Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-318
A nemzetgyűlés 318. ülése 1924. viszont lehetnek olyan konkrét kérdések, olyan mozzanatok a tanácskozások folyamán, amikor szükség van az ő tanácskozásaikra, rutinjuk és tapasztalataik alapján és ezeket a tanácsokat a törvényhatóság- jó sikerrel ig-énybe is veheti; de nem szabad, hog-y ott szavazati joguk legyen. Amikor azonban elfogadom ezt az elvet, akkor semmiképen sem tudok beletörődni abba, hogy ezeket a kiküldendő férfiakat az államfő nevezze ki. Azok a testületek a legérdemesebb és leghozzáértőbb férfiakat önmaguk jelöljék ki és küldjék ki, persze szavazati jog nélkül. De miért kell az államfőt igénybevenni a kinevezésnél, megérteni nem tudom : ez sehol sincs szokásban, ellenkezik a demokráciával, ellenkezik a főváros autonómiájával és mindazokkal az alapelvekkel, amelyeknek gróf Bethlen István ministerelnök ur Genfben olyan ékes szavakkal kifejezést adott. Mert Budapest választó közönsége, amely a maga szavazatával kijelöli azokat a férfiakat, akik hivatva lesznek a főváros politikai hajóját kormányozni, alkotmányos jogainak kijátszását méltán láthatja abban, hogy egy rajta kivül eső faktor, rajta kivül eső hatalom is eléggé tekintélyes számú férfit küldhet a főváros községtanácsába. (Barthos Andor: Nem községtanácsba, hanem a törvényhatósági bizottságba küldi !) Ettől eltekintve a megjelölt testületek egy része sem hivatott arra, mert olyanokat látok itt felsorolva, mint pl. Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara, a Budapesti Közjegyzői Kamara ; továbbá azt látom, hogy pl. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a kijelölendő 5 tag közül 3-at az iparososztályból, kettőt a kereskedőosztályból jelöl ki és azt sem tudom, hogy miért fontosabb az ipar, mint a kereskedelem. Azután súlyos aggodalmam van abban a • tekintetben is, hogy a mai viszonyok között a Kisfalud!- és a Petőfi-Társaság is küldjön ki egyegy jelöltet, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a Petőfi Társaság elnöke Pékár Gyula igen t. képviselőtársam, aki talán érvényesiteni fog-ja a kormányzó urnái, amikor; arról lesz szó, hogy itt nevezzenek ki, épen nem alkalmas arra, hogy a közvélemény... (Zsirkay János: Pakots is ott van, őt küldjék ki!) Azt talán elfogadnám. (Pakots József: Bevallom, hogy nem vagyok borivó, spriccerező ember.) Én csak annyit, hogy Pékár képviselő ur ismert nyilatkozatai alapján nem lehet azt feltételezni, hogy olyan valakit fog kijelölni, aki a ministerelnök ur által Genfben hirdetett elveknek és eszméknek megfelel. T. Nemzetgyűlés! Petrovácz igen t. képviselő ur itt hivatkozott arra, hogy a város köztisztasága és vízellátása milyen magaslatra emelkedett a keresztény községi pártból kikerült községtanács jóvoltából. Én voltam az, aki közbekiáltottam, hogy : nézzünk a vörös Bécs felé, valamelyik t. képviselő ur pedig a túlsó oldalon, amikor] kifogásoltam egy közbekiáltás során azt, hogy éjjel a vizvezetéket elzárják, azt kiáltotta közbe — azt hiszem, hogy Homonnay képviselő ur —, hogy Bécsben ugyanez ä helyzet. Hát igen t. Nemzetgyűlés, ez nem nagy horderejű dolog, mégis nagyon furcsa — és megragadom az alkalmat, hogy ezt itt felemlítsem, — hogy sub titulo vizzel való takarékoskodás éjjel a vizvezetéki csapokat Budapesten elzárva tartják. Hogy ez Bécsben is igy volna, nem felel meg a valóságnak. Azok a t. képviselőtársaim, akik Bécsben gyakrabban megfordulnak, tudják jól, hogy Bécsben éjjel-nappal évi október hó lá-én, kedden. 