Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

À nemzetgyűlés 315, illése Í92Í, évi oMóber hó 8-án, szerdán. 101 tént, hogy a nemrég elhunyt Chriasti vádlott ; édesapja meg-jelent a fogházban, illetőleg a \ rendőrségen, és egy papirosba csomagolt ételt hozott. A papiros a rendőrség figyelmét először nem vonta magára, és csak amikor az apa elmosolyodott, vizsgálta meg a rendőrség. Akkor látták, hogy az volt ráírva: Ne vallj be semmit, mert a többiek mindent el fognak hallgatni. Hogy ez kitől érkezett, megállapítható a magy. kir. államrendőrségen. A francia konzulátus elleni merénylet ügyében, továbbá a Páva uccai zsidótemplom ügyében szintén megállapítást nyert az, hogy ezek a merényletek is az ébredőktől indultak ki. Nem is kellett ezt megállapítani, mert nyilvánvaló, hogy Márffyék az ébredőkhöz tartoznak. Kiss Menyhért képviselő ur ugyan, amikor én ebben az ügyben felszólaltam, kétségbe vonta, hogy Márffyék ébredők lennének, de liláin képviselő ur most Márffyéknak is védője, és ez bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy kik Márffyék. Különben is a IX. kerületi ébredő-csoport elnöke volt Márffy. Mondom, az Ébredő Magyarok Egyesületének küldöttje megjelent azért, hogy a vádlottakat rábeszélje vallomásuk visszavonására. De nem kell nekem köztudomású tényeket bizonyítanom, mindenki érzi és tudja itt, hogy amint a Batthyány-palotában voltak Csernyék, épugy a Sörház uccában vannak a bombamerényletek értelmi szerzői. (Zaj.) Nincs ember Magyarországon — legyen jobboldali, vagy baloldali —, aki ezt ne tudná. Aki ezt nem akarja tudomásul venni, annak lehetnek okai arra, hogy ezt tudomásul ne vegye. Bizonyíték az a rettenetes sok adat, amely egy nyomtatott iratban le van írva, a gyilkosságok története a komra un tói kezdve egészen 1922-ig. Ez egy perirat, amelyben le van írva bírói Ítéletekből megállapítottan, mindenütt hivatkozással bírói ítéletekre, honnan jöttek a gyilkosságok. Méltóztassanak elolvasni, méltóztassanak lelkük mélyén megvizsgálni, és akkor mindenki meg fogja mondani, hogy igenis onnan jöttek. S ha lesz egy kor, amelynek tönténetirója objektíve fog ítélkezni, sohasem fog semmi más helyet mondani, mint azt a helyet. S ha az ember gondolkozik azon, hogy miért történik ez, hogy egy ilyen Márffy, aki — nem tudom — micsoda, egy boltoslegény, vagy egy ilyen Chriasti, aki kőmiveslegény, vagy Piroska, a főhadnagy, vagy Sághy János, ez az egyszerű paraszt miért vetettek bombát és miért vetettek bombát olyan emberekre, akik sein nekik, sem a társadalomnak semmikor sem vétettek: akkor meg kell állapítani, hogy itt kell valami oknak, fontos oknak lenni, valami más oknak, mint amit itt állandóan a társadalom elé tárnak. És ha valaki külföldön jár és nézi a külföldi országok helyzetét és azt, hogy miképen kapcsolódunk bele lassanként ezeknek az országoknak életébe, miképen akarja ma már mindenki az egész világon a háború, a gyilkolások gondolatkörét kiküszöbölni az egész emberiség életéből, az rájön arra, hogy kell, hogy legyenek itt emberek, akik visszamaradtak, mint ahogyan a mocsár kiszárítása után ottmaradnak a parton a békák, akik elveszítik már a#t a talajt, amelyben eddig megéltek. Ugy kell, hogy legyen, hogy vannak itt emberek, akik jól éltek a mocsárban és akiknek a mocsár volt egyedüli talajuk; kell, hogy legyenek emberek, akik félnek a mocsár kiszárításától, akik félnek attól, hogy Magyarország is belekerül