Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

390 A nemzetgyűlés 313. ülése 1924. illeti, én még egyszer tárgyalás alá vettem a pénzügyminister úrral ezt a kérdést és azt hiszem, legközelebb megint meg fog jelenni egy rendelet, amely az immár 15-iki terminust is ki fogja még tolni, vagy meg fogja javítani öt-hat nappal, úgyhogy tehát 21-ikéig, vagy 21-én kell befizetni a folyó hónapra szóló rátát, ami annyit jelent, hogy a kincstárnak járó forgalmiadó-ráta 1-étől 20-ikáig hever a kereskedő pénztárában és amit mint előleget szednek be, az esak az utolsó kilenc nap forgalmi adója lesz. (Dénes István: El kell törölni az egész forgalmi adó-rendszert!) Nagyon szívesen megtesszük, ha méltóztatik más, ennél kedvezőbb adóforrást mutatni. (Dénes István: Az ezerholdasok miért nem fizetnek forgalmi adót ? — Propper Sándor : Méltóztassék csak tanácsért ide fordulni! Ott van a nagybirtok adója!) A második tárgy a földbirtokreform végrehajtásának sürgetése volt és — a képviselő ur szerint — ez is az egyik cím arra, hogy ne az elnök ur napirendi indítványát fogadjuk el, hanem azt a másik indítványt, hogy a Ház folyamatosan folytassa üléseit. Én nagyon sajnálom, hogy Drozdy igen t. képviselőtársam ezt a kérdést olyan élességgel, szinte robbanó szenvedélyesseggel hozta ide a Ház elé, ami azt hiszem, a kérdés higgadt megnézése alkalmával nem talál elég indokoltságot. Nem mondom egy pillanatig sem, hogy ezen a téren minden rendben van. Nem mondom, hiszen saját kerületemből, sőt abból a kerületből is, ahol a múlt választáson megbuktam, érkeznek hozzánk panaszok, még pedig elég nagy számmal, abban az értelemben, hogy az eljárás nem elég gyors, hogy tehát az igényesek, sőt az ilyenekül már kijelentettek sem jutnak elég gyorsan hozzá ahhoz, amibe pedig minden reményüket helyezik. Méltóztassék elhinni, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a kérdés, amelyet mi magunk is történelmi jelentőségű és fundamentális kérdésnek és problémának ismerünk el, állandó gondoskodás tárgya a kormányban; ezt mutatja, ennek bizonysága az is, hogy novellát hoztunk ide a nemzetgyűlés elé, mert hiszen az volt a célunk, hogy a novella törvénybeiktatásával próbáljuk kiküszöbölni mindazokat a nehézségeket, amelyek eleddig- akár az eljárásban, akár az általános gestióban megnyilvánultak. (Dénes István: A novella óta a cselédséget teljesen kizárják!) Sajnálom, hogy Drozdy igen t. képviselőtársam olyan állításokat is hangoztatott, amelyek a szenvedelmek tolmácsolására vagy felkeltésére talán alkalmasak, amelyek azonban nem felelnek meg teljesen a valóságnak. Végre is azt nem lehet állítani, hogy a kormány el akarja gáncsolni — gondolom, ilyenvalamit mondott — a földbirtokreformot, hogy a kormány nem fordit elég ellenállást a felülről jövő befolyásokkal szemben, amelyek — ha a kormány nem is — el akarják gáncsolni a reformot. Az igazságnak megfelelően ilyet állítani nem lehet. Sőt azt sem lehet állítani, — ez meg ellentéte az előbbi állitásnak — hogy a kormány annyira befolyásolja az OFB-t, hogy a ministerek birákat rendelnek maguk elé és ukázokat adnak ki, hogy így meg ugy Ítéljenek. Bocsánatot kérek, ilyen dolgok nem történnek. Én a magam részéről is szí vesén bevallom, hogy megteszem és meg fogom tenni a jövőben is, hogy amikor a kerületemből, vagy bármilyen kerületből bármelyik magyar polgár panasszal fordul hozzám azért, mert nem intézik el az ügyét vagy késedelmesen intézik el, vagy amikor azt hiszi az illető, hogy alaki vagy anyagi sérelem történt, akkor én azt az ügyet kivizsgálás végett átküldőm az OFB-hez s irok is még pár sort mellé, hogy kérem