Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

A nemzetgyűlés 313. ülése 1924. erő. Minden puskagolyó, minden ágyúgolyó, amely ellövetett, tulajdonképen a tőkének, tehát a megtakarított, a feleslegként jelentkező tőke egy részének tönkretétele, megsemmisitése volt. Nem szabad azt elfelejteni, hogy az a tény, hogy irtózatos vagyonok mentek tönkre a háború gestiója következtében, és rettenetes vagyonok mentek tönkre azon a réven is, hogy millió és millió munkáskéz kivonatott a termelő munkából és a pusztítás munkájába állíttatott bele négy éven keresztül, ez a két tényező, tehát egyrészt a pozitív pusztítás, a vagyon pusztitása, másrészt az elmaradó termelés és annak értéke, valamint a sok millió ember eltartására fordított összegek, ezek aranyban, áruban, vérben, a háború mérlegében óriási negatívumként jelentkeznek és ennek hatását érezzük most is. (Pikier Emil : Le a háborúval ! Ne legyen többé soha háború Î Végre egy pacifista minister ! — Dénes István : Csak az a baj, hogy nem mindenki érzi ! — Zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni ! Különben kénytelen lennék a képviselő urakat névszerint figyelmeztetni. Vass József munkaügyi <s népjóléti minister, helyettes mi nisterelnök: T. képviselő ur, nem helyesen méltóztatott az én szavaimat értelmezni. Én itt nem arról akarok beszélni, hogy vájjon a háború, mint ultima ratio, mint végső eszköz nemzet és nemzet között más módon ki nem egyenlíthető súrlódások eliminálására, a népek életéből ki küszöbölhető-e vagy sem. Nem erről beszélek. Én meg vagyok győződve arról, hogy a paeifizmus abban az értelemben, hogy a háború teljesen kikapesoltassék a nemzetek életéből és történelméből, sajnos — háromszor aláhúzva mondom azt, hogy sajnos — utópia. (Propper Sándor: Persze! Harcos egyház! — Zaj.) Én ezt nem tartom megvalósíthatónak. Egészen kicsi kis momentumot legyen szabad csak felhoznom: azt, hogy a háborúnak egy miniatűr formáját, a párviadalt, amelyről az előbb szó volt, amely tehát nem háború, hanem annak miniatűr torza, ezt sem tudjuk a társadalomból kiküszöbölni. (Bâtiez Gyula: Börtönbüntetést nekik!) Én tehát nem háborúellenes beszédet akarok mondani és nem a háború filozófiáját fejtegetem; én arról beszélek, hogy mi az oka annak, hogy különösen itt, a centrális Európában mennyire hiányzik a produktiv munkára alkalmas és hivatott tőke. Azért hiányzik, mert a tőke tulaj donképen — amennyiben t. i. vagy munkaeszközről, vagy pedig nyersanyagok szerzésére, gépek felállítására, munkabérek fizetésére szolgáló mozgótőkéről van szó — a háború irtózatos pusztításai következtében megcsappant. (Horváth Zoltán: Nálunk a különítményekre használták fel!) A tőke mint felesleg jelentkezik a gazdasági életben, mint megspórolt, megtakarított valami kell hogy jelentkezzék. A tőke egy bizonyos sűrűsödési pont a gazdasági életben. Már most, a négyéves pusztítás és a forradalmak után ezek a sűrűsödési pontok hiányzanak. Az egész gazdasági életnek tehát, amely világhelyzet, az a. nehézsége, — és ez világnehézség — hogy a produktív munkára alkalmas tőke megcsappant, nálunk pedig egyenesen hiányzik. Ezekkel kívántam indokolni azt a felfogásomat, hogy nem adminisztratív és nem is politikai probléma a munkanélküliség problémája, hanem főképen a produktív munkára alkalmas tőkék hiányosságában, vagy nem elegendő r mivoltában keresendő ennek magyarázata. Főképen és nem egyedül, mert hiszen magának a gazdasági életnek, amikor krízisbe kerül, olyan jelenségei vannak, amelyek megint visszahatnak a gazdasági életre és azt rontják. Például a fogyasztóképesség csökkenése. Ha a gazdasági élet nincs rendKAPLÖ XXV. évi szeptember hó 5-én, pénteken. 