Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

'À nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október íió 7-én, kedden. íl belügyminisztere teszi a Woff párttal szemben. A kormány eljárása a fővárosi törvényjavaslat dolgában mégis olyan, amely az ellenzéki pártokat nagyon óvatosakká kell, hogy tegye, mert ebből is olyasmi lesz, amelyből a választópolgárok kerülnek ki, mint becsapott felek. Az én pártom a törvényjavaslatban foglalt intézkedéseket sehogysem látja olyanoknak, amelyek a haladás jegyében állanának. Ha a törvényben továbbra is benne marad a 72-iki törvénynek az az intézkedése, mely szerint, ha a főváros törvényhatósági bizottsága kiadást jelentő határozatot hoz, mely kiadás meghaladja a 25.000 forintot, ilyen határozat a főváros által csak akkor hajtatik végre, ha ahhoz a belügyminiszter hozzájárul, ugy a törvényjavaslatot maradinak kell neveznünk, különösen amikor a törvényhatóságnak az államfő által kinevezett tagjai is lesznek. Ha benne marad a törvényben rendelkezés, hogy egyes személyek állásuknál fogva tagjai lesznek a törvényhatósági bizottságnak és pedig nemcsak tanácskozási, hanem szavazati joggal is, akkor be kell jelentenem, hogy a részletes vitában is a legnagyobb erővel fogunk résztvenni, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formájában törvénnyé ne lehessen. Elnök: Szólásra következik ? Petrovics György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy a tanácskozási időből csak pár perc van még hátra s a javaslathoz hosszasabban akarok szólni, kérem a mélyen t. Nemzetgyűlés engedélyét arra, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : A nemzetgyűlés a képviselő ur beszédének elhalasztásához az engedélyt megadta. Minthogy az idő előrehaladott, a vitát megszakitom és megteszem napirendi javaslatomat. Javaslom, hogy a t. Nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, szerdán, október hó 8-án, délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki a székesfőváros törvényhatóságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Kíván valaki a napirendi javaslathoz szólni! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyüTés szünetéi a kormány többek között arra használta fel, hogy létrehozzon egy megállapodást, mely a nemzeti közvélemény szemében súlyos visszatetszést, sőt konsternációt keltett. A megállapodás szövegét nem ismerjük, arról mindössze egy kommüniké számolt be, a kommüniké szerint azonban ez a j^zovjfitorosz. országgal kötőit IP egál lap ruin« nem tartozik a nemzetgyűlés jóváhagyása alá, hanem egyszerűen a kormányok által volna ratifikálandó. Ez a megállapodás a közzétett kommüniké szerint nemcsak gazdasági, de politikai természetű is, amennyiben a szovjéfköztársaság "politikai el-râaarerését és yélfi...'. a diplomáciai kapcsolat feltételéi is, vagyis a jelenlegi szovjet-kormánynak, jaejm csak ~^~íacto, hanem de jure kormányként való elismerését is magában foglalja. Ez a kérdés pedig par excellence politikai természetű kérdés lévén, a szanálási törvénynek ama paragrafusa alá, mely szerint kereskedelmi szerződések nem tartoznak a törvényhozás jóváhagyása alá, semmiképen nem vonható. Én feltakarom ezt a legelső alkalmat használni, midőn a törvényhozás ismét szavát hallatja, arra, hogy tiltakozásomat jelentsem be a nemzeti és keresztény közvélemény nevében, a családot, a tulajdon szentségét, a nemzeti gondolatot, a keresztény vallást és Istent meggyalázó szovjetkormánnyal való minden közelebbi kapcsolat ellen. (Helyeslés a balköisépen.) T. Nemzetgyűlés! Nemcsak a nemzeti gondolat, hanem az em'beri kultúra ellen való no