Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-318

164 A nemzetgyűlés 318. ülése 1924. évi október hó 14-én, kedden. amely magát a házszabályreviziót kivánta tárgyaltatni, megszegve az érvényben levő házszabályok 322. §-át, hanem Örffy t. képvi­selő ur indítványa is ellenkezik az érvényben levő, előbb idézett szakasszal és annak rendel­kezéseivel, mert ezen a nemzetgyűlésen nemcsak erkölcsi és politikai okokból, de a fennálló házszabályok alapján sem lehet házszabály­reviziót csinálni addig, amig az általános vá­lasztójogról törvény nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pártomnak, a Kossuth­pártnak ez az álláspontja, s ezért a ház­szabályreviziónak még gondolata ellen is vég­letekig fogunk küzdeni, amig nem történik meg az általános választójogról szóló törvény­javaslat beterjesztése. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő ur felhozott indokaira kénytelen vagyok alludálni. A képviselő ur hivatkozott a Háznak 1920. évben a házszabá­lyok 250., 251. és 252. §-ainak alkalmazására vonatkozólag hozott határozatára. A Ház ak­kor a következő határozatot hozta (olvassa) : „Mondja ki a Ház, hogy a nemzetgyűlés 1920. évi február hó 18-án hozott azt a határozatát, bogy a tanácskozásainak rendjére nézve ideig­lenesen, ameddig a nemzetgyűlés másképen intézkedni szükségesnek nem tartja (Ugy van! a jobboldalon), az országgyűlés képviselő­házának 1908. évi házszabályai legyenek irány­adók, a változott helyzetből folyó eltérésekkel (Ugy van ! a jobboldalon.), ugy értelmezi, hogy az 1908. évi házszabályok 250., 251. és 252. §-ai is érvényben vannak — ezek t. i. a sürgősségi szakaszok — mégis azzal a helyzetből folyó módosítással, hogy a 250. §-ban mindenütt 50 képviselő veendő ott, ahol eredetileg 150 köve­teltetett, a 251. §. 3. és 4. bekezdésében kikötött 100—100 jelenlevő képviselő helyett 30 képvi­selő, és végül a 252. §-nak tárgytalanná vált rendelkezései elmaradnak, a többi része pedig ugy értelmezendő, hogy a kiküldött házsza­bályrevideáló-bizottság által benyújtandó vég­leges házszabálymódositás nemzetgyűlési tár­gyalásánál a 250. és 251. §-ok rendelkezései al­kalmazandók". (Ugy van! a jobboldalon!) Azt hiszem, ez világos és teljesen megdönti Nagy Vince képviselő ur iménti felszólalását. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon! — Peidl Gyula: Sür­gős a gilotin!) Farkas István képviselő ur a házszabályok­hoz kért szót, A képviselő urat a szó megilleti. Farkas István: T. Nemzetgyűlés ! Az elnök ur az iménti magyarázattal igazolni akarta — szemben Nagy Vince t. képviselőtársam fel­fogásával —-. hogy az elnökségnek az az eljá­rása, hogy Őrffy Imre indítványát napirendre tűzte és a 33-as bizottság megválasztását java­solta, házszabályszerü volt. Emellett azonban van egy másik, nagyon fontos és döntő szem­pont is, az, hogy bármikor akarták napirendre tűzni a házszabályok kérdését, ez sohasem ugy történt, hogy azt ötletszerűen előráncigálták és inditvány alakjában elintézték, hanem a ház­szabályreviziónál mindig az volt a fő- és döntő szempont, hogy a házszabályokat csak úgy mó­dosítják, ha ahhoz előzetesen az összes pártok hozzájárulnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Eddig a gyakorlat az volt, hogy a magyar par­lament házszabályreviziót elsősorban mindig a pártok beleegyezésével iparkodtak megcsinálni és keresztülvinni; ha pedig ez nem sikerült, akkor — kivételesen egy esetben — csak oktroj utján valósították meg ezt a házszabálymódo­sitást. De, bocsánatot kérek, a mostani idősza­kot összehasonlítani azzal az időszakkal,.. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni ugyanarra, amire Nagy Vince képviselő urat figyelmeztettem. A képviselő ur a tárgyat illetőleg nem szólalhat fel, csak kri­tika tárgyává teheti az elnökségnek azt az el­járását, amely a képviselő ur felfogása szerint esetleg a házszabályokat sértette. Kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék ehhez szi­gorúan alkalmazkodni. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Farkas István: Én ahhoz alkalmazkodom, hogy az az eljárási mód, amely szerint az el­nök ur napirendre tűzte a házszabályrevizió kérdését s a kiküldendő bizottság megválasz­tását, ellenkezik azzal a gyakorlattal, ^amelyet megelőzőleg a házszabálymiódositásoknál követ­tek. Ez tehát tisztán a házszabályok értelme­zése. Azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy a mostani időket összehasonlítva azzal az idővel, amikor itt oktroj utján keresztülvitték a házszabályreviziót, megkapjuk azt a szomorú képet, hogy most még sokkal rosszabbak az állapotok és a közjogok terén sokkal ziláltabb viszonyok között vagyunk, mint voltunk annak idején, amikor a házszabályreviziót keresztül­vitték oktroj utján, úgyhogy ezt a precedenst elfogadni és utánozni a házszabály módosításá­nál nézetem szerint akkora tévedés, hogy annak idején sem követtek el vel'e akkora bűnt és té­vedést, mint amekkorát most követünk el azzal, hogy ha a házszabályokat ügy akarjuk módo­sítani, hogy egyszerűen többségi határozattal viszik keresztül. (Zaj.) Hiszen a többségből mindig lehet kisebbség, és a többség nem tud­hatja azt, hogy az ő általa oktroj utján keresz­tülvitt házszabály mennyiben lesz káros álta­lában a magyar parlamentarizmusra, meny­nyire fogja szolgálni azt az autokratikus beren­dezkedést, amelyet itt bizonyos oldalról állan­dóan forszíroznak és állandóan végre akar­nak hajtani. Bocsánatot kérek, mikor azt lát­juk, hogy a kormány — mintha ez volna a fel­adata és célja — az önkormányzatot elveszi a törvényhatóságoktól, mikor nincs szabályozva a legelemibb közjogi kérdés, a választó­jog kérdése, mikor itt vannak a súlyos nagy problémák, mint a munkanélküliség kérdése, mikor itt vannak ezrével és ezrével a tönkre menő kis exisztenciák ; akkor a kormány nem gondol másra, mint a házszabályrevizióra, hogy itt bent a Házban a szólásszabadságot korlátozza és elfojtsa a kritikát, mely onnan származik, hogy a kormány rossz és helytelen gazdasági politikát csinál és a szabadságjogo­kat nem respektálja. Nem szabad tehát arra az álláspontra helyezkedni, hogy itt a házsza­bályoknak egyszerűen szorosan vett magyará­zatai, szövegei, szószerinti szavai azok^ ame­lyek eldöntik ennek a kérdésnek súlyosságát, hanem arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy milyen viszonyok között történik ennek a házszabálynak a módositása. Már pedig nyil­vánvaló, hogy itt a házszabálymiódositás a szó­lásszabadság korlátozása, a kormányzati rend­szer elleni kritika letörése céljából történik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S ezt senki sem helyeselheti, még az sem, aki hibás ebben a kormányzati rendszerben, mert azt hiszem, hogy ha igy eltemetik a szólásszabad­ságot, ezzel ujabb sirt ásnak ennek a szeren­csétlen országnak és azok lesznek a felelősek érte, akik megássák ennek a megcsonkított, agyonnyomoritott országnak a sirját és még azt a kevés szólásszabadságot is tönkreteszik, ami itt a nemzetgyűlésen megvan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom