József: Akárcsak nálunk, a nagy vámok miatt!) Az orosz ipar összeomlása csaknem teljes. Textilben mindössze 6%-át termeli a békebeli termelésnek. A pamutiparban a gépeknek 19%-a, a leniparban 15%-a dolgozik; a rossz minőség következtében azonban ez csak 6%-át teszi ki értékben a békebeli termelésnek. A szénfogyasztás az alapja minden iparnak. Az orosz szénfogyasztásra nézve a következő adatok állanak rendelkezésünkre : A legfontosabb orosz szénmedencében, a Donec vidékén, 390 tárnából 1923-ban csak 30 volt üzemben, az Uraiban 1917 szeptemberében, vagyis a kommunizmus kitörésekor, 1,358.000 tonna volt a havi termelés. Négyhónapi szovjet-gazdálkodás után, 1918 januárjában a széntermelés 491.000 tonnára szállott le, vagyis négy hónap alatt a termelés Vu-ára csökkent. 1922-ben az egész orosz széntermelés a békebelinek "/«-ét tette ki és a bajt fokozta még az a körülmény, hogy az orosz bányák által termelt szén 48 4 ,4-a maguknak az üzemeknek fogyasztására ment el, mig az üzemek házi fogyasztása békében mindössze csak 8%-ot tett volt ki. Lássuk most már a vasút teljesítőképességét is. Ez a statisztikai adatok szerint a békebelihez ugy aránylik, mint 2 :15. Az orosz vasutak leromlásának oka a szénhiányon kivül a szakértő, tanult vezető munkásság és mérnökök hiánya és a vasutasoknak maguknak is a rossz munkája a rossz fizetések következtében. (Propper Sándor : Kelety Dénes ezt majd megszívleli ! - Ulain Ferenc : Vázsonyi Jenő jobban megcsinálja !) Oroszországban a lokomotivoknak ma csak 57%-a van használható állapotban. 1916-ban 900 uj lokomotív épült Oroszországban, 1921-ben csak 71. 1914-ben 31.000 vagon épült, 1921-ben csak 950. Az orosz vasúti sinek és vágányok állapotára jellemző, hogy 1922-ben az előirányzat szerint kicserélendő lett volna 227 millió talpfa, ehelyett azonban mindössze 5 millió talpfát cseréltek ki, és ezt a menynyiséget is ugy teémelték ki, hogy a másodrendű pályákból kiszedték a talpfákat és átvitték az elsőrendű pályákra. (Zsirkay János : Majd Szterényi kimegy és rendezi ! — Fábián Béla : Inkább talán Kelety ! — Zsirkay János: Nem, őrá szükségünk van nekünk ! Csak menjenek a zsidók ! - Zaj.) Mérhetetlen blöff jellemzi az orosz vasutigazgatást is, amennyiben pl. egytlen vonalon, a Moszkva—rigai vonalon 25 km. sebességgel járatják vonataikat, a Kiev—varsói aránylag rövid ut azonban már tíz napot vesz igénybe, a másodrendű vonalakon pedig a vonatok átlagsebessége csak 5 és 10 kilométer között van. (Dénes István : Egészen magyarországi állapotok! — Propper Sándor: Nagyon hasonlítanak mihozzánk !) Néhány szót szeretnék szólni az orosz állami ipar deficitjéről is. Általában az állami gazdálkodás centralizálásának és a túlzott bürokráciának következményeit a magyar állami üzemekben is eléggé látjuk és érezzük. Méltóztassék most elképzelni, hogy a sokkal fejletlenebb, primitívebb, közlekedési utakban, kultúrában sokkal szegényebb Oroszországban az állami apparátusnak egy ilyen mérhetetlen centralizációja, egy ilyen túlhatalmasodott és omnipotens bürokrácia micsoda képtelen gazdasági eredményekkel jár. Az erre vonatkozó számok a következők : Az állami ipar deficitje 1922 első kilenc hónapjában 100 millió arany rubel, vagyis 250 millió aranykorona, tehát a magyar szanálási kölcsön összegével egyenlő összeg volt. 1923 október 1-ón a bolsevisták kimutatása szerint az állami üzemek adóssága az orosz jegybanknál 235 millió aranyrubelt, vagyis 600 millió magyar aranykoronát tett ki. Az oroszok ezen az egyre fokozódó állami deficiten ugy iparkodtak segiteni, hogy a kevésbé produktiv, drágábban termelő üzemeket rendre beszüntették. Ezt ők a náluk szokásos cinizmussal és hipokrizissel az ipar koncentrálásának nevezték, amely koncentrációnak eredménye azután a munkanélküliség mérhetetlen terjedése s ci-Z ci jelenség, hogy az orosz ipari munkásság apránként megszűnik és visszatér a falvakba. (Propper Sándor : Még mindig nem észlel hasonlóságot ?) Én nagyon sok hasonlóságot látok, de most nem Magyarországról beszélek. (Ulain Ferenc : Még nagyobb lesz a hasonlóság ! — Zsilinszky Endre : Különösen, mert ott is a zsidók az urak és itt is ! Ez a legfőbb hasonlóság !) Az oroszországi parasztlázadásokat, amelyeket már emiitettem, kiegészitik azután e jelenségek következtében a munkanélküliek zavargásai. Kezemben van például egy 1924 évi vagyis folyó évi februári statisztika, amelyet a moszkvai politikai népbiztosság tett közzé az orosz kommunistapárt központi bizottságával egyetértésben. E szerint 1924 februárjában az orosz szovjetköztársaság területén a munkanélküliek és az éhező parasztok összesen 76 lázadást okoztak, amelyeket erőszakos eszközökkel kellett elfojtani. 19 esetben a vörös hadsereg osztagait is be kellett vonni a rendcsinálás munkájába. így az Uraiban a Don-medencéjében, a taganrogi kerületben és a jekaterinoszlavi kormányzóságban. Ezenkivül 52 tömeglázadás volt élelmiszerraktárak és bankok kifosztása céljából. 15 esetben történt merénylet a kormány és a gazdasági élet legfőbb vezetői ellen : ez^ alkalmakkor 9 rendőr és 18 katona vesztette életét. Ez egy gazdasági statisztika Szovjet-Oroszország belső rendjéről. (Horváth Zoltán: Mert nincs Nádossyjuk!) T. Nemzetgyűlés ! Az orosz iparnak és mezőgazdaságnak ez a helyzete vetette fel azután annak a rendszernek a gondolatát, amely rendszerbe való bekapcsolódás véleményem szerint a magyar kormány szerződésének és megállapodásának is értelmi és logikai alapja. Ez az orosz