391 ben, a fogyasztóképesség csökken; ez megint visszahat^ a gazdasági életre és gyorsítja annak leromlását. Azért mutatott nagyon helyesen igen t. képviselőtársam arra, hogy élelmiszerekben kiszámítva, mennyire különböző a kereseti lehetőség az egyes államokban. Én meg rámutatok arra, hogy az én tanulmányaim szerint — igaz, hogy jó pár éve végeztem azokat — a XVI. század elején egy magdeburgi cipészlegény valamivel többet tudott keresni, ha húsban fejezem ki keresetét, mint egy hasonló kereseti lehetőségekbe helyezett mostani cipészlegény keresni tud. (Klárik Ferenc: Nincs kereseti alkalom!) Most nincs, mert véletlenül sztrájkolnak! — Elénk derültség és taps jobbfelől. — Peyer Karoly: Mert nem érdemes azért a kevésért dolgozni! Inkább semmit nem keresnek! — Kuna P. András: Jöjjenek ki a mezőkre kukoricát törni! — Peyer Károly: A címet, a címet, Kuna P. ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a Ház mindkét oldalán! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, h. miniszterelnök : Abban is igaza van t. képvi- selőtársamnak, hogy nekünk nincs pontos statisztikai adatgyűjtésünk a munkanélküliség számáról és körülményeirőJ, de talán némi megnyugvásul szolgál az, h°gy a statisztikai adatgyűjtés egész rendszerébe már is be vannak illesztve oly kérdőivek — igaz, hogy ez csak pro futuro fogja majd hatását éreztetni — amelyek teljes felvilágosítást fognak nyújtani egy remélhetőleg nem ismétlődő munkanélküliség mértékéről. (Peyer Károly : Két év után !) Bizonyos, hogy az ipari szakmákban van munkanélküliség. (Dénes István : És a mezőgazdaságban ?) Bizonyos, hogy helyenként a mezőgazdaságban is mutatkozik munkakeresés, de a mezőgazdaság terén a munkanélküliség sokkal kisebb méretű és sokkal kevésbé veszedelmes jellegű, mint az ipari munkásságnál. (Dénes István : Már hozzászoktak az éhezéshez ! — Drozdy Győző : Télen nézzék meg !) Azt hiszem, hogy Dénes igen t. képviselőtársam, aki annyira nevezetes a magyar nemzetgyűlés életében, hogy egymaga tud képviselni egy egész pártot... (Élénk derültség a jobboldalon. — Dénes István : A kormány jóvoltából, mert a többit a választáson ki buktatók.) Elnök : Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék figyelembe venni, hogy az elnöki figyelmeztetés reá is vonatkozik. (Zaj a jobboldalon.) Kérem a képviselő urakat a jobboldalon is, méltóztassanak csendben maradni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, h. miniszterelnök : ... ismétlem, azt hogy Dénes képviselőtársam is komolyabban fogja fel és nem igy kívánja kezelni a kérdést. Nem azért oly súlyos az agrár rétegeknél az itt-ott mutatkozó munkanélküliség, mert hozzászoktak a koplaláshoz — hiszen ez talán szellemes közbeszólás lehet, de nem szociológiai megállapítás — hanem azért, mert temérdek sok munkaalkalom mutatkozik az agrár munkálkodás terén, sokkal több, mint a munkanélküli ipari munkások részére, másrészt pedig azért, mert nagy átlagban sokkal nagyobb az agrár munkáskezek keresése, mint az ipari munkáskezek keresése. (Dénes István : Négy hétig !) Visszatérve már most az ipari munkások helyzetére, mindenekelőtt meg kell állapitanom, hogy Magyarországon munkanélküliség bizonyos mértékig mindig volt. Abban az értelemben mondom ezt — és igazat fog nekem adni az igen t. szociáldemokrata pártvezetőség — hogy bizonyos fluktuáló ipari munkásság mindig volt, amely bizonyos százaléka a tényleg munkában állott munkásságnak. (Zaj a szélsőbaloldalon). Igaz, 54