Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-316

A nemzetgyűlés 316. ülése 1924. évi október hó9-én, csütörtökön. 121 letegyük a Nemzeti Tanács előtt. (Barthos An­dor: Amikor Tisza Istvánt már meggyilkolták! — Zaj.) Ugyanezt az esküt, amelyet a Nemzeti Tanács előtt letettünk, az egész magyar birói kar ugyancsak letette. (Fábián Béla: Kinek!) Kérem, az mellékes. A magyar alkotmányra. (Fábián Béla: A Nemzeti Tanácsnak, vagy nemi — Zaj.) Az előbb emiitettem, hogy nem a Nemzeti Tanácsra, tettünk esküt, hanem az al­kotmányra és a képviselő ur mégis azt kérdi, hogy kinek. Ugyanezt az esküt tette le a ma­gyar birói kar a magyar, alkotmányra. „Eskü­szöm, hogy a imagyar alkotmányt és a magyar alkotmányos törvényeket betartom." Ez volt a szöveg. Ugyanezt az esküt tette le a birói kar, nem a Nemzeti Tanácsra, hanem a magyar al­kotmányra s amint emiitettem, mi is arra tet­tünk esküt. Most nem is akarok arról beszélni, hogy milyen erőszak volt akkor, hogy a csőcse­lék erőszaka ránehezedett az egész nemzeti fel­fogásra; ezt a történelem lesz hivatva elbirálni. (Ugy van ! Jobbfelől és a középen. — Nagy Vince : A király utasitotta, hogy a Nemzeti Tanácshoz menjenek! Ez korrekt volt! — Zaj.) A királyt megkérdezték, hogy mi legyen a teendő e parancs folytán; az volt a válasz: tes­sék, feloldjuk őket, letehetik az esküt. (Nagy Vince : Akkor tehát nem volt lázadás és forra­dalom. — Drozdy Győző : Akkor ne beszéljenek forradalomról, ha a király utasitotta! — Ras­say Károly : Ugyan, ne beszéljen királyi utasí­tásról ! — Zaj és felkiáltások balfelől : Drozdy mondta ! — Rassay Károly : Mindegy ! — Moz­gás balfelől.) Ha Őfelsége a király akkor nem oldja fel az esküt, nem tette volna le József fő­herceg őfensége sem az esküt és csak a feloldás következtében követte ugyanazt az eljárást, mint az udvari személyzet. Én nem nkaröm a mellékes körülményeket birálni, én csak a té­nyeket regisztrálom. Ezzel végeztem a képviselő urnák erre vo­natkozó megjegyzésével, nem' akarom ezzel to­vább fárasztani a t. Nemzetgyűlés türelmét. Áttérek Fábián képviselő ur másik meg­jegyzésére. Ez az volt, hogy: „Wolff Károly, az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatósági tagja, mint ilyen a birák és ügyészek egyesü­letének elnöke is (Lendvai István: Persze, csak a Chevra Kadisa tagja lehet valaki!); hogyan lehet birói függetlenség és független magyar biróság, amikor Wolff Károllyal, mint ennek az egyesületnek elnökével, a kormány és az igazságügyminister is folyton érintkezik, mert kétségtelen, hogy ö ébredő magyar mivoltában érintkezik a kormánnyal." (Lendvai István: Fel kell kötni minden ébredőt, mondják ki nyiltan!) Ha ezt laikus ember mondta volna és nem egy volt biró, akkor én ezzel a váddal nem is fog­lalkoznék ennyire behatóan. Mert vegyük elő­ször az első kérdést, mélyen tisztelt uraim! A forradalom lezajlása után megalakult Ébredő Magyarok Egyesületébe a megalakulása alkal­mával beléptem. (Lendvai István: Brávó!) Be­léptem azon szent meggyőződés jegyében, ame­lyet én a lezajlott eseményekből leA^ontam; a magam .számára. Az Ébredő Magyarok Egye­sületébe való belépésemet azonban önök, uraim, csak alkotmányos szempontból bírálhatják el. Tudtommal a magyar alkotmány megengedi, hoa-y minden, a belügyminister által láttamo­zott alapszabályok jegyében működő egyesület­nek bárki tagja legyen, az egyesület alapsza­bályaiban megállapitott korlátok