Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-302
A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. 39 véglegesnek tekinteni és tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelol és a középen.) Elnök: Kérdem a minister urat, vájjon válaszát az igazságügyminister ur helyett is elmondottnak méltóztatik tekinteni? Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Igen; mert megmondottam, hogy át fogom tenni az iratokat az ügyészséghez és az ügyészség megfelelően el fog járni. (Helyeslés jobbfelol.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt a végső konklúziómat a t. kultuszminister ur végleges válaszára elmondanám, legyen szabad reflektálnom azokra a kétségtelenül személyes élü kijelentésekre, amelyeket — előrebocsátom — számomra kielégítő válasza elején tett. Mindenekelőtt kétségbevonta felszólalásomnak komolyságát, nyilván elfeledve azt, hogy épen első felszólalásom volt az, amely oly komor, vallásos érzésében épugy, mint emberi érzésében felháborodott ember hangnemén tartatott, hogy még a sajtó megállapítása szerint is pártkülönbség nélkül megfogta a lelkeket. Méltóztassék megengedni igen t. kultuszminister ur, de megtörténhetik az, hogy amikor épen egy ilyen felháborodott lélek nem látja a megtorlásnak azt a gyorsaságát, amelyet egyéb ügyekben talán megszokott, amikor egy magyar keresztény és ezeken túl emberi érzésében felháborodott lélek a múltnak annyi szomorú tapasztalatát látja maga előtt, akkor talán kénytelen-kelletlen a hangszerelésnek azt a módját választja, amely talán betű szerint, tónus szerint komolytalannak látszik. De ha ezt a kérdést nem tekintené olyan mélységesen, olyan gyászosan komolynak, mint amilyen gyászosan komoly egy meggyalázott holttest, amilyen gyászosan komoly egy meggyalázott vallás, amilyen gyászosan komoly ez a meggyalázott circumdederunt, akkor nyilván szóvá sem tette volna soha a nemzetgyűlés előtt, hanem igazán kényelmesebb módon töltötte volna azt a pár percet, amelyet itt kénytelen volt ezzel az üggyel eltölteni. Ami pedig azt a vádat illeti, mintha én itt egy elhunyt erdélyi politikust, akinek múltja iránt tisztelettel viseltetem, halála után is nevetségessé óhajtottam vulna tenni, méltóztassék azt épen a kultuszügyek ministerének, épen annak a minister urnák megengedni, akinek a reszortja alá az ifjúság irodalmi nevelése is tariozik, hogy megmondjam, hogy csak igazán félreértés lehetett, ha valaki azt hihette, hogy egy különben jóizü es jellemző dolognak az előadása a szerző megnevezésével az elhunyt szerzőnek talán sirontúli diszkreditálására vonatkozott. Ami az igen t. kultuszminister urnák a pécsi rektorra vonatkozó kijelentéseit illeti, én interpellációmban csak szembeállítottam Nagy József rektor urnák t meglepő második nyilatkozatát első nyilatkozatával, melyben kategorikusan, mint a dolgok hiteles törtenetét adta elö azt, ami nyilatkozatában van, abban a nyilatkozatában, amelyet azóta meg nem cáfolt Méltóztatott a minister urnák arról is szólni, hogy lehetetlen inszinuáció az, hogy az ifjúság talán joggal félne attól, hogy ha véleményét a tanári karral és a rektorátussal szemben szabadon nyilvánítja, ezért őt tanulmányai során a szigorlatokon talán megtorlás éri. Minister ur, én is voltam diák és én emlékszem arra a liberális korszakra — kénytelen vagyok annak nevezni, mert a történelem már ugy ismeri — amelyben amiatt az egyszerűbb fehér kereszt miatt, amely ma is itt van a nyakkendőmben, tizenhárom esztendős koromban, a székesfehérvári főreáliskola harmadik osztályában engem, a szegény gyermeket, akit apja tisztes szegénységben