Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

146 Â nemzetgyűlés 317. ülése 1924. évi október hó 10-én, pénteken. hogy a Ház foglalkoztatása a kormányelnök ur feladata, aki ezt a feladatát házszabály szerűen az elnökkel egyetértőleg teljesiti. Amennyiben ez a megállapodás a házelnök és a kormány elnöke között megtörtént, az elnöknek kötelessége volt a megállapodás tárgyát képező indítvány napirendi tűzését javasolni. Maga Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur is elismerte aat, hogy ez az elnök jogos hatáskörébe tartozik. Ennyit kivántam megjegyezni. Tekintettel az idő előrehaladott voltára, megteszem napirendi javaslatomat a legkölebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, f. hó 14-én (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Miért?) 11 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a házszabályok módositását előkészitő bizottság 33 tagjának megválasztása; 2. a székesfőváros törvényhatóságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) Friedrich István: A napirendhez kérek szót! Szabó József képviselő ur előbb jelentkezett, a szó őt illeti. Szabó József: T. Nemzetgyűlés ! Mindjárt az őszi ülésezések megnyitása után már az első ülésen készültem arra, hogy a nemzetgyűlés napirendjének megállapításánál észrevételeimet megtegyem. Azt vártam ugyanis a t. kormánytól, hogy az első ülés alkalmával a ministerelnök ur fel fog állani és tájékoztatni fogja a nemzetgyűlést, hogy mivel kivánja a Házat a három hónapi vakáció után foglalkoztatni. Kérdést akartam intézni a ministerelnök úrhoz, vájjon a kormánynak megvan-e a programja és történik-e már előzetes intézkedések azoknak a nagy kérdéseknek a megoldása érdekében, mely kérdések megoldását a nemzet ettől a nemzetgyűléstől várja. Három hónapi vakáció után az egész nemzet figyelme a nemzetgyűlés tanácskozásai felé fordul, az ezernyi és ezernyi kétségbeesés és szenvedés a nemzetgyűlés tanácskozásaitól vár gyógyitást és a szenvedők reménységgel néznek a nemzetgyűlés felé. Ha ez a remény megszűnik az országban, akkor az a borzasztó katasztrofális helyzet fog bekövetkezni, hogy a nemzetgyűlés egészen elszakad az ország népétől, annak semmi köze nem lesz a nemzethez és semmiben sem fogja kifejezésre juttatni az ország népének akaratát, felfogását. Ezért óva intern a t. kormányt és a t. Nemzetgyűlést, vigyázzanak, hogy ne következzék be az az idő, amikor a nemzetnek a nemzetgyűlés iránti minden bizalma és reménye megszűnik. Pedig, ha a nemzetgyűlés a hosszú vakáció után olyan kérdésekkel akar foglalkozni, mint amilyenek most napirenden vannak, ha a nemzetgyűlés azt hiszi, hogy a legfontosabb kérdés ma a házszabályrevizió kérdése, ha azt hiszi, hogy ezek a kérdések azok, amelyek az ország népét érdeklik, akkor óriási és súlyos tévedésben van. A munkanélküliség kérdése volt az, amely szünet alatt a nemzetgyűlést egyszer tanácskozásra késztette. Akkor itt felszólalások, Ígéretek, kijelentések, biztatások hangzottak el, de a helyzet azóta nemhogy javult volna, hanem nagyon nagy mértékben romlott, a munkanélküliek ezrei vannak az uccán saját hibájukon kivül, nem képesek egyetlen kincsüket, a karjukban rejlő fizikai erőt, az agyukban rejlő szellemi tehetséget értékesiteni. Ezeknek az embereknek ez az egyetlen kincsük, egyetlen értékük, csak ezeknek értékesítésével tudják saját magukat és családjukat fentartani, ha pedig ettől elesnek, ha saját hibájukon kivül ezt a kincset nem tudják értékesiteni, a legnagyobb nyomornak és szenvedésnek tétetnek ki. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Európa egyetlen államában sem sújtja a munkanélküliség ugy az embereket, mint Magyarországon, mert Európának majdnem minden államában van valami törvényes intézkedés arra nézve, hogy munkanélküliség esetén a munkások valamilyen támogatásban részesüljenek. Úgyszólván egyedül Magyarország az az állam, ahol a munkanélkülivé vált munkás ki van téve a nincstelenségnek, a szenvedésnek, a kenyértelenségnek. T. Nemzetgyűlés! Ha a kormány azt akarja, hogy ez a nemzetgyűlés ne szakadjon el a nemzettől, ha azt akarja, hogy az a bizalom és remény, amely még megvan itt-ott a nép fiaiban a nemzetgyűléssel szemben meg is maradjon, akkor nem a házszabályrevizió kérdését, hanem a szociális kérdéseket, így mindenek előtt magának a munkanélküliségnek óriási problémáját igyekezzék megoldani. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erre a problémára keressen megoldást és hozzon javaslatot a kormány a nemzetgyűlés elé. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Lendvai Istrán: Majd ha fagy!) Ott van a másik óriási probléma, a köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak szomorú, nehéz helyzete. A köztisztviselők ezrei kerültek B-listára, hogy milyen formában, milyen módon és milyen megválogatással, erről ez alkalommal nem kívánok beszélni. De az uccára vannak kitéve a köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak ezrei, akik az állammal kétoldalü szerződést kötöttek annakidején és ezt a szerződést az állam most egyoldalulag felbontotta: kitette őket az uccára és most egyáltalában semmi gondoskodás róluk nem történik. Ne méltóztassék ezt egy fejbólintással elintézni, mert ez a legnagyobb veszedelem az országra. A legnagyobb veszedelem, ha itt az országban ezrei járhatnak az embereknek tétlenül, munka nélkül, odahaza pedig nincs betevő falat, nincs a gyermekek számára cipő, ruházkodás és megfelelő élelmezés. Itt vannak a nyugdíjas közalkalmazottak és köztisztviselők. Lehetetlen összeget biztositanak számukra, lehetetlen nyugdijat élveznek, s azt sem kapják meg kellő időben, hanem mindig elkésve, mindig nehéz, mindig rossz körülmények között. Ott vannak a magántisztviselők. A magánvállalkozás a kormány példáját követi. Épugy, amint a kormány kitette a köztisztviselők és közalkalmazottak ezreit az uccára, a magánvállalkozók és a tőkések is követték ezt a példát. Olyan bankok, amelyek milliárdokat és milliárdokat kerestek az elmúlt időben, épen a kormány politikájának jóvoltából, minden további nélkül kiteszi tisztviselőiket és alkalmazottaikat az uccára. Itt intervenció, megkeresés, szép beszéd nem használ és nem segít a bajon, mert amikor a kereskedelemügyi minister; ur és, ha jól tudom, a pénzügyminister ur is a bankokhoz fordult, hogy szüntessék be a létszámapasztást, hiszen nincs rá ok, a bankok és a nagyvállalatok erről a megkeresésről abszolúte nem vettek tudomást. A válasz az volt, hogy most, e hó elsején is százával tették ki à