Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-318
180 A nemzetgyűlés 318. ülése 1924. Elnök: Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Frühwirth Mátyás: Nem drágitottunk anynyira sem, mint bécsi elvtársaik; ezt tessék tudomásul venni. Mi a községi párttal arra törekszünk, hogy amit mi a keresztény publikumnak, a keresztény közönségnek Ígértünk : megteremtsük a keresztény városházát. ÜJzt mi álljuk, a városházát meg fogjuk védelmezni és önök még nem láttak olyan kemény, erős harcot, mint amilyent ott fognak látni, mert Csonka-Magyarország fővárosának kereszténynek kell maradnia. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Mivel az ülésünk elején hozott házhatározat értelmében félhárom órakor Pakots József képviselő ur sürgős interpellációjának meghallgatására kell áttérnünk, a vitát megszakítom. Kihirdetem a mai szavazás eredményét. Beadatott összesen 72 szavazat. (Lendvai István: Ne hetvenkedjenek vele annyira!) Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. A szavazatokból esett Bartos Jánosra 72, Berki Gyulára 72, Erdélyi Aladárra 72, Erdőhegyi Lajosra 72, Ernszt Sándorra 72, Hajós Kálmánra 72, Halász Móricra 72, Hegedűs Györgyre 72, Heinrich Ferencre 72, Hoyos Miksa grófra 72, Kaas Albert báróra 72, Kenéz Bélára 72, Kováts-Nagy Sándorra 72, Lovász «Jánosra 72, Mayer Jánosra 72, Nemes Bertalanra 72, Őrffy Imrére 72, Puky Endrére 72, Rubinek Istvánra 72, Szabó Sándorra 72, Szily Tamásra 72, Wolff Károlyra 72, Andrássy Gyula grófra 71, Apponyi Albert grófra J2, Cziráky József grófra 72, Gömbös Gyulára 71, Hébelt Edére 42, Pallavicini György őrgrófra 70, Rassay Károlyra 71, Reisinger Ferencre 52, Ugrón Gáborra 72, Vázsonyi Vilmosra 68 és Farkas Tiborra 41. Ennélfogva Bartos János, Berki Gyula, Erdélyi Aladár, Erdőhegyi Lajos, Ernszt Sándor, Hajós Kálmán, Halász Mórié, Hegedűs György, Heinrich Ferenc, Hoyos Miksa gróf, Kaas Albert báró, Kenéz Béla, Kováts-Nagy Sándor, Lovász János, Mayer János, Nemes Bertalan, őrffy Imre, Puky Endre, Rubinek István, Szabó Sándor, Szily Tamás, Wolff Károly, Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Cziráky József gróf, Gömbös Gyula, Hébelt Ede, Pallavicini György őrgróf, Rassay Károly. Reisinger Ferenc, Ugrón Gábor, Vázsinyi Vilmos és Farkas Tibor képviselő urakat a házszabályok előkészítésére kiküldött bizottság tagjaiul a nemzetgyűlés megválasztotta. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Csalás !) Személyes kérdésben Csik József képviselő ur kért szót. Csik József: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés pénteki ülésén egy közbeszólás formájában Esztergályos János t. képviselőtársam egy kifejezést használt velem szemben, amely kétértelmű és amely igy kétértelműségénél fogva papi becsületemet illetőleg bizonyos találgatásokra adhat alkalmat. Nem akarok semmiféle Ítéletnek praejudikálni, felkérem azonban Esztergályos képviselőtársamat, szíveskedjék megmagyarázni, hogyan értette ezt a kifejezést. Elnök: Esztergályos képviselő ur kért szót személyes kérdésben. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül meg vagyok lepve, hogy Csik t. képviselőtársam azt az ártatlan közbeszólást, évi október hó 14-én, kedden. amelyet múlt pénteken rá vonatkozólag tettem, félremagyarázta vagy félreértette. Tartozom kijelenteni, hogy az a közbeszólás egy egyszerű, ártatlan jellegű pesti kiszólás, semmi olyan nincs benne, amiből bárki is joggal azt következtethetné, hogy akár Csik képviselőtársam, akár más, papi becsületében vagy képviselői becsületében sértve érezhetné magát. (Reisinger Ferenc szólásra jelentkezik.) Elnök: Reisinger képviselő ur milyen címen kíván szólni? (Reisinger Ferenc: Le akarok mondani! — Derültség a szélsőbaloldalon.) A képviselő urnák a házszabályok értelmében ezt írásban kell beadnia. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Pakots József képviselő ur előterjesztendő interpellációjára a kultuszminis ter ur holnap, az interpellációk előterjesztése előtt válaszolni kivan. Most pedig javaslatot teszek a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán, folyó hó 15-én délelőtt tiz órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Reisinger képviselő nr kivan szólani. Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az elnöki javaslattal szemben javaslom, hogy tűzessék napirendre a munkanélküliségen való segítés (Helyeslés a baloldalon. — Lendvai István: Ez a ministerekre vonatkozik elsősorban!) és a novemberi lakbéremelés kérdése. Azt hiszem, köztudomású, hogy a munkanélküli tömegek nyomorúsága már olyan mértéket öltött, hogy erről beszélni is felesleges. De nemcsak a munkanélküliek nyomorúsága, hanem a dolgozók, a munkában lévők nyomorúsága is olyan nagy, hogy felfogásom szerint ez a kérdés nem hagyhatja ma már nyugodtan a túloldalon ülő képviselőtársaimat sem. Én a legteljesebb tárgyilagossággal és objektivitással óhajtom ezt a kérdést itt feltárni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Reisinger Ferenc: Amikor legutóbb a munkanélküliség kérdésében pártunk összehivatta a Házat, a ministerelnök-helyettes ur kijelentései alapján a nemzetgyűlés ugy inforrnáltatott, hogy a munkanélküliség ebben az országban nem nagyobb a szokottnál, a kormány tehát nem lát semmi okot sürgős intézkedésekre. Felfogásom szerint és pártunk felfogása szerint ez a kijelentés csupán a viszonyok nem ismerése folytán történhetett meg ebben a nemzetgyűlésben. :ü ; Köztudomás szerint Magyarországon az épitőipar az ipar gerince. Mint méltóztatnak emlékezni, épen az épitőipar, tehát a legtöbb iparágat magábanfoglaló ipar már a háború előtt is meglehetősen súlyos gazdasági krízisen ment át. Ez a folyamat nem kimélte meg az építőipart a háború alatt sem, mert hiszen az építkezések épen a háború következtében teljesen megakadtak és szüneteltek, a háború befejezése óta^ pedig a valutáris viszonyok tették lehetetlenné az építkezés ujabb megindulását. Az a helyzet alakult ki tehát, hogy nemcsak a munkanélküli ipari munkásság van igen szomonï gazdasági viszonyok között, hanem maga a dolgozó munkásság is már hosszú, évtizedes lerongyoló dás hatása alatt áll. A mi szempontunkból és a mi elbírálásunk szerint a főkérdés, a fő baj ebben az országban nem is annak a