szíves figyelmüket, mert végre évi szeptember hó 5-én, pénteken. is az ügy letárgyalása közérdek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A két kontrárium közül azonban sem az egyik állítás, hogy t. i. a kormány nem törődnék vele, sem pedig a második állitás, hogy t. i. annyira törődik vele, hogy jóformán dróton táncoltatja az. OFB biráit, nem felel meg- a valóságnak (Nagy Ernő: Lassú tempójú emberek azok! — Meskó Zoltán: Nagyon lassan táncolnak!), úgyhogy ezt a kérdést sem tartom olyannak, amely miatt a nemzetgyűlésnek most folyamatosan folytatnia kellene tanácskozásait. Ami ezen a téren megtörténhetik akár a kormány befolyásával, akár ellenőrzése révén a törvény végrehajtására, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy megtörténik. A konkrét panaszokat pedig, amennyiben elénk terjesztik azokat, a legnagyobb készséggel fogjuk vizsgálat tárgyává tenni. (Dénes István: A Pesti Hirlap garmadával hozza!) A legelső kérdés volt, amelyet én talán a legfontosabbnak tartok — ne méltóztassék a többi kérdések felvetőinek ezt sértésnek venni — a munkanélküliség kérdése. (Ugy van! a széhőbaloldalon) Épen ezért választottam ezt a. megforditott sorrendet, mert igy remélem, hogy a legfontosabb kérdésre talán egy kissé több figyelmet, időt és nyugalmat fogok kapni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! A munkanélküliség kérdése — mint már egyszer volt alkalmam kijelenteni a szakszervezeti tanács küldöttsége előtt, de a nagy nyilvánosság előtt is — nem politikai kérdés, nem adminisztratív probléma, hanem gazdasági kérdés. Teljesen gazdasági kérdés, amelynek genezisét az első felszólaló igen tisztelt képviselőtársam nézetem szerint helyesen fejtegette. Valóban az a baj, hogy amikor a háború befejeződött, a forradalmak lezajlottak, a háborús gazdasági rendszerre áthelyeződött gazdasági élet nem tudott hirtelen visszafejlődni, visszahelyezkedni a régi termelési alapokra. Ennek nagyon sok oka volt és ezek az okok mind olyanok, amelyek tőlünk, sajnos, többé-kevésbé függetlenek, mert hiszen egészen uj, fájdalmas térképruhát szabtak ellenséges erők Európának. A piacok egymáshoz és az államok termelő- és fogyasztóképességéhez való viszonya megváltozott, azonkívül a függőben levő nagy államközi kérdéseknek olyan légiója fenyegetett s lebegett mint felhő folyton a gazdasági élet felett, hogy rövid időn belül nem is volt várható az, hogy a négy éven keresztül teljesen a háborús gazdálkodásra és háborús termelésre berendezkedett államok gazdasági élete vissza tudjon fejlődni megint a normális gazdasági termelési viszonyok közé. (Dénes István: Csak akarni kellene!) Azt hiszem, t. képviselőtársam nem hiszi el önmaga sem, hogy most valóban igazat mondott. Nem hiszi el azt, hogy mi ezt nem akarjuk. (Propper Sándor: Ha akarnának, tudnának!) Ezek a kérdések — nagyon helyesen jegyezte meg Peyer t. képviselőtársam — előzményei annak az uj gazdasági világhelyzetnek, amelyben most vagyunk. Igaz, hogy e kérdések közül egy csomó már megoldást nyert ; előnyünkre-e vagy hátrányunkra, nem kivánom ezt a momentumot fejtegetni, de legalább stabilizálódtak bizonyos mértékig ... (Meskó Zoltán: Stabilizálódott a nyomor! — Zsirkay János: És a kormány!) másfelől az államok egymáshoz való viszonyában is olyan javulás állott be, hogy attól a gazdasági életre való előnyös ráhatást is várni lehet. De t. Nemzetgyűlés, egyet nem szabad elfelejteni : négy éven keresztül pusztított a háború furiája. Négy éven keresztül ágyuk torkából, aknavetőkből, tengeralattjárókból, minden néven nevezendő pusztitó fegyverből szakadatlan özönlött a vagyonpusztitó