a Nyugat gondolatkörébe, az európai civilizáció gondolatkörébe és hogy Magyarország sem hajlandó már azt tenni, arai ebben az nrszágban, sajnos, a forradalmak kezdetétől egészen a mai napig történt, amikor egy háború folyt egy olyan országban, amely már a kultúra magaslatain állt, egy háború folyt az emberi civilizáció gondolatai ellen. Ezek félnek, hogy az emberi civilizáció gondolatának ebbe az országba való beplántálásával, az országnak a művelt emberiség magaslataira, csúcsaira való felhelyezésével kiszárad á mocsár, és ők a mocsár partjaira kerülnek, mint a békák, amelyek a mocsár kiszáradásával nem találják meg talajukat. Gondolkozni kell azon, hogy ebben az országban, ahol mégis legalább már kijelentések történlek, és ahol már az emberek nem hihették, hogy büntetlenül fognak deliktumokat elkövetni, miért történtek mégis deliktumok? Azért, mert nenl babra megy a, játék, mert igen súlyos a betét. Az utolsó időkben Magyarországnak egy kölcsön kapcsán be kellett kapcsolódni a világpolitikába és a világforgalomba. Amikor ennek a kölcsönnek és ezzel a világgal való összeköttetésnek gondolata felmerült, egyszerre egy szegény ártatlan templomavató ünnepségen, a Páva uccában megjelent a bomba. Nem robbant. Erre közvetlenül utána — hogy egészen biztosan a világot ellenünk hangolja, hogy Magyarországot továbbra is ínég rablófészeknek tekintsék — megjelent a francia követségnél a bomba. S minthogy a bomba ott sem robbant, s azok, akik szokásos bombadobálók voltak addig, a rendőrség kezére kerültek, egyszerre szegény, ártatlan, politikával nem "foglalkozó, jótékony célra pénzt összemulatni akaró emberek gyülekezetében megjelenik a bomba, hogy ártatlan emberek vére akadályozza meg azt, hogy a szegény, nyomorgó, a bajokból kisietni és kilábalni akaró Magyarország pénzügyi segítséget kapjon a külföldtől. (Rupert Rezső: Ha a bombák elmaradtak volna, erre sem lett volna szükség!) Az egész világon rettenetes, harc folyik a kenyérért. Az egész világon, nagy és hatalmas jországokban is a munkanélküliség egyre és egyre nő. Az államok az egymásközti kapcsolatok megerősítésével, a régi békevilág újjáépítésével, az egymásközti javak kicserélésével, az egymással való összeköttetések újból való felvételével akarják helyrepótolni azt, amit elrontott a háború, mert ma már a győztesek országaiban is megállapítást nyert, hogy még a győztesek részére is rossz üzlet a háború. Ebből a gondolatkörből akarják Magyarországot kiszakitani ezekkel a bombarobbanásokkal; azért, mert tudják, hogy annak a rendszernek, amelynek, ha meni is vagyok a híve, de amely mégis Magyarországon legalább a nyugati kultúrának: és demokráciának behozatalát ígéri, (Propper Sándor: Sajnos, csak ígéri!) ennek a rendszernek helyébe kell jönni egy másik .rendszernek, amely itt visszahozza a régi világot, a. régi Britanniát, az 1919-ben divatban volt szabad rablást, a szabad megsarcolást és a szabad keresetet. (Propper Sándor: Nem torolták meg!) Ez a baj. Én nemi akarok itt kommentárokat elmondani, kommentárokat fűzni és nem akarom tovább fűzni azt a gondolatmenetet, amelyet itt megkezdtem, mert az én véleményem szerint — aki már annyi sokat interpelláltam itt, annyi sokszor rámutattam ezekre a bajokra és annyi sok megnyugtató választ kaptam, akinek annyi sok minister ur adott már megnyugtató választ —, nincs sem! arra szükségem, hogy itt beszéljek, sem arra, hogy megnyugtató választ