Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

350 A nemzetgyűlés 312. ülése 1924. Halljuk ! Halljuk ! — Varsányi Gábor : Nagyon helyes ! — Esztergályos János : Megvan az egész nemzetnek a véleménye önről Î) Mélyen t. Esz­tergályos képviselő ur, én nyugodtan állok a nem­zet Ítélőszéke elé, hogy kettőnk közül melyikün­ket tart a nemzet igazabb magyar hazafinak. (Varsányi Gábor : Igen könnyű választ adni ! — Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Annak idején és azóta is állandóan azt a ki­fejezést halljuk, és épen olyan egyének részéről, akik a kommunizálásnak nem voltak épen nagy ellenségei, hogy a mozik kommunizáltattak. Enge­delmet kérek, a kommunizálás tudomásom szerint nem más, mint a tulajdonjog megsértése, a tulaj­donjog jogtalan megszüntetése. (Pikier Emil : Ez történt I) Ugyan kérem, Pikier képviselő ur, látszik, hogy ön nem jogász. (Derültség a jobb­oldalon. — Varsányi Gábor : Si tacuisses . . . !) Itt nem tulajdonjogról, hanem csak engedélyről van szó. (Rassay Károly : Az is vagyoni értéket képvisel I — Esztergályos János : Az is jog, az is tulajdon !) Tessék türelemmel meghallgatni ! Nem engedélyek megszüntetéséről volt szó, (Rassay Károly : Csak ki nem adásáról !) hanem lejárt engedélyek meg nem újításáról, ami óriási kü­lönbség, (Varsányi Gábor : Etwas anderes ! — Zaj.) Egyetlenegy le nem járt engedélyt senkitől el nem vontak (Rassay Károly : De lejáratták valamennyit Î) csak lejárt engedélyeket nem újí­tottak meg és pedig azokkal szemben, mélyen t. Rassay képviselő ur és mélyen t. szociáldemokra­ták, akik között multimilliárdosok is voltak. Olyan is volt közöttük, akinek hat-hét mozija volt. (Rassay Károly : Nem^áll ! Vak hadirokkan­tak voltak ! — Esztergályos János : Nemzeti aján­dékkép is adtak I — Fábián Béla: És kik kap­tak ? — Esztergályos János : Rokkantaktól vet­tek el moziengedélyeket 1) Ez nem áll, hadi­rokkanttól, vak katonától nem vettek el enge­délyeket. (Esztergályos János : Bizonyítjuk !) Tes­sék bizonyítani, de ne ugy, mint tegnap a zala­egerszegi ügyben. Az ön állításaival épen eléggé tisztában van a nemzetgyűlés. (Esztergályos János: Az erzsébetfalvai mozit nemzeti ajándékkép ad­ták oda egy asszonynak s elvették egy hadirok­kanttól ! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Viczián István : Az asszony is ember, (Esz­tergályos János : A hadirokkant is ember !) de rokkantaktól nem vettek el mozit. Azt akarom elmondani, hogy kik kaptak mozit. (Fábián Béla : Ezt halljuk !) Hiszen ezt akarom a nyilvánosság elé tárni. De előbb bevezetem a kérdést, hogy miről van szó, aztán elmondom, hogy kiknek nem adtak, illetve kiknek nem újították meg az engedélyét. (Rassay Károly : Az angol-magyar filmszínházról ne feledkezzék meg ! — Fábián Béla : Stead ezredesről se ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Viczián István : Tessék megengedni, hogy én beszéljek. Én mindig nyugodtan meghallgatom a képviselő urakat. Méltóztassék megengedni, hogy több sértő közbeszólás után felszólalva, én is nyugodtan adhassam elő a magam mon­danivalóját, hiszen az önök kérdésére felelek, önök provokáltak engem, illő tehát, hogy nyuga­lommal meg is hallgassanak. Akkor, amikor arról volt szó, hogy a hadi­rokkantakat, általában a háború áldozatait az állani nem tudja ugy eltartani és ugy dotálni, segélyezni, amint a nemzetnek ezek a hősei meg­érdemelnék, mikor a kérdés akörül forgott a tanácskozásban, hogy ebben a szörnyűséges hely­zetben más utón, mikép lehetne a háború áldoza­tait megsegíteni, (Varsányi Gábor : Még ezt Fábián évi július hó 3-án, csütörtökön. is meghallgathatja!) mikor az illetékes