Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-314
A nemzetgyűlés 314. 'Ülése Iff24 kellett, mert mandátuma lejárt, ugyanakkor egy uj törvénynek kellett volna készen állania, azért, hogy Budapest székesfőváros mentve legyen attól, hogy autonómiáját teljesen elveszitse és a főváros élére kormánybiztos kerüljön. De amint mindennel ugy történik nálunk, — tapasztaltuk, a gyakorlatból mer item ezt, — az ez idő szerinti magyar kormány kezdeményezései, cselekedetei azért nem szolgálhatnak a köz javára, mert minden, amit tesz: vagy korai vagy pedig elkésett. (Lendvai István: A lemondásával máris elkésett! — Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért: Nagyon vártuk!) Amikor arról volt szó, hogy a pénzügyi viszonyok rendbehozása érdekében az infláció volna helyén, akkor mindig a deflációt alkalmazta, amikor pedig a deflációt kellett alkalmazni, akkor jött az inflációval. S amikor ezeket művelte, mindig utánozni kívánta a külföldet, csak azzal a különbséggel, mondom, hogy nem a kellő időben és nem azt az alkalmat ragadta meg, amely kezdeményezéseit gyakorlatilag hasznossá tette volna, hanem mindig épen az ellenkezőjét tette annak, amire az országnak szüksége volt. A fővárosi törvény 1872-ből származik. Több, mint 50 esztendeje tehát annak, hogy az az autonómia, amelyet a magyar kormány szüneteltet, megteremtetett. 50 év óta, — ez nemcsak a mostani kormány hibája, — nem csináltak a kormányonlévők valamit annak érdekében, hogy a kornak megfelelőleg Budapest székesfőváros törvényhatósági testülete is átalakittassék. Világháború, forradalomak voltak, és most azt tapasztaljuk, hogy az a törvényjavaslat, ^amelyet a belügyminister ur a nemzetgyűléssel ^tárgyaltat, haladás tekintetében nem veheti fel a versenyt azzal a törvénnyel, amely 1872-ben életbelépett. Majdnem két évtizedre lehet visszanyúlni, amely idő alatt a mindenkori belügyministerek folyton a fővárosi törvény módosítását, átalakítását tervezgették, azért, hogy a fővárosi törvényhatóság ugy, mint ahogyan más világvárosokban van, modern intézmény legyen. Ha tehát most a Bethlen-kormány, annak a belügyministere tényleg jön egy javaslattal, akkor mi szociáldemokraták azt vártuk volna, hogy most már csakugyan olyan törvény alkottassék, amely annak a célnak, amiről folyton beszéltek, megfeleljen. Azt látjuk azonban, hogy mindaz, ami lényeg, jóformán a régi marad ennél a fővárosi törvényjavaslatnál is. Nem látom például a javaslatban annak törlését, amit az 1872-iki törvény megállapított, hogy amennyiben a főváros közönsége olyan határozatot hoz, amely anyagiakban több, mint 25.000 forintról szól, — forintról beszélek, mert abban a törvényben még forintról van szó — mondom, amennyiben 25.000 forintot meghaladja, akkor az ilyen természetű határozatok és más hasonló határozatok is, csak abban az esetben hajthatók végre, ha azokat a belügyminister jóváhagyja. Emlékszem olyan esetre a múltban, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága újév alkalmával az altiszteknek gratifikációt szavazott meg. A polgármester ezt folyósitotta is, utólag azonban lejött a belügyministertől egy leirat, hogy ezt ő nem hagyja helyben. Ez autonómia? Ez nem volt autonómia! És ha most a belügyminister ur arról beszél, hogy szivén viseli a főváros autonómiáját, akkor javaslatában ezt kellene hatályon kívül helyeznie. Ö azonban ezt nem teszi meg, ez megmarad tovább is: bármilyen határozatot is fog hozni a főváros törvényhatósági bizottsága, ezt csak akkor hajthatja végre, ha a belügyminister ur hozzájárul. Tessék körülnézni a többi országokban, hol van még ilyen fővárosi autonómiát (Rakovszky Iván belügyminister: Tessék a párisi autonómiát évi október hó 7-én, 'keââert. 