Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

.4 nemzetgyűlés 313. ülése 1924. a közvéleményben és seminiesetre sem szolgálják azt a célt, amelyet ő szolgálni akart. A magam részéről mindenekelőtt kijelentem, hogy abban, amit ő követelt, hogy t. i. legyen határozott költségvetésünk és zárszámadásunk, teljesen egyetértek vele. A költségvetést a legrövidebb idő alatt be is terjesztjük és mindenkinek módjában lesz meggyőződni a kormány terveiről ; meglesznek a zárszámadások is még rövidebb időközökben is, havonként, s ezek meg fogják mutatni, hogy helyesen sáfárkodott-e a kormány. Mert én azt az elvet vallom, hogy ma, amikor már megvan az alapunk az állandó értékmérőben, úgyhogy már határozott költségvetéssel tudunk dolgozni, a nagy nyilvánosság kisérje figyelemmel a kormány működését, mert ebben van nemesak az igazi kritika, hanem a helyes irány megállapítása és megszabása is. (Helyeslés jobbfelől.) Sándor Pál igen t. képviselő urnák ugy méltóztatott feltüntetni a dolgot, egyrészt, mintha mi túlléptük volna azokat a kereteket, amelyeket az ország pénzügyi helyreállitása tekintetében megállapítottak, másrészt pedig mintha nagyobb ellentét volna közöttünk és a népszövetségi főbiztos között. Ki kell nyilatkoztatnom, hogy közöttünk és a népszövetségi főbiztos között egyetlenegy kérdésben sines a legkisebb ellentét sem. (Helyeslés jobbfelől.) A népszövetségi főbiztos ur a legmesszebbmenő jóakarattal és jóindulattal viseltetik az ország gazdasági és pénzügyi talpraállitása iránt, és minden olyan vádat, mintha ellentét volna közöttünk, határozottan vissza kell utasítanom azért is, mert a közvélemény ilyen téves adatbeállitásoknál könnyen talán azoknak adna igazat, akik erre az útra akarják ráterelni a kérdést, A képviselő ur ugyanis a jelentésnek csak egyik részét emelte ki, hogy t. i. a beruházásokra kért két millió aranykoronát megtagadta a főbiztos ur. Tényleg megtagadta. Megtagadta pedig azért, hogy ne lépjük túl azt a deficitet, amely előirányoztatott és amelynek egy részére a kölcsönből fedezetet akar nyújtani, de ugyanakkor hozzájárult ahhoz, hogy más alapon oldjuk meg a kérdést. Meg is oldottuk azon az alapon, hogy a kényszerkölcsön hátralevő összegeiből ezt a két milliót fedezni tudtuk. x\z a beállitás tehát» hogy beruházásokra nem használtunk fel eleget, helyesebben nem használtunk fel annyit, mint amenynyit a költségvetés rendelkezésünkre bocsát, téves, mert igenis, ezalatt a három hónap alatt ötmillió aranykoronát használtunk fel és ebben benne van az a kétmillió aranykorona is, amelyet nem a kölcsönből^ engedélyeztek, hanem amely összeg tulajdonképen a kényszerkölcsön egy része. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztatott a képviselő urnák rámutatni arra, hogy tulajdonképen bajban vagyunk, a kormány nehéz helyzetében egyes adóknál nem egészen törvényesen járt el, hogy a bevételek csökkennek, a kiadások növekednek. Véletlenül azokat a hónapokat vette figyelembe az igen t. képviselő ur, amikor a gazdasági év természetéből kifolyólag júniusban és júliusban a bevételek mindig kevésbé folynak be, másrészt pedig nem vette figyelembe azt, hogy egyes adóknál a befizetési határidő augusztus 15-ike, hogy tehát természetesen igen sok adó később fog befolyni. Figyelmen kivül hagyta azt a tényt is, hogy vannak egyenes adónemek, amelyek még nem állanak végrehajtás alatt — értem a vagyon- és jövedelmi adót — továbbá, hogy a társulatiadó-rendeletet is csak nem rég adtuk ki ugy. hogyha egyes hónapokban hiányok is mutatkoznak, majd a következő hónapokban lesznek megint bevételi források, amelyek ezeket a hiányokat pótolni fogják. ért szeptember hó 5-én, pénfehen. 