nevelt fel, üldözőbe vettek, tandíjmentességemtől akartak megfosztani, az iskolából akartak kicsapni, azért, mert keresztény meggyőződésemet akkor is nyíltan hirdettem és vallottam. Méltóztassék az élet tényeit látni, minister ur. Nem papíron dőlnek el az élet tényei. Én kihallgattam azt az ifjúságot, én láttam és hallottam őket és én meg tudom érteni, hogy félnek és rettegnek, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy az emberek vérből és húsból vannak és különösen a szenvedélyek mai viharzása közepette óhatatlan az, hogy a politikai atmoszféra, az a politikai pedagógia, ameiy kisugárzik egy rendszer életebői, valahogy igenis belehat belesugárzik annak az embernek a testébe, lelkébe is, aki csak arra volna hivatva, hogy a diákság felett tudományos szempontból mondjon Ítéletet Ezt kívántam megvilágítani, erre kívántam rámutatni és sajnálnám, ha ez nem ugy sikerült volna, mint ahogy szerettem volna. A legnagyobb elégtétellel hallottam a minister ur ajkáról azt a kijelentést, hogy Hoffmann Gez=t súlyos ítéletet fog kapni, olyan súlyosat, amety az általa elkövetett és róla bebizonyított cselekményhez illik Ezt elvártam, ennek nagyon örülök. Én egyénileg ugy érzem, hogy maga az a tény, hogy Hufnagel Konrád szolga elbocsátatott, büntetésül nem épen elég, de koncedálom, hogy ebbe már a minister ur nem szólhat bele, itt már az ügyészségnek lesz dolga. Azt is örömmel hallottam az igen t. minister úrtól, hogy a pécsi sportklub egyes tagjaira vonatkozóan szintén elrendelte annak megvizsgálását, hogy az egyetemi verekedésben, helyesebben a keresztény diákok fenyegetésében, gyalázásában és később inzultálásában csakugyan reszt vettek-e vagy sem. Rajtam áll, hogy megvárva majd a vizsgálat eredményét, amire méltóztatott is célozni, megjegyzéseimet később megtegyem. Amellett nagyon örülök annak, hogy a minister ur kijelentette, hogy az ifjúsággal szívélyes viszonyt óhajt fentartani és hogy Vér Tibor igenis nem ugy hatolt be az egyetem területére, mintha valami felelőtlen akciót vinne végbe, hanem a minister ur tudtával vizsgálta meg a maga részéről is a történteket, hogy igy a lelkek békéjét ő is segítsen helyreállítani a felzúdult egytemi ifjúság lelkében. Ezt azért tartom fontosnak, mert a liberális sajtóban olyasféle hirek és cikkek jelentek meg, mintha Vér Tibor részéről felelőtlen egyéni akció történt volna, sőt tudtommal az a fegyelmi vizsgálat, amelyet épen a pécsi egyetem rektora indított Gelei Kálmán és Péchy Kálmán tanársegédek, továbbá öt-hat egyetemista ellen, épen azért indult meg, mert Vér Tibor vizsgálatában a rektor ur az egyetem autonómiájának megsértését látta (Eckhardt libor: Ez tény!) Azt hiszem, a minister urnák teljesen kielégítő nyilatkozatával az afférnak ez a része is el van intézve. (Eckhardt Tibor: De akkor tényleg érvényt is kell szerezni ennek az álláspontnak !) Ami a minister urnák arra a fontos kérdésre vonatkozólag tett kijelentését illeti, hogy a zsidó holttestek sem vonhatók el a tárgyilagos tudomány fóruma elől, nagyon örülök ennek a kijelentésének, mert így, ha már egyszer nem tudunk demokráciát biztosítani az életben a zsidó és nem zsidó fajok között, legalább a síron túl talán sikerül ezt biztositanunk. Azt méltóztatott mondani, hogy a fennálló joggyakorlat szerint fog ez a kérdés kezeltetni. Nekem ebben a tekin!étben aggályaim vannak. Nem veheti ezt rossz néven a t. minister ur tőlem, aki azt látom, hogy egy elavult jogrend alapján állunk, amelynek paragrafusai egyszer már megölni segitettek ezt az országot. Nem veheti rossz néven tőlem a minister ur azt az aggodalmat,
