Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-317
r A nemzetgyűlés 317. ülése 1924. évi október hó 10-én } pénteken. 147 tisztviselőket és alkalmazottakat az uccára. De a szociális belátás tekintetében is követi a magánvállalkozás a kormány példáját, mert a nyugdijasok ezreinek még ma is szégyenletes módon 200—300 koronától, maximum talán 60.000 koronáig terjedő havi nyugdijat biztosit az alkalmazottainak, azoknak az embereknek, akik aranykoronákban fizették be annak idején a nyugdijilletményeket a bankok és egyéb vállalatok nyugdíjpénztárába. Most ezek a, vállalatok ezeknek az embereknek 3000—4000—10.000, maximum 60.000 korona nyugdijat biztositanak. Méltóztassanak elképzelni, vájjon ez emberek ezreinek milyen lehet ma a mentalitása, a felfogása, hogyan gondolkoznak ezek az emberek a kormányról és az egész mai rendszerről. Én attól félek, ha ez igy megy tovább, és ugyanakkor ez a nemzetgyűlés ilyen szituáció mellett házszabályokat akar tárgyalni, akkor ez a sok keserűség, ez a nagy elkeseredés előbbutóbb ki fog robbanni. Ezt a kirobbanást nekünk minden eszközzel, minden erővel meg kell akadályoznunk. (Zaj jobbfelől. — Lendvai István: Ez a szociális probléma talán érdekelné a Házat!) T. Nemzetgyűlés! Beszélhetnék még itt tovább a rokkantakról, a hadiözvegyekről és a hadiárvákról, akikkel szemben ép ez az ország nem mondom a legjellemtelenébb, de talán a legérzéktelenebb módon járt el. (Lendvai István: A legbeestelenebbül!) Ezek a kérdések volnának azok, amelyek megoldása most a nemzetgyűlés hivatása volna; ezekről a kérdésekről kellene nekünk most tanácskoznunk. Meskó Zoltán t. képviselőtársam a tegnapi napon szóvá tette itt, hogyan kezeli a kormány és maga az OPB. a földbirtokreformot. Hogy az a törvény, amelyet meghoztunk, hogyan van végrehajtva, arról nekem nem kell beszélnem. Ez azonban olyasvalami, amely ezt a nemzetgyűlést kell hosry érdekelje, mert ez a gondolat lakik, ez a gondolat él az emberek százezreiben és millióiban. Az kellett volna tehát, hogy a ministerelnök ur az első ülés kezdetén itt felálljon és tájékoztassa a nemzetgyűlést, vájjon mindezekről a kérdésekről gondolkozik-e a kormány, foglalkozik-e ezeknek a problémáknak a megoldásával, vajion van-e valami terve, van-e valami programja, hosrv miként kívánja ezeket a kérdéseket megoldani. Ezt kellene a neuizeteryülésen a ministerelnök urnák tennie. Ha ezt tenné, hiszem, hoev az a han fnlat. amely itt és az országban uralkodik, lecsillannlna. Épen azért az elnök ur napirendi javaslatával szemben a következőket vagyok bátor inditványozini: tűzzük ki napirendre a ministerelnök urnák ezirányü bejelentését, illetőleg a nemzetgyűlés utasitsa a ministerelnök urat, hogy a holnapi ülés első pontjául tájékoztassa a Házat a kormány programjáról, a kormány ezirányü terveiről. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki a következő felszólaló ! Forgács Miklós jegyző: Barla-Szabó József! Barla-Szabó József: T. Nemzetgyűlés ! Szokatlannak tartom, hogy e már megszokott viták alkalmával mindig olyanokat hallunk felszólalni, akik állandóan a székesfővárosban időző emberek és épen azért egyáltalában nem is érthetik mesr azon képviselőtársaim helyzetét, akik a vidékről, családjukat otthagyva, munkakörükből magukat kiszakitva jönnek ide fel a nemzetgyűlés tárgvalásaira. (Pikler Emil: Ne vállaljanak mandátumot, ha nem* tudnak itt lenni mindig! Nekünk