Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 99 János megjelent Francia-Kiss Mihály lakodalmán. Az igazságügyminister ur három hét múlva válaszolt az interpellációmra. Ideiglenes választ adott. Kijelentette, hogy megállapítást nyert, hogy a fogházban megjelent egy ügyvéd, az Érne. nevében és felszólította a vádlottakat, hogy vonják vissza beismerő vallomásukat, mert a többiek is már visszavonták, ellenben a többi ügyekben azt mondta a minister ur, hogy Francia-Kiss János törvényszéki elnök a nagybátyja Francia-Kiss Mihálynak és Kecskemét vidékén az a szokás, hogy a nagybácsi mindig megjelenik a rokonok esküvőjén, születésnap, vagy temetések alkalmával. A kaposvári tárgyaló elnök úrról megállapította, hogy ez igen kiváló ember, végül pedig Piroskáék ügyében azt a kérelmet intézte hozzám a minister ur, hogy ezzel a dologgal ne foglalkozzam a nyilvánosság előtt, mert ezzel annak az ügynek, amelyet védeni akarok, nem túlságosan sokat használok, hanem ha valami mondanivalóm van, mondjam meg a minister urnák személyesen és majd ő intézkedni fog. Én erre teljesen jóhiszeműen megjelentem a minister urnái és közöltem vele, hogy tudomásom van arról, hogy az ügynek vezetésével megbízott Fuchs tárgyalási elnök ur a vádlottakat fel fogja menteni, azonkívül tudomásom van arról, hogy a budapesti kir. ügyészség a szolnoki ügy vezetésével Borsos nevezetű urat, az ottani ügyészség elnökét akarja megbízni. Egyben figyelmeztetem a ministerelnök urat &rra, hogy jó volna, ha a kir. ügyész ur kiváló, a védelemmel szemben megállni képes és megfelelő szellemi képességekkel rendelkező kir. ügyészt küldene le, vagy pedig helyben válaszszon olyan kir. ügyészt, akinek képessége alkalmas arra, hogy a vádat képviselhesse. Harmadik bejelentésem is volt, de az igazságügyminister ur tegnap, amikor kérdést intéztem hozzá, kijelentette, hogy erre nem emlékszik. Én kénytelen vagyok mind a mellett kijelenteni, hogy a minister urnák két alkalommal is elmondottam, hogy a Nép május 27-iki számában cikk jelent meg, amelyben az van, hogy „A birói székben is nyíltan vallom, hogy ébredő vagyok." és hogy ezt Zsiga Lajos szolnoki járásbiró jelentette ki. Megmondtam, hogy ez a kijelentés ma különös fontossággal bir, mert a nyilatkozat egy fajvédőgyülésen történt. Amikor ugyanis az ügyet Szegedről Szolnokra tették át, az ébredő képviselő urak, Gömbös Gyula képviselő úrral az élükön, kötelességüknek tartották, hogy két nappal az ügy áthelyezése után ők is rögtön megjelenjenek Szolnokon, hogy a vádlottak érezzék, van valaki a hátuk mögött, aki törődik azzal, mi történik velük. Az ülésről közölt tudósítás szerint — de nem liberális lap szerint — a bíróság egyik tagja — ezt nagy betűvel irja a lap — kijelentette, hogy „a birói székből is nyíltan vallom, hogy ébredő vagyok". Akkor ezt azzal a kijelentéssel mondtam el, hogy emlékezzünk vissza a forradalom idejére, hogy Magyarországon a forradalmi erőszak és a hatalomnak erőszak utján való kézhez vétele akkor kezdődött, amikor Budapesten az egyik kir. járásbiró kijelentette, hogy felmentené Tisza István gyilkosát. Azt akartam tehát, hogyha már a többi ügyben nem történik semmi sem, akkor legalább ilyen nyilt kijelentés esetén, ami azonnal bizonyítható is, sürgős lépések tétessenek folyamatba. Megjegyzem, őszintén és tisztelettel csodálkozni vagyok bátor afelett, hogy ebben az ügyben semmi intézkedés nem