Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

2 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. terekhez — a külföldről hazatérni akaró magyar honosok útleveleinek megtagadása tárgyában ; Kiss Menyhért — az igazságügyministerhez — egy romániai részvénytársaság háborús szerzeményű földbirtokának törvényellenes megmentése tárgyában ; Dénes István — a belügyministerhez — a békés vármegyei ujabb keletű földmunkás üldöző közigazgatási eljárások tárgyában ; Dénes István — a ministerelnökhöz — veszedelmes és földreform ellenes Ítéletek és eljárások, valamint visszásságok tárgyában ; Huszár Károly — a belügy- és kultuszministerekhez — az Emericana főiskolai hallgatók egyesülete alapszabályai tárgyában. Elnök : Javaslom, hogy az interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbben félkettőkor térjünk át. Méltóztatnak a javaslat ómhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a vámjog szabályozásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyzó urat, szíveskedjék a törvényj avaslatot felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kiván-e valaki szólani ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a vámjog szabályozásáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadottnak jelenteni ki. Kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a Miskolc-—diósgyőri helyiérdekű vasútnak közúti vasuttá való átminősítéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényj avaslatot felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kivan valaki szólani ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a Miskolc—diósgyőri helyiérdekű vasútnak közúti vasuttá való átminősítéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki. Kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló (törvényjavaslat (írom. 483, 510) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Rövid néhány szóval meg akarom indokolni a kormány által beterjesztett indemnitási javaslattal szemben elfoglalt álláspontomat ugy a magam, mint annak a pártnak a nevében, amelyhez tartozni szerencsém van. Mi, a 48-as kisgazda, földmives és polgári párt, tehát az ellenzéki alapon szervezkedő régi kisgazdapárt, a kormány indemnitási j avaslatát nem szavazzuk. meg ; viszont nem akarjuk magunkra venni azt a felelősséget, hogy az indemnitási javaslat elnyujtásával az ország ex-lexbe kerüljön ; nem akarjak magunkra venni azt a felelősséget, hogy ha a szanálási mű során valami fennakadás vagy kisiklás történik, akkor a kormány a mi szemünkre lobbanthassa, hogy az ellenzék nem törődött az ország érdekeivel : megzavarta a szanálási mű végrehajtását, az első alkalommal mindjárt ex-lexbe kergette az országot,^ és ennélfogva a külföldnek nem volt meg a kellő bizalma az itteni állapotok konszolidáltsága tekintetében. A javaslat letárgyalását tehát hátráltatni nem kívánjuk, magát a javaslatot azonban nem szavazzuk meg. Nem szavazzuk meg az indemnitási javaslatot azért, mert általában véve politikai és gazdasági szempontokból a kormány iránt bizalommal nem viseltetünk. Az előadó ur tegnapi beszédében, mikor kérdést intéztünk hozzá, azt mondotta egy közbeszólásra válaszolva, hogy a kormány már késziti a féléves aranyköltségvetést, s az körülbelül egy hónap múlva már készen is lesz és a kormány által a nemzetgyűlés elé terjesztetik. ( Meskó Zoltán : Azért nincs itt a minister, mert valószínűleg most késziti.) A szentnek és sérthetetlennek mondott szanálási törvényben benne van, hogy a kormány félévenkint aranyköltségvetést köteles a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Most már a legelső eset alkalmával, amikor a szanálás első félesztendejéről van szó, a kormány ezt a kötelességét elmulasztja, magyarán mondva, megszegi. (Ugy van ! b alj elől ) Előttem az a kérdés áll, hogy ha még nincs a kormánynak aranyköltségvetése elkészítve, akkor honnét vette a kormány a szanálási törvény keretében felállított két és félesztendei aranyköltségvetés főösszegeit. Mert a szanálási törvényben — amint mindannyian tudjuk — két és félesztendőre félévenkint kimutatva és beosztva megvannak az egyes jövedelmek és kiadások főösszegei állapitva arany értékben. Ha tehát a kormány még nem készített ilyen aranyköltségvetéseket, akkor a legnagyobb jóhiszeműség mellett is azt kell mondanom, hogy a szanálási törvény keretébe beállitott féléves költségvetési összegek csak ugy hozzávetőleges összegek, amelyeket ugy sugallatszerüen állapított meg a kormány, , nem pedig hiteles tények és összesitések alapján vagy megfordítva : ha azok a tételek tényleg helytállóak, akkor kell, hogy költségvetése legyen a kormánynak és a kormány — eddigi rendszerét követve — csak huzzahalasztja annak a kötelezettségének teljesítését, hogy az ország bevételeinek hovafordításáról tüzetes és részletes kimutatást terjesszen az ország elé. ( Meskó Zoltán : Ugy van !) Már pedig méltóztassék elképzelni az ország adófizető közönségének helyzetét, amidőn ujabb és ujabb, eddig nem ismert áldozatok és terhek viselésére hivja fel az adófizető közönséget, és viszont az az adófizető közönség azt látja, hogy legnagyobb áldozatainak becsületes teljesítése mellett az ország költségvetés nélkül él és elszámolás az ország kiadásairól sohasem kerül az illetékes fórum, a nemzetgyűlés elé. Ez annál fájdalmasabb és keserűbb dolog, mert a szanálási programm keretében az elébünk terjesztett jegyzőkönyvek tanúságot tettek arról, hogy a kormány már a népszövetség pénzügyi tanács elé terjesztette az elmúlt esztendőkről az állami zárszámadásokat is. Az idegenek tehát, akik gyámkodnak az ország felett, ismerik a kormány elszámolásait, de maga az ország, mely az államot fentartja adójából, egyáltalán nem ismeri azokat és igy nem tud hozzászólni ]ahhoz, hogy mire fordíttattak azok az igen nagy áldozatok : szükséges dolgokra fordittattak-e, vagy pedig merőben szükségtelenekre. És ha valaha indokolt volt, hogy mi a kormánytól rendes költségvetést és elszámolást kívánunk, akkor indokolt az ma, amikor — mint emiitettem — nemcsak az adókat fokozzák a mainál sokkal nagyobb és súlyosabb mértékben, hanem állandóan uj és uj terhekkel sújtják az ország kereső társadalmát. Hogy méltóztatnak azt képzelni, hogy az az adófizető közönség azzal a megnyugvással fizesse be keserves