is volna más dolgunk, de itt kell lenni! — Nagy zaj.) Ezek a képviselőtársaim nincsenek abban a szerencsés helyzetben, mint Pikier képviselő ur, akinek ez a foglalkozása. (Pikler Emil: Nagyon téved! Van nekem más foglalkozásom! Többet dolgozom, mint maga! Én nem panamákkal foglalkozom, hanem becsületes munkával! — Nagy zaj jobbfelől.) • M^ Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Kérem, a képviselő urakat mind a két oldalon, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Barla-Szabó József: Általában a szünet előtt is láttuk, hogy ez a kialakult gyakorlat nagyon jól bevált. De egyébként is ettől eltekintve, nem azon múlik a kérdés lényege, hogy hosszadalmas időt hagyjunk a tárgyalásokra, hanem azon, hogy a tárgyalásokra kitűzött időt jól használjuk ki, (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) ne személyeskedésekkel, ne veszekedésekkel, ne szófecsérléssel, hanem olymódon, amint az épen mandátumunknál fogva kötelességünk volna. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Épen ezeknél az okoknál fogva az elnök ur által előterjesztett indítványt fogadom el és annak az elfogadását javasolom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki a következő szónok ? Petrovics György jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés ! Ha az ember beteg, nincs kedve a munkához. Ha azt méltóztatnak gondolni, hogy ez a nemzetgyűlés azért nem tud prosperálni és produkálni, mert a házszabályok rosszak, akkor tévedni méltóztatnak. Az én szerény nézetem szerint ez a nemzetgyűlés befejezte a hivatását. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a nemzetgyűlés, t. képviselőtársaim, valahogy elszakadt a nemzet bajaitól. (Ugy van! balfelől.) Barla-Szabó t. képviselőtársamnak teljesen igaza van. Nekünk közös egyetértéssel rendet kell teremtenünk itt bent a nemzetgyűlésben. Ki kell zárnunk a személyeskedéseket. (Ugy van! jobbfelől.) Aki mindenáron hős és legény akar lenni, méltóztassék kifáradni a folyosóra és ott mindegyikünk egymásnak szivesen rendelkezésre fosrunk állani. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) De hoerv heteken át eervmás testébe rozsdás tőröket döfiünk (Egy hang a- közéven: Becsületébe!) és egvmást azzal akarjuk a politikai küzdőtérről eltávolítani, hosry eerymás beoRüWébe belegázolunk (Ugy van! jobbfelől. — Erdélvi Aladár: Ezért kell!), ez e<rvik főoka annak, hosry én is hive vaeryok, feltétlenül híve egrv szifforu házszabályreviziónak. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Én ezt sokkal szükségesebbnek tartom, mint önök. Ezért én mást vagyok bátor ajánlani, mint azt az utat, amelyet az isren t. többség választ Én ezt szerencsétlen taktikai fosrásnak tartom. Ebből házszabályrevizió, t. nemzetgvülés, nem lesz (Ugy van! a szélsőbaloldalon, — Dénes István: Csak a testünkön keresztül!) Méltóztassanak abba beleegyezni, hoey ez a házszabályrevizió junktimba hozassék — ne méltóztassanak megijedni — (Derültség.) a választójogi törvénnyel. (Ugy van! balfelől.) Mindegy, hosrv es-yik oldalon nagyobb kiterjedésű és messzebbmenő választójoerot akarnak, mint a másik oldalon, ez nem fontos, méltóztassék a választójosri törvényjavaslatot azonnal a Ház elé terjeszteni, vele eeryütt elintézzük a házszabályreviziót is. (Ugy van! balfelől.) Méltóztassanak nékem elhinni, hosry ha a mi m'ste minők' ur ügyes tapintattal az összes ellenzéki párNAPLÓ XXVI. n