történt. Birói multamból ugy tudom, hogy az igazságügyministeriumban vannak bizonyos fegyelmi hatóságok, amelyeknek kötelességük, hogy a bíráknak bírói köz- és magántevékenységét figyelemmel kisérjék. Ha tehát egy bíró ilyen kijelentést tett nem magántársaságban, hanem nyilvános népgyűlésen,... (Egy hang: Az mindegy!) bocsánatot kérek, akkor még el lehet tussolni, legalább éreznök kell ennek következményét, mert hova vezet az, ha egyes magukról megfeledkezett bíráknak nyíltan lehet ilyen gyilkossági üggyel kapcsolatosan izgatni és lázítani azzal, hogy „én a birói székben is ébredő maradok". Ezzel kapcsolatosan vagyok bátor feltenni egy kérdést. Kérem, az Országos Birói és Ügyészségi Egyesületnek az elnöke az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatóságának tagja. Hát lehetséges az, hogy Magyarországon független bíróság legyen és legyen birói függetlenség akkor, amikor az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatósági tagja egyszersmind állandó vezető személye az Országos Birói és Ügyészségig testületnek, tehát olyan tényező, akit birói és ügyészi ügyekben az igazságügyminister és az igazságügyministerium fórumai meg szoktak kérdezni. T. Nemzetgyűlés! A szolnoki tárgyalással kapcsolatban nem vagyok hive annak a felfogásnak, hogy a bíráknak a tevékenysége nem képezheti megbirálás tárgyát. Ezt nemcsak a Curia mondotta ki. (Zaj.) A szolnoki tárgyalásnak a lefolyásával és azzal, hogy a vádlottak miként szerepeltek vádlókként a ministeri tanácsossal és közhivatalnokokkal szemben, és hogy ott az elnök csak figyelmeztetés után tartotta kötelességének a gyikos urakat rendreutasitani, miután azok állandóan azt mondották: Megállj csak, majd ha kijövünk... (Ulain Ferenc: Hogy állithat ilyet! Restellje, hogy képviselő létére ilyen szégyenletes hazugságokat mond!) Én. ebben az országban mindig csak igazat mondtam! Eddig mindig csak ön hazudott! (Taps!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mindkét képviselő urat, ugy Ulain, mint Fábián képviselő urat a sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasitani. Fábián Béla: Amit most elmondottam, t. i. az, hogy a gyilkos urak a tárgyaláson a ministeri tanácsost terrorizálták és amire Ulain képviselő ur azt mondotta, hogy hazugság, ez minden lapban benne volt, ^ A ministeri tanácsos ur a tárgyaláson felszólalt és felszólalt a tárgyalás után is. (Ugy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon.) Megtörtént a tárgyalásán, hogy a magyar állam egy csendőrje, aki szemben állott egy tanítóval, aki ugyancsak ebben az ügyben előzőleg még vádlott volt és szemben állott egy parasztlegénnyel, aki azt vallotta róla, hogy neki mondotta a csendőr, hogy jelen volt, amikor a vádlottakat megverték — ez a csendőr különben egy olyan ember volt, akire azt szokták mondani, hogy szép szál legény — ez a csendőr annak a másiknak szemébe mondta: Te gazember, te hazudsz! és ennek a másiknak a csendőr szemébe kellett volna mondani a vallomást, de ekkor az történt, hogy amikor az elnök azt mondta: Mondja szemébe, hogy a csendőr hazudik, nem merte, az elnök mégegyszer mondta, akkor sem merte, s amikor az elnök harmadszor szólt, akkor sem merte, csak amikor a képviselő úr szólt közbe. hogy: Édes fiam, megfenyegetett-e téged valaki, hogy nem mered megmondani, csak akkor mert szólni a csendőrnek az illető és nem a csendőrt hiteltették meg, hanem meghiteltetir