397 Meg kell állapitanom, hogy az ország gazdálkodása eddig az időpontig azzal a határozott tervszerűséggel megy végbe, mint ahogy annakidején elhatároztuk. Elsősorban ami az első félévet illeti, leszögezhetem azt a tényt, hogy az első félév a kölcsönből igénybevett összegek s a jegybanknál engedélyezett bankjegymennyiség révén egyensúlyozott költségvetési félév lesz. Ebben a költségvetési évben tényleg mutatkozik bizonyos többletkiadás, amennyiben e három hónap alatt 91 millió aranykorona helyett 100 millió aranykoronát vettünk igénybe. De ennek is megvan a maga magyarázata abban, hogy egyrészt a tisztviselők fizetését előbb emeltük fel, mint eredetileg terveztük, másrészt a külföldi államadósságok kötelezettségei megnövekedtek, harmadsorban pedig az angol clearingben is nemcsak egy rátát, hanem egy hátralevő részletet is le kellett fizetnünk. Ezek okozták differenciát, amelynek fedezéséhez hozzájárult a népszövetségi főbiztos ur, maga a költségvetés azonban a maga tervezett mivoltában érintve nincs. Ez a tulkiadás a későbbi hónapokban mint kevesebb kiadás fog jelentkezni, viszont a bevételek fokozódni fognak. Még csak egy dologra akarok rátérni, még pedig arra, hogy az állami üzemek tekintetében nem talált megoldást az igen t. képviselő ur. Erre csak egy mondatban mondom meg az álláspontomat: július havában az állami üzemek deficitmentesek voltak, mint azt önök tudják. (Helyeslés jobbfelől.) Végzetül egész röviden foglalkozom a forgalmiadóelőleg kérdésével. A ininisterelnökhelyettes ur megmagyarázta, hogy ebben törvénytelenség nincs. Igenis, hajlandók vagyunk 20-ikáig kitolni a terminust. Mi állapítjuk meg a kedvezmény alapján a feltételeket is, ezt a kedvezményt azonban hajlandók vagyunk megadniAz igen t. képviselő ur szóvátette az »Adóügyi Útmutató« dolgát. Nekem meg kell védenem a tisztviselői kart. Nagyon jól tudom, hogy ez ellen a hivatal ellen sok kifogás hangzik el, de megígérem, hogy most a reformok során meg fogjuk szüntetni # az Adóügyi Útmutatót. (Peyer Károly szólásra jelentkezik.) Elnök : Milyen címen kíván a képviselő ur szólni ! (Peyer Károly : Félreértett szavaim helyreállitása címén !) Méltóztassék ! Peyer Károly : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A házszabályok nem adnak módot arra, hogy a munkanélküliség kérdésében a ministerelnökhelyettes ur felfogásával szemben néhány észrevételt tegyek. Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden kijelentsem, hogy az, amit a ministerelnök ur helyettese mondott, a legkevésbé sem fogja a munkanélkülieket kielégiten azért, mert a ministerelnök ur helyettese semmi konkrétumot nem mondott. Az, amit mondott, elméleti fejtegetése volt a munkanélküliség kérdésének és okainak, de hogy a kormány mit szándékozik tenni e baj orvoslása céljából, arra vonatkozólag egyáltalában nem hallottunk semmit sem. (Pakots József : Filozofémákat mondott ! — Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Jobb, mint a vers ! — Pakots József : Attól függ, milyen a vers és milyen a fiíozoféma ! — Meskó Zoltán: Vannak jó novellák és vannak rossz novellák !) Inkább kíváncsiak lettünk volna a kereskedelemügyi miniszter ur állásfoglalására, mert hiszen a kereskedelemügyi miniszter ur egyúttal munkaadó is, még pedig sok-sok ezer munkás munkaadója, és mert épen a kereskedelemügyi miniszter ur vezetése alatt álló állami üzemekből, például Diósgyőrből, az utóbbi hetekben nagyobbszámu, többszáz, többezer munkást bocsátottak el. Nem hiszem, hogy a kormánynak az volna a hivatása, hogy amellett, hogy külföldön rendeli