13 megnézni!) Ez szégyenfoltja a magyar fővárosnak s annak a testületnek, mert ez gyámságot jelent, nem pedig felügyeletet, ha a legkisebb határozatot is fel kell terjeszteni a belügyministerhez. (Rakovszky Iván belügyminister: Ugy is hívják; adminisztratív tutella-nak hivják.) Abban a törvényben benne van, hogy amennyiben negyven napig nem nyilatkozik a belügyminister, akkor végrehajtható a határozat. Én ezekről kivánok beszélni, a törvényről (Lendvai István: Kár ebben az országban törvényről beszélni. Hol van itt törvény?) és nem arról, — ezt másoknak engedem át — hogy a most levitézlet kurzus rezsimjei, vagy az előbbi rezsimek milyenek voltak. Én a magam részéről azt mondom, akármilyen rezsim fog jönni a városházára, ilyen fiktiv autonómia mellett nem fog tudni a köz javára dolgozni. Épen ezért a nemzetgyűlés feladata az volna, hogy ebben a tekintetben olyan törvényt hozzon, amelyet modernnek, a kornak megfelelőnek lehet nevezni. Már pedig ez a törvényjavaslat nem ilyen. Nemcsak ezzel a példával kivánom ezt kimutatni, hanem majd a továbbiakban is igyekezni fogok rámutatni azokra. a hibákra, amelyeket ebben a törvényjavaslatban fel lehet fedezni. Egészen természetesnek fogják találni a t. képviselő urak, ha azt mondom, hogy egy szociáldemokrata tagja a nemzetgyűlésnek csak olyan törvényhatósági javaslatot fogadhatna el, amelynek alapelve az általános, egyenlő és titkos szavazati jog. Miután ez a javaslat nem mutatja ezt, nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam. Mint már rámutattam, az a javaslat a választó polgároknak még az 1872. évi törvényben biztosított jogait sem éri el. Ezt avval is kívánom kimutatni, hogy az előttünk fekvő javaslat hat évi helybenlakást kivan, míg az 1872. évi törvényben két évi helybenlakásról van szó. Ez tehát halomra dönti azokat a fejtegetéseket, melyeket Buday t. képviselőtársam elmondott. Hogy valaki városi képviselő lehessen, ahhoz sokkal nagyobb ismeretek, sokkal több előfeltétel szükséges, mint ahhoz, hogy valaki a, nemzetgyűlés tagja lehessen. Mert a nemzetgyűlési nem törvény, hanem választói rendelet alapján elegendő két év, hogy azonban \ T alaki városi ismereteket szerezzen, vagy pedig azért, hogy idegen elemek ne tódulhassanak a városba, itt hat, illetőleg hét évi helybenlakásra van szükség. 1872-ben nem így gondolkoztak, pedig az, miután 50 évvel ezelőtt hozták, maradi törvény. Anélkül, hogy valakinek szemrehányást kívánnék tenni, mindenkinek el kell ismernie ezt, mert azóta bizony nagyon sok minden másképen fest az életben, mint akkor. Ez tehát maradi törvény. Mi azonban még ezt sem akarjuk megadni, a két évi helybenlakást sem, hanem hat évre van szükség, mert félnek az idegen elemektől. Bocsánatot kérek, hogy valaki megválasztható legyen a törvényhatósági testületbe, magyar állampolgárnak kell lennie. Hát ha valaki magyar állampolgár, még akkor is rá lehet sütni azt a bélyeget, hogy idegen elem ? Ha mint állampolgár itt adót fizet és teljesiti a rárótt kötelességeket, akkor is azt lehet mondani Buday t. képviselőtársam szerint, hogy T idegen elem és nem kívánatos 1 Nem tudom, azért dobtak-e ki engem is a választói névjegyzékből, mert mint nemzetgyűlési képviselő idegen elem vagyok í (Lendvai István: Dehogy! Csak nem kívánatos.) Mert engem kihagytak a választói névjegyzékből Wolff ék szerint nekem nem jár választójog, bár ez a törvényjavaslat is azt mondja, hogy nemzetgyűlési képviselő ab ovo választójoggal bír a városban.
