Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-316
120 A nemzetgyűlés 316. ülése 1924. évi október hó 9-én, csütörtökön. mint ennek a rendszernek tovább fűzését, vagyis a kormányzat a népakarattól független maradna, ezért a javaslatot még általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Éljenzés bal felől.) Elnök: Wolff Károly képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja értelmében személyes kérdésben kér szót. Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés ! Amikor néhány évvel ezelőtt komoly megfontolás után a közélet terére léptem, nagy és szent elhatározás vezetett. Az akkor legutóbb lezajlott eseményekből levont következmények alapján kialakult elvi alapon akartam és akarok ma is állani. Semmiféle jobbra vagy balra irányuló különleges szempont nem tudna ettől az elvi alaptól eltériteni. El voltam és el is vagyok készülve a harcra, de sajátságosnak tartom, hogy azok, akik a nép jogokért akarnak küzdeni, nem tisztelik elsősorban is másnak meggyőződését és önzetlenségét. Nagyon csodálkozom, hogy azok, akik a nép jogok kiterjesztéséért harcolnak, mindig megragadnak olyan eszközöket, amelyek az egyéni elhatározás szabadságába ütköznek és a terror jegyébe akarják a lelkek állásfoglalását befoglalni. (Fábián Béla: Ö beszél terrorról! — Pikier Emil: A farkas báránybőrbe bujt! Fővárosi fehér terror!) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: Nagyon csendesen hallgattam meg az ellenem felhozott vádakat, most méltóztassék meghallgatni az én válaszomat. A harcra el vagyok készülve, de remélem, hogyha valaki komoly harcot folytat, éhez csak komoly érvekkel fog hozzá. (Ugy van! jobbfelől.) En tisztelem az ellenfél elvi alapjait is (Rothenstein Mór: Mióta?), mindig is tiszteltem, kezdettől fogva, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fogok a legnagyobb elszántsággal mindenkor azoknak az elveknek érvényesítése ellen küzdeni. (Klárik Ferenc: Csak küzdjön!) Fábián Béla igen t. képviselő ur tegnapi interpellációjában kettős vonatkozásban hivatkozott rám. Állani akarok a vád elé. Azt mondottam, a harcot komoly érvekkel tessék folytatni. Szerinte én voltam az első biró, aki a Károlyi-kormányra felesküdtem. (Fábián Béla: Aki a Nemzeti Tanácsra felesküdött! Ez igy van!) Mélyen t. képviselő ur, ha ön azt a fáradságot vette volna magának, hogy átnézze a képviselőház naplóját, meggyőződött volna róla, hogy én ezt a vádat itt ezen a helyen szórólszóra már megcáfoltam. (Malasits Géza: Igaz-e vagy nem, erről tessék beszélni!) Önnek csak az a fontos, hogy a vád állandóan felmelegittessék és a közvélemény elé kerüljön. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ön is meg fog hajolni a tárgjnlagos érvek előtt (Fábián Béla: Teljesen!), legalább is ezt fel kell tételeznem,, tehát méltóztassék meghallgatni. Soha. nem szoktam igénybe venni személyes kérdésben a nemzetgyűlés türelmét, mert én az ideámat akarom szolgálni, nem pedig személyi ügyeket, de kénytelen vagyok a jelen esetben személyi üggyel fárasztani a nemzetgyűlés figyelmét. (Pikier Emil: József volt főherceg is felesküdött!) Felelek rá. Tessék meghallgatni! Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: A forradalom, amikor kitört, a birói székben talált. Ekkor bejött hivatalos szobámba az udvari alkalmazottaknak egyik kiküldöttje és közölte velem, hogy a Nemzeti Tanács felüzent a királyi 1 várba, hogy kivánja, hogy az udvari alkalmazottak ne odafent, hanem lent a Nemzeti Tanács előtt tegyék le az esküt. Erre az üzenetre kijelentettem, hogy ebben mindaddig nem fog*ok állást foglalni, amig az illetékes tényezők a kérdésben nem döntöttek. Az üzenet bement Széchen Miklós grófhoz, az akkori udvarnagyhoz is, aki kijelentette, hogy ő viszont ebben a kérdésben nem fog határozni mindaddig, amig Béccsel érintkezésbe nem lép és Őfelség-ének, a királynak álláspontjáról nem nyer meggyőződést. Én nyugodtan vártam az eseményeket. Néhány nap múlva, másnap vagy harmadnap bejött hozzám egy kollegám ugyancsak az udvari személyzetből és ki jelentette, hogy Bécsből nyert értesítés szerint Őfelsége Széchen Miklós udvarnagynak üzenteti, hogy az udvari alkalmazottakat feloldja az eskü alól és felhatalmazza őket, hogy letegyék az esküt a magyar alkotmányra a Nemzeti Tanács előtt. (Drozdy Győző: Éhez nincs joga a királynak!) Széchen Miklós gróf erre a kijelentésre beüzentetett hozzám, hogy m'ásnap délelőtt 10 órakor az egész udvari személyzet az ő vezetésével lemegy a Nemzeti Tanács elé. Másnap ez meg is történt. (Fábián Béla : A lakájok is lementek?) Mindenki lement. Amikor a Nemzeti Tanács előtt állottunk, Széchen Miklós gróf, aki mellett állottam, a következő kérdést intézte Hock Jánoshoz : Miután önök kivánták, mi megjelentünk itt, de kérdem, kire tegyünk mi esküt. mert a Nemzeti Tanácsra esküt tenni nem vagyunk hajlandók. (Lendvai István : A jakheceknek !) Erre Hock János kijelentette : Nem is a Nemzeti Tanácsra tesznek önök esküt, hanem a magyar alkotmányra. Erre Széchen Miklós gróf kijelentette... (Pikier Emil : Melyik alkotmányra ? — Csik József : Arra, amit maguk tönkretettek !) A magyar alkotmányra és törvényekre. Széchen Miklós gróf erre kijelentette : Arra, hogy a magyar alkotmányt be fogom tartani és a magyar alkotmányos törvényeket be fogom tartatni, leteszem az esküt. így lett letéve az eskü. Ebből vádat kovácsolni nem lehet. (Fábián Béla legyint a kezével.) A képviselő urnák nincs joga legyinteni^ a kezével, mert, amit én mondtam, az szórólszóra való tényállás. (Propper Sándor: Szóval felesküdött a köztársaságra!) E tények alapján történt az eskütétel. (Pikier Emil: Azóta már más eskük is voltak!) Elnök: Pikier képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Wolff Károly: Azt hiszem, ezzel én megvilágitottam saját álláspontomat, hogy igenis felettes hatóságom, akkori felettes hatóságom felhatalmazására tettem ezt. Természetes dolog, százan meg százan tették le ezt az esküt (Fábián Béla: Egy biró sem önön kivül!), utasitásra és az erőszaknak engedve. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. Ugy van! a középen, a balközépen és jobbfelől. — Drozdy Győző: Micsoda legitimista! A királyt használja takarónak! — Zaj. — Csik József: Becsukták volna, ha nem teszi le! Sohsem volt olyan piszkos terror Magyarországon, mint abban az időben! — Igaz! Ugy van! jobbfelől s a balközépen.) Elnök: Csendet kérek. Drozdy képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Wolff Károly: Ha ön kifogásolja egy biró állásfoglalását, akkor igenis az ő felettes hatóságának felfogását kell elsősorban mérvadónak tekinteni a saját álláspontja tekintetében. Nem a királlyal való takaródzás, de tény, hogy Őfelsége a király felhatalmazása alapján jelentünk meg mi mindannyian, hogy az esküt