erényNAPLÓ XXVI. létnek jelentein ki a szovjetkormánnyal való minden közelebbi kapcsolat létesitését és méltatlannak tartom ehhez a nemzetgyűléshez és egy, magát kereszténynek és nemzetinek nevező országhoz, hogy ilyen szerződésekbe belemenjen. Tisztelt Nemzetgyűlés! Nemcsak egy erkölcsi katasztrófa elhárításáról, de egy súlyos ostobaságkivédéséről is van szó, és én az alábbiakban részletesen akarok foglalkozni azzal, hogy mit jelent az igen tisztelt kormány által adott azon indokolás, amely szerint a szovjetmegállapodásnak a világforgalomba való bekapcsolódás szükségszerűsége adja meg az okát. Rá akarok mutatni arra, hogy gazdasági tekintetben mit várhatunk a szovjettől, hogy milyen mértékben birnak értékkel ezek a megállapodások és végül rá akarok mutatni arra is, hogy gazdasági indokoltsága nem lévén meg ennek a megállapodásnak, az okot más pontokon és más célokban kell keresni. Igen t. Nemzetgyűlés ! 1917 őszén következett be Oroszországban a kommunista forradalom, amely mindjárt az idők legelején a kommunizálás és municipales jelszavával megszüntetett Oroszországban minden néven nevezendő magántulajdont, felszabadította az orosz birodalomban a farkasösztönöket, amelyeket Carlyle annyit ostorozott, felszabadította a szegény emberek, a nyomorultak önzését, a vagyon iránti vágyat, rászabadította a gazdagokra, s majd amikor a gazdagok vagyona elfogyott, a középvagyonok ellen irányította ugyanezeket a tömegösztönöket, s amikor ezek is elfogytak, minden magántulajdonnal és vagyonnal szemben a bellum omnium contra omnes indult meg, amelyben ezután a kifosztott társadalmi osztályok az éhhalál elől való menekülés céljából szintén kénytelenek voltak résztvenni. Oroszország tökéletes kifosztása következett be, amely fosztogatás természetszerűleg sokáig nem húzódhatott és amely tönkremenés eredménye az vo!t, hogy amikor a készletek, a tőkék, a raktárak kifogytak, akkor kiütött az éhséglázadás meg a forradalom, és a kronstadti ágyuk dörgése volt indok, amely Lenint és a szovjetkormányt rábirta arra, hogy ezzel a teljesen esztelen rablópolitikával, a kommunizálás rendszerével szakitson, és Lenin azon a bizonyos lázadás éjjelén tette azt a hires kijelentést : »ha azonnal, még a mai éjjel sürgönyileg ki nem hirdetjük az eddigi rendszer megváltozását, valamennyien el vagyunk veszve«. A koníiskálások és önhatalmú rablások rendszerében 1920 április 18-ika jelenti a fordulatot. Nem a jobb belátás, nem az erkölcsi érzék, hanem a forradalmi kényszer hozta létre ezt a jobb belátást, és ennek a hatása alatt sorban jelentek meg a különböző rendelkezések. így 1921 október 17-én egy ujabb rendelet jelent meg, amely megtiltja az önhatalmú rekvirálásokat és kommunizálásokat. 1921 október 8-án jelent meg egy rendelet, amely a városi és vidéki házakra bizonyos fokig elismeri a tulajdont, majd 1922 május 22-én egy összefoglaló törvény jelent meg, amely tulaj donképen az első lehetőségét adta meg^ a gazdasági élet megindulásának s visszaállítja a tulajdont, és a szerzési képességet. 1923 elején kiadja a szovjetkormány az u. n. Civil kódexet, a polgári törvénykönyvet is, és röviddel ezután, ugyancsak 1923 elején meglelenik az agrárkodex is. Ezek a bolsevista rendelkezések már a magántulajdon elvi alapján állanak, európai jellegük van, de visszaható erő nélkül, ami azt jelenti, t. Nemzetgyűlés, hogy mindazok, akik vagyonukat elvesztették s akiknek vagyonába idegenek ültek bele, azok vagyonuktól örökidőkre elestek és rablás és kommunizálás folytán az orosz nemzeti vagyonba beleült csőcselék, mint jogos tulajdonos és birtokos ismertetett el s a 3