169 egyformán nyitva vannak a vizvezetéki csapok. Es a dolog humora itt következik. Bécsben járván, ott a .városházán a ßathausban érdeklődtem, nincs-e ott vizhiány, és ha Budapesten éjjel zárva vannak a csapok, miért tartják Bécsben nyitva. Épen a takarékosság követeli meg, hogy éjjel nyitva legyenek, mondotta Keidl tanácsnok, aki Bécsben ezeket az ügyeket intézi ; ha éjjel lezárjuk a csapokat, nagyon természetes, hogy minden háztartás igyekszik esetleges éjszakai háztartási szükségletét elővigyázatosságból biztosítani és minden kádat, minden tintatartót, minden köpőcsészét és minden palackot, amely a lakásban van, megtöltenék vizzel, ezt a yizmennyiséget azután reggel, mint feleslegest kiöntik. Ha azonban minden lakó tudja, hogy éjjel korlátlanul áll rendelkezésére viz, nem kell minden edényt és minden kádat megtöltenie vizzel. Szóval : igy elpocsékolt viz ugyebár csak a viztaçtalékot, és a vizmenynyiséget csökkenti ; semmi szükség sincsen tehát a vizcsapok elzárására, mert ez nemhogy takarékosságot, hanem ellenkezőleg, pazarlást jelent. (Petrovácz Gyula : A házi vezetékeken tízszer annyi elfolyna éjjel.) Nem tudom, az a reakciós szellem, amely itt uralkodik, a beg*yepesedett koponyákat nem tudja kinyitni ilyen gondolatok számára. Mert a háború alatt volt egy időszak, amikor tényleg szükség volt arra... (Petrovácz Gyula : Sajnos, rosszak a házi vezetékek mind !) A házi vezetékeket meg kell csináltatni, ha rosszak ; már lett volna idő hozzáfogni. (Barthos Andor: Csak pénz nem volt! — Rothenstein Mór: A szegény háziurakat kimélik !) A törvényjavaslat reakciós voltának szintén egy klasszikus bizonyítéka az a hat, vagy tulajdonképen hét évi helybenlakás, amely a választójog gyakorlásához feltételül van kitűzve. Ezit a hétévi helybenlakást akkor sem lehetne elfogadni, ha ez kivétel nélkül az összes lakosokra, az összes kategóriákra kiterjedne, de miután ez csak a kereskedőkre, az iparosokra és a munkásokra vonatkozik, de nem vonatkozik a közhivatalnokokra és a nyugdijasokra, szóval, minthogy a javaslat kategorizál a lakosság között — egyeseknél hétévi helybenlakáshoz köti a választójogot, másoknál viszont nem köti ahhoz —, ez sem felel meg a demokráciának és ezért sem pártunk, de azt hiszem, egyetlen demokratikus és liberális érzelmű polgári képviselő sem fogadhatja el. Én ugyanis azt hiszem, hogy az iparos, a kereskedő és a niunkástársadalom épen olyan hasznos polgárait adja ennek a hazának, mint a köztisztviselői kar vagy bármilyen más kategória, és igen rossz szolgálatot tesz ez a törvényjavaslat az országban uralkodó közhangulatnak, amikor ezt a kategorizálást megteszi, amikor disztingvál a közhivatalnokok, nyugdijasok, kereskedők, iparosok és munkások között. Egyformán hasznos polgára ennek a hazának mindenki, aki itt él, itt dolgozik ebben a fővárosban, aki ennek a fővárosnak a gazdagságát gyarapitja a maga munkájával. Mindenki, aki a maga jólétét vagy családjának boldogulását keze vagy agya munkájával fokozza, egvuttal ennek a városnak is szolgálatot tesz, ezért ezt a disztinkciót semmiképen sem lehet elfogadni. Ha azt mondaná a törvényjavaslat, hogy adót is csak az fizet, aki legalább öt-hat év óta lakik itt, akkor valamiképen bele lehetne nyugodni ebbe. Adót azonban mindjárt fizet mindenki! A kereseti adó uj módszerei alapján, mihelyt valaki valamit keres itt, már az első héten megfizeti a maga adóját. Ennélfogva, ha kötelességeik vanNAPLÓ xxvi. ••£:>
