Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

A nemzetgyűlés 317. ülése 1924. évi október hó 10-én, pénteken. 145 mellett foglalt állást. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a jóakarat úgyis megnyilvánul, badarság, ha a házszabályreviziót rá akarják oktrojálni a Házra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Junktimban!) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György Jegyző: Szakács Andor ! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés ! A 48-as Kisgazda- Földmives- és Polgári Párt nevében csatlakozom azokhoz a felszólalásokhoz, amelyekben ellenzéki képviselőtársaim tiltakoztak a házszabályreviziónak mostani elővétele ellen. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a lefolyt vitához csupán egy megjegyzést fűzzek. En ennek a jelenlegi kormányrendszernek haladványát, klimaxát a következőkben látom. (Halljuk! balfelől.) Legitimistának proklamálta magát a kormány és néhány nap múlva fellázadt a legitimnek elismert uralkodó ellen azért, mert az uralmát át akarta venni tőle. (Lendvai István: Ugy van! Csak ezért!) Midőn ezt a lázadást sikeresen végrehajtotta, maradt még egy másik uralkodó tényező az országban: a nemzet. Akkor a haladvány azt hozta magával, hogy a kormány fellázadt a másik szuverén ellen, megnyirbálta és választási lelkiismeretszabadságától megfosztotta az országot. (Ugy van! balfelől.) Maradt már most ebben az országban a kormány omnipotenciá jávai szemben (Lendvai Isván: Dehogy is, impotenciájával szemben ! 60 éven felüliek uralma ! — Derültség.) egy kevésbé engedelmes parlamenti ellenzék. (Úgy van! balfelől. — Eckhardt Tibor: Piszlicsár diktatúra!) A kormány most alkotmányos mezbe öltöztetve akarja végrehajtani fényes sötét terveit. Ennélfogva a klimax igenis magával hozta, hogy utoljára kezet kell emelnie a kormánynak a parlament megmaradt szabadságjogai ellen. A mi pártunk ehhez nem járul hozzá, a házszabályrevizió előkészítésében nem veszünk részt és a házszabályok érdemleges tárgyalásakor annak házszabállyá válását minden eszközzel iparkodunk meghiúsítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Dénes István ! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! A Magyarországi Munkáspárt nevében én is tiltakozómé javaslat beterjesztése ellen. (Derültség jobbfelől. — Ulain Ferenc: Pártja nevében ! — Lendvai István: Ez a legpártatlanabb párt ! — Derültség.) Épen ez az egyik ok, amiért tiltakozom a házszabályrevizió puccsszerű előterjesztése ellen, hogy egyedül vagyok itt akkor, amikor a magyar földmunkásságnak a többséget kellene alkotnia a parlamentben, e helyett azonban 67 nagybirtokos ül itt. (Zaj a balközépen. — Kováts-Nagy Sándor: Mi van a budai, főúri vacsorákkal f) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Dénes István: A mai időkben a magyar népnek két sarkalatos, hatalmas alkotmányjogi pillére van, amelyen jogait gyakorolhatja; az egyik a választójog, a másik a házszabály. A választójogot a t. ministerelnök ur és t. többsége elsikkasztotta a magyar néptől. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Megmaradt részére a házszabály. Ha most a házszabályrevizió révén belénk fojtják a szót, akkor a magyar népbe fojtották bele a szót, amit pedig egy nemzet nem tűrhet. (Ugy van balfelől.) Ez oknál fogva tiltakozom ez ellen, de nem tartom helyesnek a t. többség szempontjából sem, mert nyilvánvaló, hogy az egész házszabályreviziót a hajánál fogva ráncigálta elő az igen t. elnök ur. Különösebb indoka erre nem volt, mert hiszen ez a nemzetgyűlés nyugodtan tárgyalta le a maga dolgait (Derültség jobbfelől.) a tárgyalásra szánt idő alatt s csak a tárgyalási idő után jött a sürgős interpelláció. Miért van szükség a házszabályreviziőra? Talán azért, mert az igen t. ministerelnök ur oly goromba volt az ellenzékkel szemben, amilyen még nem volt Magyarországon, (Ugy van! a baloldalon.) mert hiszen minden második szava az ellenzékhez az volt, hogy: hazudik, perfidia, hidrafej. Ezért van szükség a házszabályrevizióral (Zaj a jobboldalon. — Lendvai István: Kaszinói hangon beszélt.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Dénes István: T. Nemzetgyűlés ! Nem hiszem, hogy a t. többség jóizlésü tagjai azonosítanák magukat a ministerelnökükkel, aki anynyira megfeledkezik magáról a ministerelnöki székben, hogy állandóan sért, gyanúsít, rágalmaz az ellenzék felé. (Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Ne higgye a t. többség, ho^v. ha ezt a házszabályrevizió-kabarét megcsinálják is, az kifelé talán valami előnvt biztosit. Azt le nem tagadhatja többé a többség a magyar nemzet előtt, hogy a ministerelnök urnák és a többség vezetőségének legutóbbi eljárásai okozták azt, hogy a többség balszárnya, ha ma még nem is hagyta ott, de később igenis ott fogja hagyni a többséget és ezzel súlyos csapást mér a t. ministerelnök úrra. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Dénes István: Ez okoknál fogva a magam részéről tiltakozom a házszabályrevizió és annak napirendretüzése ellen. Elnök: T. Nemzetgyűlés ! (Zaj a bal- és szélsőbalodalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az elhangzott felszólalásokra csak két reflexiót kívánok tenni: az egyik érdemi, a másik azokra az imputációkra vonatkozik, amelyekkel az elnök eljárását kritika tárgyává méltóztattak tenni. A kritika érdemi része abban állott, hogy Rupert Rezső, Csik József és Hegymegi-Kiss Pál képviselő urak a házszabályok 322. §-ának megsértésére hivatkoztak. Az a képviselő ur, aki a szakaszt felolvasta, helyesen olva,sta fel, de tévesen magyarázta. A 322. § csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a házszabályok reviziója ténylegesen napirendre tűzetik. Ez azonban meg nem történvén, a házszabályok 322. §-a nem alkalmazható. (HegymegiKiss Pál: Az elnök ur ezt javasolta, de leszavazták! — Lendvai István: Ex catedra loquitur! — Zaj.) Csendet kérek. Méltóztassanak megengedni, hogy befejezzem kijelentésemet. A 322. § alkalmazása csak a napirendre tűzés .tényével következhetett volna be, mivel pedig ez meg nem történt, a házszabályok 322. §-a nem is nyerhetett alkalmazást. (Nagy Vince: Az elnök inditványa házszabályellenes volt! — Hegymegi-Kiss Pál: Nem az elnök úron múlott! — Zaj.) Csendet kérek. Annakidején, amikor Őrffy képviselő ur indítványát megindokolta, az elnöki enunciáeió a következő volt: „Majd annakidején fogom megtenni napirendi javaslatomat az inditvány napirendre tűzése iránt". Ezt tudomásul méltóztattak venni és ez semmiféle ellentétben a 322. §-szal nincs. Ha a napirendretüzés megtörtént volna, akkor kellett volna a kormányelnök urnák a 322. §-ban előirt kötelességének eleget tenni s ha a házszabályrevizió napirendretüzése bekövetkezett volna, akkor kellett volna a 322. § értelmében uj ülésszaknak kezdődnie. Ezek azonban utólagos következmények, melyeknek előfeltételei hiányoztak. Ami az elnökséggel szemben tett imputációt illeti, csupán annyit kell kijelentenem,