Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

202 A nemzetgyűlés 319. ülése 1924. évi október hó 15-én, szerdán. nak, akkor meg méltóztatnak győződni arról, hogy a t. kereszténypártnak mindenre inkább volt gondja, csak arra nem, hogy azokat a keresztény tömegeket olyan állapotba hozza, olyan környezetet teremtsen számukra, amely környezet az emberi kultúra, az emberi haladás mai állásának megfelelő legyen. Beszéltek keresztény renaifesanceról, beszéltek arról, hogy milyen nagyszerűen fogják ezt a Budapestet kiépiteni. Tényleg, a Belváros, a Lipótváros, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a Józsefváros belső részén kétségtelenül mutatkoznak az eredmények. A város belül tisztább, rendezettebb, a hepe-hupás járdák ki lettek javitva. Méltóztassanak azonban csak kijönni például az Angyalföldre; de nem is kell egészen Angyalföldig kimenni, elég, ha csak a Leheltérre megyünk ki. A Ferdinánd-híd tájékán terpeszkedik egy nagy piac, az u. n. Lehel-téri piac, ahol a misera plebs eontribuens — Budapest^ dolgozóinak legnagyobb része — szerzi be az élelmiszerszükségletét. Fiatalkoromban jártam Kínában ést mondhatom, hogy Sanghai legborzasztóbb része tisztább a Lehel-térnél, amelynek tisztántartása érdekében a keresztény községi párt négy év alatt nem csinált semmit. Beszélünk arról, hogy pestis-veszedelem van és hogy a patkányok terjesztik ezt a betegséget. Méltóztassanak eljönni az Orczy-térre, a Lehel-térre, a Teleki-térre és mindazokra a területekre és piacokra, amelyeken főképen a keresztény proletártömegek szerzik be élelmiszerszükségleteiket és mondhatom önöknek, hogy akkora patkányokat az urak életükben nem láttak, mint amekkorák ezeken a piacokon és területeken köszöntik a felkelő napot a kereszténypárt nagy dicsőségére. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A köztisztaság terén kétségtelenül történt valami haladás a város belsejében, a város külsejében azonban a köztisztaság terén a Keresztény Községi Párt úgyszólván nem tett semmit, még pedig azért nem, mert ha lármáznak a tömegek, akkor elegendő a rendőrség a lárma elfojtására, ha pedig szórakozni akar a tömeg, gondoskodik a keresztény kurzus arról, hogy legyen másirányban szórakozása. A Keresztény Községi Párt azokat az igereteket, amelyeket ebben az irányban tett, nem tudta beváltani és ezért fontos és szükséges reá nézve, hogy a törvény bürokráciára vonatkozó része elsősorban módosíttassák. A kereszténypárt szónokai arról beszéltek, hogy milyen rettenetes terhet vettek át ők a múlt rezsimtől és hogy azokat a reformokat, amelyeket programmbeszédeikben és a kerületekben tartott agitációs gyűléseiken ígértek, nem tudták megvalósítani eddig, annak nem ők az okai, hanem az a bűnös, gyalázatos rendszer, amely rájuk az adósságok egész halmazát zúdította, amely adósságokat csak a lakosság fokozottabb megterhelésével lehet megfizetni. Ami a fokozottabb megterhelést illeti, erre vonatkozólag már elmondtuk véleményünket: nekünk nem ez ellen van kifogásunk, hogy a kereszténypárt minden szolgáltatást felemel — mert nekünk is van annyi természetes eszünk, hogy a pénz elértéktelenedésének arányában a közszükségleti cikkek és közszolgáltatások árait emelni kell —, ami ellen kifogásom van, az az, hogy a kurzus azzal kezdte dicsőséges uralmát, hogy leszállította a munkabéreket és azt a munkabérdifferenciát, amely 1919-ben arányban volt még a megélhetéssel, a munkásság a aniii napig nem tudta helyrehozni. Tehát a Keresztény Községi Párt a lecsökkentett munkabérek mellett, az élet-standardtól messze leszorított munkásoktól préselte ki azokat a milliókat, amelyekkel ma odaállnak és azt mondják, hogy ők azok, akik ezt a várost kivitték a siralomvölgyéből és vezették ennek a szerencsétlen városnak a népét a mózesi tűzoszlop mellett az Ígéret földjére. T. Nemzetgyűlés! Ha azt nézzük, hogy a törvényjavaslat mit tartalmaz a jövőre nézve, akkor egy kissé beszélnünk kell a múltról és meg kell állapitanunk azt, hogy mit tett és mrt alkotott ez a kurzus ez alatt a négy esztendő alatt, amióta a városházán az uralmat átvette. Az adósságok törlesztésére vonatkozólag legyen szabad felemlitenem annyit, hogy 1923-ban az adósságokra 4 milliárdot kellett, 1924-ben pedig 14 milliárdot kell törlesztenünk. Kétségtelenül rettenetes nagy terhek, de ha figyelembe vesszük, hogy magából a vigalmi adóból a jövő évre 8 milliárdot irányzott elő a főváros — s ismerve a behajtási módszert, ezt az összeget feltétlenül ki fogják egészíteni tik milliárdra —, akkor tulajdonképen a külföldi kölcsön törlesztésére a vigalmi adó egymaga elegendő. Beszélnek terhekről, olyan terhekről, amelyeket áthárítottak a főváros lakosságára és amelyek közül a legnagyobbat — mint méltóztatnak látni — magával a vigalmi adóval be lehet hozni. Ellenben a Keresztény Községi Párt mind a három szónoka, aki védte a Keresztény Községi Párt fővárosi gazdálkodását, elfelejtett arról beszélni, hogy Wolff ur nagylelkűen: nemzeti ajándékot adott a ház- és telektulajdonosoknak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem méltóztattak ellenben arról beszélni, hogy a mjult rezsim — amelynek visszajövetelét mi sem kívánjuk, azért, mert a tömegekkel szemben époly, vagy talán még érzéketlenebb volt, paint más párt —, nagyon helyesen bevezette a lelekérték növekedési adót. (Petrovácz Gyula: Antiszociális adó! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ellenkezőleg a leg szociálisabb adó!) Nem lehet antiszociális adónak nevezni. Antiszociális adó a forgalmi adó. Ezt semmiféle rabulisztikával nem lehet kibeszélni. Ezen a címen, a múlt rezsim idején 16 millió aranykoronát jövedelmezett a fővárosnak, óriási nemzeti ajándékot méltóztattak adni a ház- és telektulajdonosoknak. Ez az adó egymaga 1.6 milliárdot tett volna ki 1924-ben, ami

1 lényegesen hozzájárult volna a főváros tehertételeinek a könnyítéséhez. (Ellentmondások a balközépen. — Peidl Gyula: A telektulajdonosok tényleg mindig a legszegényebbek közül kerülnek ki. — Petrovácz Gyula: Igen! Igen! El kellett volna adni a telkeiket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés ! A költségvetés még jobban igazolja álláspontom igazát. Hogy példát említsek, a Gellértfürdő pl. milliós deficittel zárul és ezt a deficitet a főváros háztartásából kell fedezni, ellenben a hajléktalanok menhelyénél már gondoskodtak arról, hogy annak a fentartása ne járjon deficittel és azoktól a szegény nyomorult proletároktól, a Lázárok-Lázárjaitól, akik a menhelyet igénybeveszik, az utolsó fillérig behajtották a menhely fentartási költségeit. Ezzel szemben kirívó az a hipokrizis, mely abban nyilvánul, hogy állandóan rámutatnak arra, hogy Budapesten milyen borzasztóan terjed a tüdővész. Kétségtelen, hogy nagyon terjed, ellenben, ha összehasonlítást t teszünk, hogy mit ad a Keresztény Községi Párt a ka-