Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-318
Ä nemzetgyűlés 318. ülése 1924. ciaörszágban a nemzet és a nép egy és ugyanaz, s ott senki sem disztingvál a kettő között, addig Magyarországon a nemzetet as néptől széles árok választja el. A Eégi időben, amikor ebben az országban az arisztokráciának predomináló helyzete volt, a .közösügyes világban, amikor minister is csak gróf lehetett, vagy csak egyes esetekben lehetett polgári ember, — ezt a mentalitást még megérthettük, ha nem is helyeseltük, eb érthetetlen ma, a forradalmak világháború után, amikor egész Euró- ' pában látjuk, hogy a nép igaz fiai kerülnek a nép élére, mint Franciaországban a kis lyoni polgármester Herriot, Angolországban a munkás MacDonald, Dániában a munkás Stauning, s Ausztriában, Németországban, Bulgáriában is kerülnek ki ministerek a parasztok sorából. Nekünk is van ugyan kisgazda-ministerünk, de hát tudjuk, hogy ez nálunk mit jelent. (Várnai Dániel: Van, de nincs!) Ezt az elavult felfogást tehát nem lehet életben tartani és utat kell engedni nemcsak a nemzetnek, de magának a népnek is, mert a nép sorsáról van szó, s a főváros városházában a főváros népének sorsáról. Ennek a népnek, igenis, módot és alkalmat kell adni arra, hogy a szavazó urnánál ő jelölje ki azokat a férfiakat, akikre sorsát bizni akarja. Ez a választójog a két évi helybenlakással és azzal, hogy > a szűk keretek között meghagyott választójog alapján bejött és megválasztott községi tanácstagokkal szembeállítja a kinevezett tagok egész sorát, a demokrácia meghamisítása s ha e választójogi törvény alapján választanának, lehetetlenné tétetnék az, hogy Budapest népének igaz akarata érvényesüljön. Egyet azonban megjósolhatok a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ínég a legreakciósabb választójog sem fogja biztosithatni azt, hogy a keresztény községi párt az uralmát megtarthassa. Ez azonban nekünk nem elég. Nekünk nem elég az, hogy a főváros mai urai a helyükről elkotródjanak, mert mi nem pillanatnyi, efemer sikerekért harcolunk, hanem azért, hogy a demokrácia az egész vonalon érvényesüljön; ne csak az országos politikában, hanem a községi politikában is. T. Nemzetgyűlés! Petrováez képviselő ur alludált arra, hogy valamely képviselőtársunk a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt soraiból majd beszélni fog a bécsi viszonyokról. Szerettem volna hallani ezeket a dolgokat — ugy látszik, Frühwirth képviselő ur készül erre —, szerettem volna előzőleg hallani, mert hiszen elég gyakran járok Bécsben. Én azonban azt mondom a t. képviselő urnák, hog*y nemcsak én, de a főváros egész lakossága, pártkülönbség nélkül, nagyon megelégedhetnék azzal, ha itt hamarosan azokat a viszonyokat tudnók megteremteni, amelyeket Bécs városa már megteremtett. (Szabó József: Ott Lueger és Weisskirchen volt a polgármester! Könnyű volt a szociáldemokratáknak!) Szabó képviselőtársam ezt a Lueger- és Weisskirchen-korszaknak tudja be. Megengedem, hogy Lueger különb ember volt Wolff Károlynál. Én sokáig éltem Bécsben a Lueger-korszakban és nem tagadom, hogy Lueger sokkal különb ember volt Wolff Károlynál. Amikor Wolff Károly képviselő ur köpirozni akarja Luegert, ez egyáltalán nem sikerül neki. Lueger antiszemitizmusa is más volt; Lueger tényleg a zsidó nagytöke ellen harcolt és meg akarta védeni Bécs fővárosát attól, hogy a gázgyár és egyéb üzemek, amelyek prosperitásától a város lakosságának évi október hó 14-én, kedden* 173 jóléte függ, a zsidó nagytőke kezébe kerüljön. Lueger azonban nem hadakozott a kis-zsidók ellen; az ő antiszemitizmusa ott már megállt; ő nem dobott ki tanítókat és tanárokat az állásukból. Tessék csak érdeklődni utána, hogy a régi bécsi liberális éra alatt volt egy Grunbep?ger nevű zsidó kereskedő; egy konkrét esetet akarok felhozni, hogy lássák a különbséget Lueger és Wolff között. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) Ez a Grünberger Bécs főváros tűzoltósága számára és a Bécs város üzemeiben dolgozó lovak számára szállította a zabot és szénát. Amikor Lueger polgármester lett és üjra pályázatot hirdetett, ez a GrünbergeP nevű zsidó nem adta be a pályázatát, azért, mert arra számitott, hogy antiszemita világban zsidó nem kaphat szállitást. Ekkor Weisskirchen, aki Magistratsdirektor, Bécs főváros gazdasági ügyeinek intézője volt, keresve a pályázatok között az eddigi szállítót, aki 28 évig volt szállítója, a fővárosnak, a nevét nem találta. Átirt Grünbergerhez, hogy miért nem nyújtotta be a pályázatát. Grünberger elment Weisskirchen hez és azt mondta : Herr Magistratsdirektor, én zsidó vagyok és ezért nem adtam be a pályázatomat. — Dehogy — monda Weisskirchen — a mi antiszemitizmusunk nem a tisztességes zsidók ellen irányul, nem ön ellen irányul, adja csak be a pályázatát. Lueger aláírásával azután meg is kapta az értesítést, hogy továbbra is ő fogja szállítani Bécs város számára a zabot és szénát. Ez a különbség Wolff Károly és Lueger antiszemitizmusa között. Én nem zsidó szempontból beszélek. Biztösitom t. képviselőtársain, hogy akárkit üldöznének, akár mohamedánokat, akár keresztényeket, katholikusokat, vagy reformátusokat, azok érdekében épugy szót emelnék. Amikor azonban itt egyetlen szempont van, az, hogy zsidó, vagy szöciáldemokrata-e valaki, s amikor nem objektiv szempontok döntik el a kérdést, akkor t. képviselő ur ne hivatkozzék Luegerre, mert Luegert Wolff Károlytól egész nagy világtenger választja el. Nagyon természetes, hogy ezt a reakciós törvényjavaslatot nem fogadom el, mert teljesen alkalmatlan arra, hogy a megalkotandó törvény bázisa legyen. Végre is arra kell törekednünk, hogy a ministerelnök ur által Genfben hirdetett elveknek élő testet adjunk, s hogy oly törvényeket alkossunk, amelyek az ott hirdetett elveknek megfelelnek. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Csík József jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Nemzetevülés! Régi parlamenti szokás az, hogy az előtte levő szónok szavaira reflektál a felszólaló. Méltóztassék nekem megengedni, högy^ én is egész rövidesen reflektáljak Pikier kénviselő ur szavaira és megjegyzéseire. A szociáldemokraták különös gonddal, nagy óvatossággal és nagy szeretettel szeretik a munkássáe-ot a szociáldemokráciával egynek tartani. (Eay hana a szélsőbaloldalon: Ugy is van!) Statisztikailag be van bizonyítva — az adatot nem én szolgáltatom, hanem a szociáldemokraták szolgáltatják —, hogy azokban az országokban, amelyben a szociáldemokrácia leginkább meg van szervezve, ahol legtökéletesebb maga a szervezkedés, a szakszervezetek a munkásságnak legfeljebb 52—53 százalékát képesek felszívni és szociáldemokratává tenni.