ügyágak vezetői tanácskozásra összehívattak ebben az ügyben, akkor a belügyministériumnak azok a faktorai, akikhez ezek az ügyek tartoztak, azt mondották : hát ime, itt vannak a moziengedé­lyek, négy hónap múlva valamennyi lejár, revi­diálni kell a moziengedélyeket és hogyha arra nem érdemes, gazdag embereknek a kezében van moziengedély, vagy olyanok kezében, akik egyébként is meg tudnak élni, vétessék el azoktól, illetőleg ne ujittassék meg részükre és adassanak ezek a moziengedélyek a háború áldozatainak. (Pikier Emil : Becker Bébynek és kedveseinek 1 — Fábián Béla : Becker Béby, mint a háború ál­dozata. — Pikier Emil : Szegény Becker Béby, annak szüksége volt mozira ! — Zaj a szélsőbal­oldalon.) Csodálkozom, hogy épen a magát kis­emberek védőjének nevező párt részéről van zaj akkor, amikor előadom egy kormányakció tör­ténetét, melyben arról van szó, hogy kiket támo­gattak. (Pikier Emil : Becker Bébyt csak támo­gassa ön ! Én nem támogatok Bébyket, ha szo­cialista vagyok is !) Nem tudom, hogy a képvi­selő ur mire céloz. Ha arra céloz és azt érti, hogy nevezett személyt én bármiben támogattam, ez aljas gyanúsítás. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon. — Varsányi Gábor : Rendben van ! —­Fábián Béla : Stead ezredes hadirokkant ? — Pikier Emil : Az angol ezredes hazament Lon­donba mint magyar hadirokkant ! — Állandó zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a közbeszólásoktól tartózkodni Viczián István : Miután előrebocsátottam azt, hogy hogyan merült fel ez a kérdés, most leszek bátor elmondani azt, hogyan oldatott meg a kér­dés. (Halljuk ! Halljuk !) Ezen megbeszélések alapján az akkori kormány kiadott egy rendele­tet, mely újólag szabályozta azt, hogy a mozi­engedély ezentúl ki által adatik, nevezetesen eltérőleg a régi rendelettől, többé nem az elsőfokú rendőrhatóság által, hanem közvetlen a belügy­minister által adatik és ez a rendelet megálla­pította azt is, hogy a moziengedélyezéseknél kik­nek van az engedélyre elsőbbségi joguk. Ez a rendelet megállapította, hogy elsőbbségi joguk van a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek, hadi­árváknak, nyugalmazott, érdemes volt köztiszt­viselőknek és adható engedély megfelelő indokolt esetben jogi személyeknek is. Ez volt a kiindulási pont, ez volt az a ren­delet, melyet az akkori kormány bocsátott ki. Ennek a rendeletnek végrehajtásában való rész­vétel volt az én hivatásom. Ami tőlem tellett, mindent megtettem és minden előterjesztésem­ben, melyet ministerem elé tettem, a rendelet szelleme, akarata és intenciója értelmében jár­tam el. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közé­pen. — Rothenstein Mór : Csakhogy ez a szellem nagyon sötét volt ! — Zaj.) Sötétség csak az Ön szellemében van, Rothenstein ur ! Hirtelenében nem tudtam összeszedni az egész országra kiter­jedő adatokat, de a fővárosra vonatkozóak itt vannak ; különben is ez a kérdés a fővárosban a legfontosabb. Ennek következtében én a fővá­rosra vonatkozó összes adatokat elhoztam, hogy azokat a nemzetgyűlés előtt is feltárjam. Meg­jegyzem, lényegileg hasonló eljárás követtetett a vidéken is, ott azonban a megoldás tekinteté­ben némileg eltérő a helyzet annak következté­ben, hogy a kevésbé jövedelmező vidéki falusi mozikra nem igen akadt pályázó, mert azok nem mindig jövedelmeztek, úgyhogy ott nem lehe­tett válogatni a pályázók között. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Faluhelyen olyan is kapott mo­zit, akinek nem volt ugyan erre különös jogcíme, de egyébként kifogástalan egyén volt. Ami a fővárosi mozikat illeti, hivatalos ada-

Next

/
Oldalképek
Tartalom