mellett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor az előbb hal­lottunk a nyugati demokráciáról, a népjogok­nak a nyugati demokráciába való bekapcsolá­sáról szónokolni, csodálom tehát, hogy két­ségbe merik vonni azt a jogot, hogy valaki a belügyminister által jóváhagyott egyesület tagjává lehessen. Engedelmet kérek, annyira még nem vagyunk, hogy ezt a jogot kétségbe lehessen vonni. Nekem fel kell tételeznem, mint harmadik személynek, hogy amig a belügymi­nister ur és a törvényes kormányzat lehetsé­gesnek tartja az alapszabályok alapján való egyesületi működést, mindaddig én magamra nézve is lehetségesnek tarthatom, hogy annak az egyesületnek tagja legyek. Ez a szilárd, tiszta, jogi és alkotmányos álláspont. Mert hol van akkor a szabad egyesülési jog, t. képviselő ur? Minden magyar embernek Fábián Bélához keli mennie engedélyért, hogy milyen egyesü­letbe léphessen be? (Taps a középen és a bal­középen. — Lendvai István: A fődiktátor ! Majd engedelmet kérünk tőle, hogy létezni me­rünk ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Fe­renc közbeszól.) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Wolff Károly: Nem ismerek ebben a pilla­natban semmi olyan törvényes tilalmat, amely ebbe az egyesületbe való belépést tiltaná. (Ru­pert Rezső: Ez nem egyesület, hanem rendfel­bontó társaság! — Zsirkay János: Amelynek ön adta meg a programmját Devecserben!) Elnök: Csendet kérek! Zsirkay képviselő urat másodszor kérem, tessék csendben marad­ni! (Lendvai István: Ébredő Mózes volt, menny­dörgés és villámlás közepette! — Derültség.) Wolff Károly: Tudom, hogy én feltétlenül, rendületlenül alkotmányos alapon állok. De abban a pillanatban, amikor más törvényes rendelkezések fognak e tekintetben történni, én leszek az első, aki azok előtt nieghajlom; amig azonban ilyen ujabb törvényes rendelke­zések nincsenek, tartom magam annyira füg­getlen embernek, hogy saját lelkiismeretemen kivül az önöktől jövő felszólitást irányadónak nem tekintem. (Taps a középen és a balközé­pen.) Nem volnék méltó az elvi állásfoglalásra, ha engem bármiféle terror állásfoglalásomban befolyásolni tudna. Ez az én magánügyrm. (Rassay Károly: A birói etikával nem egyez­tethető össze, hogy egy biró valamely politikai irány szolgája legyen!) Felelek, t. képviselő ur. (Szabó József: De ő képviselő, politikus! — Rassay Károly: Biróról van szó!) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: Ez az én egyéni álláspon­tom. Ha én harcolok a népjogokért és az egye­sülési szabadságért, nem tehetek különbséget abban, kit illet meg az egyesülési szabadság. Engem is épen ugy megillet, mint a szociálde­mokrata párthoz tartozó szakszervezeti terror alatt küzdő nmnkásságot. (Helyeslés és taps a középen. — Rassay Károly: De biróról van szó! — Propper Sándor: Maga fő terrorista! Főter­rorfíu! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos nagy zaj.) Hegedűs képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Ernszt Sándor: Nem fog­juk tűrni ezt! — Propper Sándor: Terrorfiu! — Farkas István: Vizet a plébános urnák! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek! (Csik Jó­zsef: A legterrorisztikusabb választást Farkas István vezette a kommün alatt! Most ő beszél!) Csik József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Wolff Károly: Ezt a kérdést, én mint egyén, saját egyéni szempontomból bíráltam el. Majd 17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom