Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
iVH/ *A nemzetgyűlés Sil. ülése ~192i. évi július hó 2-án, szerdán. jesztem pedig abban a reményben, hogy végrevalahára méltatni fog annyira, hogy ezekre a nagyhorderejű kérdésekre, amelyeket ugy én, mint a többi t. képviselőtársaim előterjesztettünk, majd választ fog adni (Olvassa): „Minthogy az utóbbi időben megjelent kultuszministeri intézkedések a természetben javadalmazott tanerőkre, nevezetesen pedig a felekezeti kántortanítókra nézve nagy sérelmeket jelentenek, hajlandó-e a kultuszminister ur intézkedni aziránt, hogy 1. A kántori javadalom a tanitói javadalomtól elválasztassék ; 2. a 122.000/1922. VIII. d/sz. rendelet alapján eszközölt, értékelés az 1907. évi XXVII. törvénycikk és 1913. évi XVI. törvénycikk szellemének megfelelően revizió alá vétessék; 3. az értékelés ne díjlevélben lefektetett, hanem a tényleg befolyt jövedelem alapján eszközöltessék; 4. a jövedelmi egységek megállapításánál a búza ára a tőzsdei árat fedő hivatalos árnál 20%-kai olcsóbban számíttassák ; 5. lehetőleg minden járandóság valorizáltassék, illetve aranyparitáson állapittassék meg ; 6. a VII. fizetési osztály minden fokozata automatikusan minden tanítónak elérhető legyen; 7. a hadipótlékok és utazási kedvezmények minden tanítónak egyenlőképpen adassanak meg ; 8. a törzslapok kiállításáért járó díjak mindenütt egyöntetűen állapíttassanak meg; 9. a tandíj, mint antikulturális és antiszo-ciális intézkedés, eltöröltessék; 10. az árviz, jégeső stb. által károsult javadalmas tanerők részére megfelelő segély folyósittassék." Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásés közoktatásügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Haller József! Haller József: T. Nemzetgyűlés! Igen rövidre fogom mondanivalómat, de arra való tekintettel, hogy a tervezett nyári szünet rövidesen bekövetkezik s egy olyan kérdésben vagyok bátor a földmivelésügyi minister ur szíves türelmét igénybe venni, amelyben szerény nézetem szerint nem lehet érdekelteket hosszú idő át további nyugtalanságnak kitenni, kénytelen vagyok interpellációmat mégis elmondani. A konkrét kérdés az, hogy a Sopron- és Vas vármegyék területén lévő nagycenki, illető, leg bükki cukorgyár részvénytársaságnak körülbelül 40.000 holdas saját területén, részben pedig bérelt földön elhúzódó gazdasága van. Ezek a területek természetesen, mint a dunántúli sopronmegyei és vasmegyei területek általában, sürün lakottak, úgyhogy itt igen sok község népe van érdekelve a földreform révén. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság azonban — koncedálnom kell, hogy helyesen — az érdekeltek tudomása és az én információim szerint is azon a véleményen van, hogy ezeket a földmegváltási ügyeket, amelyekben ez a nagy cég érdékelve van, egyöntetűen és egymásra való tekintettel kell elrendezni. Ha tehát az Országos Földbirtokrendező Bíróság bírája meg akarja konstruálni pl. a bükkiboi, csernelházai, csepregi, felsősághi stb. területek megváltási ítéletét, akkor tudnia kell, hogy annak az érdekelt félnek mennyi birtoka marad más vidékeken és mennyi területe marad ott, hogy azon okszerűen gazdálkodhassak. Viszont ha ezt koncedáljuk, azt is el kell ismernünk, hogy igy olyan eset áll elő, amely indokolttá teszi, hogy az ügy soronkivül a lehető legsürgősebben vitessék keresztül, nemcsak azért, mert igen sok község van érdekelve, hanem azért is, hogy ez a nagy cukorgyár, amely azon az egész vidéken jóformán az egyedüli számottevő munkaadó, végre megint olyan viszonyba kerülhessen mukásaival, hogy a földigénylések okozta hullámzások elcsöndesedjenek, a régi jó viszony ismét helyreálljon s hogy ez a nagy vállalat is tudjon számot vetni, hogy mi marad meg gazdálkodásához, a sok igénylő pedig tudja, hogy mi válik valósággá az ő reményeiből. Azért arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, legyen szives a földreform-novellában számára biztosított hatáskörrel élve odahatni, hogy ezek a bükki és nagycenki cukorgyárakat illető földmegváltási ügyek a lehető legsürgősebben és soronkivül intéztessenek el. Sok helyen egy esztendeje megvolt már a helyszíni tárgyalás s most az érdekeltek nagy nyugtalansággal látják az idő fogyását: itt az aratás és utána az őszi vetések előkészitése s ők mindig nem tudják, hányadán vannak. Egyúttal tisztelettel kérem a minister urat, legyen szives befolyását felhasználni abban a tekintetben is, hogy a földreform végrehajtása most már olyan legyen, amilyennek azt a kormányelnök ur jelezte, mikor elsőizben mondott itt programmbeszédet, hogy t. i. a magántulajdonhoz ne kelljen másod-, harmadés negyedízben is hozzányúlni, vagyis necsak 600, 800 és 1000 négyszögöles parcellákat hasítsanak ki az igénylők számára ott is, ahol elegendő föld van, hanem igyekezzenek a földreform utján tényleg önálló kisbirtokos-exiszteciákat teremteni. Ezért a következő interpellációt intézem a földmivelésügyi minister úrhoz (olvass?-): „Hajlandó-e a minister ur minden törvényes lehetőséggel odahatni, hogy a földreform végrehajtása során legalább ott, ahol erre elegendő föld van, a juttatás mértéke olyan legyen, hogy a földreform végrehajtása valóban önálló kisbirtokos-exisztenciákat teremtsen 1 ? Hajlandó-e intézkedni, hogy a nagycenki (bükki) cukorgyár rt. elleni megváltási ügyek, amennyiben azok egyöntetű elbírálása szükséges, soronkivül a lehető legsürgősebben eldöntessenek, úgyhogy a földhöz juttatandó legalább az őszi gazdasági munkálatok idejére a földhöz hozzájussanak!" Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. képviselő ur által előterjesztett interpellációra érdemben a következőket vagyok bátor válaszolni. Ami az igen t. képviselő urnák azt az óhajtását illeti, hogy siettessük a földreform végrehajtását, mint már a múltkor is, most is csak azt mondhatom, hogy minden igyekezetemmel, az egész kormány minden súlyával oda fogunk hatni, hogy a földreform kérdése minél előbb megoldassék. Miután az ország jórészében a reform már végre is van hajtva, birák szabadultak fel, úgyhogy az ujabb tárgyalásoknál aránylag nagyobb számú biróval rendelkezünk, mint a végrehajtás elején, tehát a vidékenkénti tárgyalásoknak, a végrehajtásnak most már gyorsabban kell lebonyolódniok. Már ministertanácson is tárgyaltuk ezeket a dolgokat és a bírósággal karöltve mindent el fogunk kö-
