Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

A nemzetgyűlés 312. ülése 1924. évi július hó 3-án, csütörtökön, 351 tok alapján megállapítom, hogy Budapesten mindössze 57 mozi cserélt gazdát. (Rassay Károly : Hány volt összesen?) 80 körül. Nem szólok azokról, amelyek gazdát nem cseréltek (Rassay Károly : Kültelki mozik nem cseréltek gazdát !) s amelyek hadirokkantaknak, vagy általában háborúban résztvetteknek birtokában voltak, akiknek az engedély kivétel nélkül megadatott. (Fábián Béla : Fényesné a ligetben ! — Pikier Emil : Akiről az hitték, hogy zsidó, de a végén kiderült, hogy nem zsidó, időközben azonban elvették a moziját Î — Zaj.) Ugyan kérem, ez borzasztó tévedés, ha ön igy állítja be. Én azt nagyon megértem, ha Pikier képviselő ur a saját faját védi, de nagyon téved, mert zsidók is kaptak mozit, ha a háborúban résztvettek. Annak, hogy a moziknak túlnyomó része zsidóktól vétetett el, egyszerű oka az, hogy az összes moziknak 95%-a zsidókézben volt. (Mozgás a jobboldalon. — Rassay Károly : De azok invesztáltak I Miért vették el tőlük mégis a mozit? A kész dolgot elrabolták !) Mélyen t. Rassay képviselő ur, megjegyzem, hogy mikor a rendelet meghozatott, illetőleg annak kiadása elhatároztatott, a résztvevőknek fogalmuk sem volt arról, hogy a mozik milyen vallású, vagy milyen fajtabeli egyéneknek birtokában vannak. Mikor a végrehajtásra került a sor, akkor tudódott ki, hogy a moziknak 95%-a zsidókézben van. Azt hiszem, hogy Rassay képviselő ur sem helyezkedett volna arra az álláspontra, hogy azért, mert a mozik majdnem mind zsidókézben vannak, a rendeletet végrehajtani nem lehet. (Rassay Károly: Nem azért, hanem azért, mert abban a magántulajdon megsértése foglaltatik !) Ezt egy ügyvéd mondja, kérem? (Rassay Károly : ön ezt nem érti ! — Zaj a jobb- és a baloldalon). Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, mert különben kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat név szerint megnevezni. Viezián István : Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, azért nem ismétlem meg újra, hogy itt nem tulajdonjogról volt szó. (Rassay Károly: Ezt én már letárgyaltam az ön akkori ministerével, aki argumentumaival épen olyan lehetetlen volt, mint ön ! — Petrováez Gyula : Tempó ez? — Rassay Károly : Majd önöktől tanulok tempót ! — Fábián Béla : Nem a Fővárosi Orfeumról van most szó ! — Pikier Emil : Petrováez — megrovác !) Lehet, hogy volt ministerem és én Rassay képviselő ur szerint lehetetlen emberek vagyunk, (Rassay Károly : Az argumentumaikra értettem !), az én felfogásom szerint azonban leglehetetlenebb az az ügyvéd, aki a jogi fogalmakat igy összekeveri. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Most pedig méltóztassék megengedni, hogy tovább folytassam. (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon). Ismétlem tehát, hogy mindössze 57 mozi cserélt engedélyest. (Peyer Károly : Hány van összesen? Mondtam már, hogy 80 körül. Zaj a jobboldalon.) Az 57 moziból hatot kaptak a filmvállalatok, mert az volt a belügyministerium álláspontja . . . (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek mindkét oldalon. (Propper Sándor : Éljen a bolsevizmus. — Varsányi Gábor : Mindig a zsidó ! — Pikier Emil közbeszól.) Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Viezián István : Ismétlem tehát, hogy ebből az 57 moziból hatot kaptak a filmipari vállalatok, mert az volt a felfogása — azt hiszem, igen helyesen — a belügyministeriumnak, hogy minden filmipari vállalatnak kell egy mozijának is lenni, hogy ott kipróbálhassa a filmeket. Megjegyzem mellékesen, a túloldal megnyugtatásául, hogy ezek a filmipari vállalatok túlnyomó részben nem keresztény vállalatok. (Derültség és zaj a jobboldalon. — Varsányi Gábor : Megint a zsidók !) Az 57 moziból tehát le kell számitanunk ezt a hatot, amely felett a rendéletben kitűzött cél irányában rendelkezni nem lehetett. A maradék 51-ből 5-öt kapott, — amire önök céloztak, vagy amit anynyira sürgettek, — az Angol-Magyar Film-Részvénytársaság. (Rassay Károly: Kik voltak az igazgatók, nem mondaná el, kérem? Ön tudja biztosan, mondja el Î) Én nem voltam. (Fábián Béla : Kik voltak a kijárok?) A kijárok? Ha arra céloznak a képviselő urak . . . (Rassay Károly : Én csak az igazgatókra vagyok kíváncsi ! — Zaj. — Elnök csenget. — Peyer Károly : Mi köze az Angol-Magyar Film-Részvénytársaságnak Magyarországhoz? Menjen Angliába mozit keresni ! — Folytonos zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, képviselő urak. (Pikier Emil : Becker Béby adósságainak kifizetése nemzeti ügy volt ! —- Zaj. — Elnök csenget.) Viezián István : Ha talán Rassay képviselő ur ezen kérdésével arra céloz, hogy talán én, vagy valamelyik hozzám közelálló személy igazgatósági tag volt, (Rassay Károly : Nem erre !) kijelentem, hogy jegyezze meg a képviselő ur magának, hogy én elvből nem vagyok tagja semmiféle részvénytársaságnak s mindig következetesen visszautasítottam, ha megkínáltak vele, vagy beválasztottak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen.) Hozzám a gyanúnak árnyéka sem férhet. (Varsányi Gábor : Minden képviselőnek ilyennek kellene lennie ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Helyes ! Szavazzuk meg ! Rögtön szavazzuk meg ! — Propper Sándor : Vissza a Dorogi gumival ! — Zaj. — Elnök csenget. — Fábián Béla : Vasutigazgatók se lehessenek képviselők !) Elnök : Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor : Dorogi gumi, városi vasút !) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly : A villamosvasútnál önzetlenül dolgoznak az igazgatók !) Peyer képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Viezián István : A történelmi hűség kedvéért azt is megemlíthetem, hogy igenis a belügyministeriumban tudomásunk volt arról, hogy a régi moziengedélyesek között nagymennyiségű pénzt gyűjtöttek össze, többek között abból a célból is, hogy kipuhatolják, vájjon az én rokonaim és az akkori belügyminister, Tomcsányi t. barátom rokonai közül hányan kaptak moziengedélyt. Természetesen ez a puhatolózásuk, bár sokba került nekik, meddő eredménnyel járt, mert sem Tomcsányi barátomnak, sem nekem semmiféle közeli vagy távoli atyámfia mozit természetesen nem kaphatott. (Rassay Károly : Nem arról van szó S — Pikler Emil : Kik voltak az igazgatók ? Olyan nagy titok az ?) Nehogy azt higyjék a képviselő urak, hogy ki akarok térni ez elől a kérdés elől, kijelentem, hogy tudomásom szerint annak a részvénytársaságnak az igazgatója volt Stead, akit én soha életemben nem láttam. (Peyer Károly: Becker Béby barátja! Becker Bébynek kellett a moziengedély ! — Nagy zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ha tovább is állandó közbeszólásokkal zavarják a szónokot, kénytelen leszek a képviselő urakat rendreutasítani. Viezián István : Mi közöm nekem ahhoz ? ! Mi köze ahhoz a nemzetnek, hogy egy előkelő idegen kikkel barátkozik ? ! (Peyer Károly : Egy angol siber ! Szélhámos !) Hát azért is felelnem kell nekem, hogy Stead angol ezredes kikkel barátkozik ? Ezt is a szememre hányják ? Miért NAPLÓ xxv. s y