Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-318
 nemzetgyűlés 318. ülése 1924. Elnök: Propper Sándor képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Nem akarok összeütközésbe jutni az elnök ur intelmeivel, noha nekem az a nézetem, hogy a házszabályoknak, de általában a törvényeknek és szabályoknak nemcsak betűik vannak, hanem szellemük is van és ha törvényeket és szabályokat lojálisán akarnak kezelni és alkalmazni, egyformán és pártatlanul, akkor nem szabad csupán a szabályok rideg betűire támaszkodni, hanem azoknak szellemét is ügyelembe kell vennünk. Én tehát ez alkalommal nem akarok arról beszélni, hogy ez a puccsszerűen idedobott gyújtóanyag illojalitás (Peyer Károly: Szovjet-módszer! Mindennap egy új rendelet!), mert minden régi parlamenti szokást és gyakorlatot megcsúfoló an, az utolsó pillanatban, anélkül, hogy erről az ellenzéknek sejtelme, vagy fogalma lett volna hozzá, teljesen nyersen és készületlenül állitották az ellenzéket olyan helyzet elé, hogy a házszabályokat szigorítani akarják. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Nem beszélek tehát arról, hogy ez a legmesszebbmenő illojalitás a többség részéről egy kisebbséggel szemben, ami egyáltalán elképzelhető. Nem beszélek arról sem, hogy ez antiparlamentaris. Ha a többség a maga számbeli fölényét, erejét, a maga nyers brutális erőszakát alkalmazza az ellenzékkel szemben s ennek tetejébe még a kritika jogát is meg akarja nyirbálni, meg akarja szüntetni, akkor a parlamentáris lényege elvész, akkor semmi értelme sincs annak, hogy itt egy kisebbség küzdjön azokért az igazságokért, amelyeket igazságoknak tart, hiszen különben nem küzdene értük; semmi értelme sem volna tovább annak, hogy mi itt egy ilyen álparlamentesdi játékban, amely csupán takarója az abszolutizmusnak, résztvegyünk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem beszélek arról sem, hogy ebben a politikai és pszichológiai pillanatban a házszabályrevizió kérdésének előráncigálására semmi, de semmi szükség nem yolt. Ahány törvényjavaslattal a kormány még jött, valamennyit megkapta. Az ellenzék ha nem is szavazta meg, de nem állotta útját a törvényjavaslatok törvényerőre emelkedésének, úgyhogy nem tudok mást kihámozni ebből a puccsszerű erőszak-kisérletből, mint azt, hogy valami nagy dolgok akarnak történni, amik az ellenzék kritikáját nem tűrik, kell tehát egy uj szabály, uj eszköz a többség erőszakának javára, amelyek ezeket a készülő, nem tudom, micsodákat az ellenzék kritikája nélkül tudja végrehajtani. Talán sokkal célszerűbb lett volna egy súlyos beteg ágya mellett az orvosnak őszintének lenni. Sokkal őszintébb volna, ha a kormány vagy az egységespárt előretolt őrszeme, örffy Imre képviselő ur felállana és kijelentené, hogy mit akarnak végrehajtani, hogy mitől félnek, hol sebezhető az, amit ők akarnak, miért félnek az ellenzék kritikájától, amely eddig sokkal tárgyilagosabb volt, mint ahogy azt ez a kormányrendszer megérdemelte. Sokkal célszerűbb volna, ha valaki felállana és megmondaná, hogy mi igenis ezen az utón akarunk haladni, és ha ebben az ellenzék gátol, le fogjuk törni. Ez férfias, egyenes és gerinces viselkedés. De itt a jobb kézzel a balfület vakarni — ami a keresztény, nemzeti stb. felfogáshoz egyátalán nem illik — ezt én a mai évi október hó 14-én, kedden. Í6S súlyos válságos pillanatokban, amidőn mély árok szélén csatangolunk, egyáltalán nem tartom megengedhetőnek. (Úgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Én tehát reklamálom a kormány és többség részéről az őszinteséget, reklamálom a Ház elnöksége részéről a lojalitást, reklamálom a házszabályok szellemének alkalmazását a rideg betű fölött, mert csak igy lehet lojálisán együtt dolgozni, csak igy lehet azt a vérszegény parlamentarizmust, amely felett még rendelkezünk esetleg, vagy amely a ^ tudatban italán még megvan, megoltalmazni és megvédeni. Akörül forog a szó, hogy vájjon az elnökség eljárása a házszabályrevizió puccsszerű napirendre tűzésével házszabályszerü volt-e vagy sem. Én a kérdést egészen egyszerűnek és kézenfekvőnek látom. Ráolvasták itt az elnökségre az 1908-as házszabályok két szakaszát, a 252-et és a 322-et. A 252. § azt mondja, hogy (olvassa): „A két előző szakasznak rendelkezései csakis a jelenlegi országgyűlés tartamára birnak érvénnyel (hatállyal), de ezen országgyűlésen sem alkalmazhatók: a) az Ausztriával közös ügyekre (1867 : XII. te.) ; b) az Ausztriával közös egyetértéssel intézett ügyekre (1867 : XII. te); c) az ujonclétszám megállapítására és az évenkénti ujoncjutalék megajánlására vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalásánál". Ezután ezt mondja ez a szakasz (olvassa): „Az általános választójogra vonatkozó törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalásának befejezése után, de még azok törvényerőre emelése előtt a képviselőház a házszabályok végleges módositása iránt hoz határozatot, mely a letárgyalt általános választói jog alapján egybehivandó uj országgyűléstől kezdve lép érvénybe (hatályba). Az e határozat feletti tanácskozásoknál ennek a szakasznak rendelkezései alkalmazhatók, de a végleges házszabály esetleges későbbi módositásánál igénybe nem vehetők". Ezt mondja szó szerint a 252. §, és minthogy a nemzetgyűlés ezt az 1908-as házszabályt fogadta el és emelte jogerőre, ruházta fel joghatállyal, egészen természetes, hogy az általános választójog letárgyalása előtt a nemzetgyűlés, amely ebben az esetben azonosította magát az 1908/11-es országgyűléssel, házszabályrevizióról tárgyalhat ugyan, de a módo s it ott házszabályok nem léphetnek érvénybe az általános, egyenlő és titkos választójog letárgyalása és hatálybalépése előtt. Tisztelettel kérdem — talán az emlékezetem csal — ez a nemzetgyűlés r tárgyalta, törvényerőre emelte már az általános, egyenlő és titkos választójogot 1 ! Avagy a kormány beterjesztette az erre vonatkozó javaslatot, és ez a Ház egyáltalában foglalkozott vele, azonkivül, hogy a baloldalról néhány inditványt tettek arra nézve, hogy a kormány ennek a vállalt kötelességének tegyen eleget és foglalkoztassa a nemzetgyűlést, hivatásának megfelelően konstitucionális, alkotmányjogi kérdésekkel? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy a kormány részéről az általános választójog kérdésében eddig lépések nem történtek, javaslatok nem terjesztettek elő, és minthogy a kormány csak nyilatkozatokat tett, amelyekből az vehető ki, hogy nem akarja^ és nem meri megcsinálni az általános választójogot, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a házszabályok 252. §-a érvényben van. Örffy Imre képviselő ur nem tudom, privát szorgalomból, vagy pedig megbizásból terjesztette elő a házszabályrevizióra vonatkozó indítványát. A kormányelnök UE
